Sonny Boy – 50 dolog, amit a dörzsölt filmrajongók sem biztos, hogy tudnak, de kiderül Al Pacino memoárjából
Melyik filmje volt az első, amit kijózanodva forgatott? Bevált-e bojlerszerelőnek? Miért pikkelt rá az Oscart osztó Amerikai Filmakadémia? Mi a baja a lovakkal? Miért hitték sokan kokainfüggőnek? Ki nyert volna, ha kiáll Dustin Hoffmannal egy bokszmeccsre? Elolvastuk Al Pacino memoárját, a Sonny Boy-t és rengeteg érdekességgel lettünk gazdagabbak. Íme, 50 közülük.
Al Pacino 18 éves volt, amikor a manhattani Martin’s Bar and Grill kocsmában, a 23. utca és a Hatodik sugárút sarkán találkozott Charlie Laughton színésztanárral (nem rokona a brit színészlegendának, Charles Laughtonnak), aki meghatározó alakja lesz az életének.
Laughton színészosztályába járt Martin Sheen is. A két kezdő hamar megkedvelte egymást, lakótársak is lettek Pacino dél-bronxi bérleményében. Emellett együtt pucolták a vécét egy Greenwich Village-i színházban.
Pacinót 21 évesen meghívták Elia Kazan Amerika, Amerika című filmjének szereplőválogatására. Nem ért oda időben, elúszott a lehetőség.
A korosztályába tartozó színészek közül Pacino szerint Dustin Hoffman nyitotta meg az utat a hozzájuk hasonló tehetségeknek.
25 évesen házfelügyelő lett a manhattani 68. utca és a Central Park West sarkán álló épületben. A házban lakó nők fantáziáját felkeltette, hogy egy színész a házmesterük, Pacino szerint volt is „pár futó kalandja” a lakókkal.
Az épületgondnoki munkának nemcsak kalandokat, de egy bojlerszerelői vizsgát is köszönhet. Máig ez az egyetlen végzettsége.
Amikor futár volt a Standard Oil vállalatnál a Rockefeller Centerben, együtt dolgozott a később A Keresztapában Fredót alakító John Cazale-lal.
Itt a nagy áttörés: Pacino szerepet kap Israel Horovitz darabjában, az A’ indián a Bronxba vágy című egyfelvonásosban. A partnere John Cazale. A New York Times első kritikája fanyalgó, a második dicsérő. Pacino és Cazale Obie-díjat kap.
Martin Bregman is megnézi Pacinót a darabban – ő lesz Pacino ügynöke.
Elérkezik az első filmszerep is – az NYPD című krimisorozatban. 1968-at írunk. Barátnőjével, Jill Clayburgh-gel szerepel együtt a tévésorozatban.
A Pánik a Tű parkban (1971) főszerepét újdonsült ügynökének, Marty Bregmannak köszönheti. A film sikert arat. „Bekerültem a pikszisbe” – írja a Sonny Boy-ban.
Bemutatkozik a Broadway-n is, a Hord a tigris nyakkendőt? című darabban. A fiatal William Devane (Maraton életre halálra, Mennydörgés) megüresedett helyére hívják. Tony-díjat kap.
Ebben a darabban figyel fel rá Francis Ford Coppola. Innen már csak egy ugrás A Keresztapa. Pacino küzdelme a szereppel, önmagával és a stúdióval (a fejesek eleve nem őt akarták, a forgatás közben meg is akartak szabadulni tőle) a filmtörténet sűrűn tárgyalt fejezete.
„Jóformán az életem végéig egyszer sem láttam A Keresztapát elejétől a végéig” – állítja Pacino a könyvében. Az ötvenedik évfordulóra tartott díszvetítésen ülte csak végig.
Pacino felsorolja, ki mindenkinek mondott nemet hosszú pályafutása során. Fájó szívvel, de nemet mondott Bergmannak, Bertoluccinak, Fellininek, Pontecorvónak, Az ok egyszerű és szakmai: nem tudott volna mit kezdeni a felkínált szerepekkel. Immár köztudott, hogy Han Solót is eljátszhatta volna egy ígéretes rendező szerény sci-fijében.
Sam Peckinpah westernjében, a Pat Garrett és Billy, a Kölyökben azért nem játszott, mert úgy gondolta, hülyén nézne ki lóháton. „Túl nagyok a lovak hozzám” – írja.
A Madárijesztő (1973) című filmet elvállalta, de nem nagyon találta a hangot a másik főszereplővel, Gene Hackmannel. Hackman öccsével viszont jókat piált és bulizott.
