Nagy Zsigmond. A sportjog a változások katalizátora © Magyar Olimpiai Bizottság

hvg.hu: Milyen olimpiára számíthatunk: egy elsősorban a külsőségeivel, a rendezés színvonalával, az eredményeivel vagy éppen hiányosságaival, botrányaival, ellentmondásaival emlékezetessé váló versenyre? Azaz mi van a levegőben a szmogon kívül?

Nagy Zsigmond: High-Tech, azaz csúcstechnológia a pekingi olimpiai egyik jelszava a környezetvédelem mellett. S ez látszik is a helyszínen, ezt meg tudom erősíteni. Például soha ilyen gyorsasággal nem sikerült a csapatirodát felállítani és működésbe hozni, amelyhez természetesen pontos tervek voltak szükségesek. Az irodán első alkalommal számítógép terminálokat építettünk ki a versenyzőknek és az edző kollégáknak. Ezen felül, szintén első alkalommal vezeték nélküli internet hálózatot is kiépítettünk, amellyel a csapattagok korlátlan időtartamban akár házon belül, akár a ház előtti kertben tudnak internetezni, levelezni, és tartani a kapcsolatot a szeretteikkel. Említettem a környezetvédelmet, nos nincs még város, ahol ilyen mértékű és méretű fásítás, zöldesítés, parkosítás történt alig két év leforgása alatt. A parkosítás eredményeként az egész város zöldbe öltözött, már amennyire egy metropolisz felhőkarcolókkal és 16 milliós lakossal erre képes. Talán emiatt is szmogról ma már nem igen beszélhetünk, de óriási a levegő páratartalma, jelentések alapján akár 90 százalékos is lehet napokon keresztül, ez mindenképpen nehezíti a sportolók szabadtéri teljesítőképességét. Összességében, a benyomásom öt olimpiai részvétel alapján, és az utcákat járva az, hogy a szervezők és a helyiek örömmel, nyíltan és szolgálatkészen fogadják az olimpiára érkezőket. Kínai kollégáink rendkívülien segítőkészek, keresik az alkalmat, hogy hol, hogyan és miben tudnának segíteni.

hvg.hu: Milyen benyomásai vannak a magyar csapat felkészültségéről? Olyan érzése van itthon az embernek, mintha nem lennének olyan sztárjaink, akiktől a közvélemény feltétlenül győzelmet várna. Mintha a „majd meglátjuk” állásponton lenne a közhangulat. Ott a helyszínen mi érzékelhető, mire számítanak maguk a versenyzők?

N. Zs.: A magyar csapat sajnos jóval kisebb létszámú, mint amit a korábbi nyári olimpiai játékokon megszoktunk. Például a férfi kézilabda csapatnak nem sikerült kivívnia a részvételi jogot, feleannyi atléta, és tizedannyi súlyemelő kvalifikált mint Athénban. Mégis mindenképpen optimisták vagyunk, kiválóak és éremesélyesek a judósaink, világraszóló eredményekkel birtokában érkezett a kajak-kenu csapat, vívóink is a legjobbak közé tartoznak, férfi pólósaink címvédők, és még hosszan sorolhatnám. De talán a legfontosabb, hogy viszonylag fiatal a csapat és a nemek megoszlása is kiegyensúlyozott. A legfiatalabb versenyzőnk az úszó Dobár Éva, aki idén még csak 15 éves!

hvg.hu: Ön mit tart az előkészítő munkájuk legfontosabb eredményének?

N. Zs.: Talán furcsa lehet a kívülállóknak, ám a pekingi felkészülést mi rögvest Athén után megkezdtük, ezért a munkámból adódóan már négy éve Pekinggel kelek, és fekszem. A terveink megvalósulása, életre kelése igazi szakmai siker. Sikernek könyvelem el például, hogy hosszas engedélyezési és tervezési procedúra után, meg tudtuk valósítani a vezeték nélküli internet elérést a csapatirodán négy hálózat kiépítésével, ezzel szavatolva sportolóink és edzőink korlátlan internet használatát, amelyre óriási igény volt. Tudtommal ezt a szolgáltatást egyedül csak mi ajánljuk a csapattagjainknak az összes nemzet közül. Ezen felül, de ennél sokkal fontosabban, örömmel tölt el, hogy az elvégzett több éves sportdiplomáciai munka beérni látszik, és meghozza a gyümölcsét, amelyből természetesen a magyar olimpikonok és edzőik részesednek, ugyanis jelentős pillanatokban döntő lehet a megfelelő érdekképviselet.