Hamarosan visszatért a színpadra és eljátszotta III. Richárdot. Saját értékelése szerint remekül. Hat évvel később ismét eljátszotta, ezúttal a Broadway-n: „Pacino ötven évvel visszavetette Shakespeare-t Amerikában” – állt a vitriolos kritikákban.
1972-ben Oscar-díjra jelölik A Keresztapáért. Nem megy el a gálára. „Nemrég derült ki számomra, hogy sokan úgy tartják a filmiparban, lenéztem az Oscar-díjat.” Pacino szerint sokáig tartotta magát ez a pletyka Hollywoodban.
A Serpicót John Avildsen, a Rocky későbbi rendezője készítette volna, ha nem rúgják ki. De kirúgták. Pacinónak kellett új rendezőt találnia. Elment Peter Yates-hez, Mark Rydell-hez és Martin Scorsese-hez is. Végül Sidney Lumet-t választották.
A Serpico forgatása olyan sokat követelt Pacinótól, hogy ráment a kapcsolata Tuesday Weld színésznővel.
Pacino szerint mindig is gyűjtötte az apafigurákat: Charlie Laughton és Marty Bregman is ezt a szerepet töltötte be az életében, csakúgy mint a method acting atyja, Lee Stresberg, aki A Keresztapában 2-ben Hyman Roth-ot alakította.
Pacino szerint élete legjobb alakítását A Keresztapa 2-ben nyújtotta.
A Keresztapa, Serpico, A Keresztapa 2, Kánikulai déliután – csak kevesen mondhatnak ilyen sikerszériát magukénak. A Kánikulai délutánért is jelölik Oscarra – ismét kihagyja a gálát.
Sikerült abbahagynia az ivást, a Bobby Deerfield volt az első filmje, amit kijózanodva forgatott. „A mai napig az egyik legszemélyesebb alakításom” – írja a Sonny Boy-ban. A filmet a kritika és a közönség is elutasította. A fogadtatás felkészítette Pacinót „az elkövetkező tíz év elutasításaira”.
A Bobby Deerfield akkora bukás lett, hogy a stúdió visszavette Pacinótól a neki ajándékozott autót, egy Alfa Romeót. Nagy veszteség nem érte: a kocsi nem automata váltós volt, így nem is tudta vezetni.
Nem igazán jött ki Az igazság mindenkié (1979) rendezőjével, Norman Jewisonnal sem. „Nem olyan rossz film” – írja az eredményről, ami egy újabb Oscar-jelölést hozott a számára
„Amikor igent mondtam rá, izgalmas detektívthrillernek tartottam némi provokatív éllel. Rögtön éreznem kellett volna rajta, hogy megbélyegzi a melegközösséget és egyoldalúan ábrázolja a tagjait” – írja a Portyán című filmjéről (1980), amely szerinte „elég hatásvadászra sikerült”.
A Szerző, szerző! rendezőjével, Arthur Hillerrel sem jött ki, olyannyira nem, hogy le is akart lépni forgatás közben. És még egy fájdalmas élmény: a film „fogadtatása rosszabb volt, mint a sínek közé esni”.
A sebhelyesarcú (1983) forgatásán kórházban kötött ki, a keze hozzáragadt a filmben használt gépfegyver tűzforró csövéhez. Az égési sérülés kéthetes kényszerszünetet jelentett.
„Talán nem meglepő, hogy sokak szerint kokainfüggő vagyok vagy voltam. De bármily hihetetlen, soha nem nyúltam a kokszhoz” – mutat rá a memoárjában, persze A sebhelyesarcú kapcsán. Tony Montana szerepe lehetővé tette, hogy megmutassa, milyen amikor „úgy pörög, mint egy buszkerék”.
A Serpicónál Bergman (Pacino ügynöke) kirúgta Avildsent, a helyére Lumet került, A sebhelyesarcúnál Bergman kirúgta Lumet-t, a helyére Brian De Palma került. Így megy ez Hollywoodban.
Lumet és Milos Forman is megrótta Pacinót, amiért elvállalta A sebhelyesarcút. De legalább Eddie Murphy odavolt érte. „A mai napig ez a legnagyobb film a pályámon. Még mindig dől belőle a pénz. Akár meg is élhetnék a jogdíjaiból” – írja Pacino.
Az Amerika fegyverben (1985), Hugh Hudson filmje „sajnos kész katasztrófa lett”, Pacino évekre ki is iratkozott a filmvilágból. A filmet még jó 20 évig csiszolgatta Pacino a rendezővel, a saját pénzét sem kímélve. Az újravágott filmet a nagyközönség nem láthatta, de egy mozinyi bennfentesnek levetítették – Amerika fegyverben, Újratöltve címmel.
Pacino a Szerelem tengere című krimivel (1989) tért vissza Hollywood ölelő karjaiba. A film kassasiker lett, de nem sokat keresett rajta. „Tisztában voltak vele, hogy évek óta a kispadon ülök, nem kell keresniük a kegyeimet a szerződéssel. Ezek a fickók tudják, kibe rúghatnak bele. De legalább a csőd széléről újra bekerültem a pikszisbe.”
Szorult helyzetében A Keresztapa 3-ra (1990) könnyen rábólintott. „Meg voltam szorulva. Francis is meg volt szorulva. Mindkettőnknek kellett a dohány.”
„Al, menj el Barbara Walters műsorába, és megkapod az Oscart” – javasolta a színésznek frissen felfogadott sajtósa, és így is lett: 1993-ben nyolcadik Oscar-jelölését sikerült díjra váltania (két kategóriában is érdekelt volt, ugyanebben az évben a Glengarry Glen Ross mellékszerepéért is jelölték).
Az Oscar-győzelem után nem tudta szétbulizni magát, másnap már New Yorkban forgatta a Carlito útját.
A Szemtől szemben (1995) forgatásáról eszébe jut Pacinónak, mikor találkozott először Robert De Niróval. A nagy találkozás kezdő korában esett meg, amikor barátnőjével, Jill Clayburgh-gel átvágott a 14. utcán. „Kezet ráztunk, minden jót kívántunk egymásnak, és mentünk tovább.”
„Természetesen mindig is volt verseny közöttünk.” De csak akkor, ha egy-egy szerep mindkettőjükhöz illet – vallja a színész.
Dustin Hoffmanról azt írja ugyanitt : „Nem lenne merszem egy szintre helyezni magamat vele; lenyűgözött a Diploma előttben és Ratsóként az Éjféli cowboyban. Mindig is zseniális színésznek tartottam Dustint, de sosem éreztem, hogy egy hullámhosszon lennénk.”
Egy színházi impresszárió azt javasolta Pacinónak, hogy álljon ki egy bokszmeccsre Hoffmannal a Madison Square Gardenben. És nem viccelt. „Dustin simán laposra ver” – írja bokszbeli jártasságáról Pacino. A meccsből természetesen nem lett semmi.
Pacino saját pénzéből forgatta le a Richard nyomábant, mindent bevállalt, a rendezést is. Azért tért vissza Shakespeare-hez, mert még mindig fájtak a negatív kritikák, amiket a színpadi III. Richard alakításáért kapott.
Már a Carlito útja alatt belevágott a filmbe és a Szemtől szemben forgatása során is végig dolgozott rajta. Michael Mann, a Szemtől szemben rendezője merő nagyvonalúságból átengedte a stábja egy részét a Richard nyomábanhoz.
Miután tönkrement anyagilag, csakis a pénzért vállalt szerepet Adam Sandler vígjátékában, a Jack és Jillben. Egy kávéreklámot is forgatott, a rendező Barry Levinson volt. Csak Ausztráliában vetítették.
Az ezt követő filmjeiből csak Az utolsó felvonást kedveli, Philip Roth regényének adaptációját. Pacino szerette Roth regényeit, Roth azonban elég barátságtalanul bánt vele, amikor egy New York-i partin összefutottak.
A kései presztízsfilmek sorát a Volt egyszer egy Hollywood nyitotta: „Nem nagyon fizettek érte, de együtt dolgozhattam Quentin Tarantinóval, Leo DiCaprióval, Brad Pitt-tel és Margot Roggive-val.” Egy 21 oldalas jelenete volt DiCaprióval, végül 2 perc maradt belőle.
Tarantino filmjét Scorsese (Az ír) és Ridley Scott (A Gucci-ház) filmjei követték. Csupa presztízsprodukció.
Az írért Oscarra jelölték. Az Oscar-ceremóniára a gyerekeit is elvitte. „Az egyetlen Oscar-gála volt,, ahol nem feszengtem.” Ez volt Pacino kilencedik jelölése
És végül egy titok. Tudják, mi a legnagyobb dolog, amire Al Pacino színészi pályája alkonyán rátalált? (Vigyázat, spoiler következik…) Nos, a válasz: a súgógép.
Az idézetek Al Pacino Sonny Boy című memoárjából valók, fordította: Varró Attila.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