Magyar sportvezetők bevonulása a Madárfészekbe (Nagy Zsigmond balról a negyedik). Egyelőre megemelik kalapjukat © Magyar Olimpiai Bizottság

hvg.hu: Már sokadszor jár Kínában az olimpia ügyében. Az első látogatásához képest miféle változásokat lehet tapasztalni Pekingben? Mit alakított át leginkább a játékokra való felkészülés.

N. Zs.: Az elmúlt két év alatt nemcsak a magyar csapat képviseletében, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghívására is járhattam Pekingben több alkalommal. Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy az építkezések sebessége semmihez sem fogható, az úthálózat minősége kifogástalan, a pekingi infrastruktúra világszínvonalú. Elképesztő látni egy-egy hatalmas épületet szó szerint kinőni a földből és amint említettem a parkosítás párját ritkítja. A város olimpiai dekorációja mind mértékét, mind minőségét illetően pedig az összes korábbi helyszínt felülmúlja. Meggyőződésem, hogy aki most jár először Pekingben nem hisz a szemének, aki pedig már volt itt évekkel ezelőtt, annak leesik az álla: ez a város, nem az a város, amely volt néhány évvel ezelőtt.

hvg.hu.: Kína bár mindinkább piacgazdaságként működik, de semmiképpen sem nevezhető polgári demokráciának. Az autoriter berendezkedésnek lehet-e valamiféle megnyilvánulásaival találkozni, amelyek az olimpiai szellemet sértik, vagy a sportolók, hivatalos személyek és az újságírók mozgását, tevékenységét zavarják?

N. Zs.: Jogászként magam is érdeklődéssel figyelem az ország működését, döntéshozatali mechanizmusát, közigazgatását. A rendszernek megvannak a maga jellegzetességei. A magyar csapat tagjaként, az olimpiai játékok résztvevőjeként rám, ránk az Olimpiai Charta, a NOB szabályzatai, rendelkezései, a Nemzetközi Sportszövetségek szabályai vonatkoznak, természetesen azzal, hogy a MOB alapszabálya és egyéb szabályzati is irányadók. Tudom sokaknak nehéz elfogadni a sportjog, mint önálló jogterület autonómiáját és önszabályozását, de ez működik, ráadásul globálisan, és sok esetben hatékonyabban és elfogadottabban, mint a civil jogágak. Az olimpiai szabályrendszer olyan erős, hogy képes átformálni, alakítani a rendező város, ország szabályzatait, előírásait. És ez így van Pekingben is. Az olimpiai mozgalom legfőbb irányító testületének közbenjárására Kína megnyílt, a demokratizálódása felgyorsult. Bátran mondhatjuk, hogy az Olimpiai Játékokra irányadó és 114 éve csiszolódó szabályok jelentősen hatnak a belső jogrendszerre, hozzájárulva például a szabad mozgás erősítéséhez.

hvg.hu: Érezhető-e a helyszínen annak valamilyen (negatív) hatása, hogy a kínai vezetés az olimpiai játékokat látni valóan külső és belső országmarketing (propaganda) rendezvényként kezeli, s nem elsősorban sporteseményként?

N. Zs.: Házigazdaként szerintem mindenki szeretné megmutatni vendégeinek, hogy hol lakik, hogyan él, milyen értékei vannak. Mi magunk is ezt tesszük, ha vendégeket hívunk vacsorára. Nem találok semmi kivetni valót abban, hogy Kína rendező országként meg kívánja mutatni magát vendégeinek. Megítélésem szerint, aki ideutazik – jöjjön a látogató bármely országból – kifejezetten érdeklődik a több ezeréves kultúra iránt. Másrészt Kína jelentős hangsúlyt fektet rá, hogy a vendégei jól érezzék magukat. Ez abban nyilvánul meg, hogy az emberek kedvesek és önzetlenek az idegenekkel szemben. A sportversenyek lebonyolításába pedig az úgynevezett „országmarketing” nem tud beleszólni az elébb említett sportjog önállósága miatt.

hvg.hu: Mindent egybevetve, s a játékok startvonalán állva milyen szereplést vár a magyar csapattól? Adna-e egy becslést arról, hogy hány érmet szerezhetünk, s mikor mondaná, hogy elégedett a magyarok pekingi teljesítményével?

N. Zs.: Sem pesszimista, sem álmodozó nem vagyok. Az eredményesség rengeteg faktor együttállásából adódik. Tényszerűen kisebb a csapatunk, mint korábban ezért kevesebb a lehetőségünk is, de sok a fiatal sportoló és újonc a csapatban, akik nagyon motiváltak. Őket erősítik a már tapasztalt olimpikonok, akik húzó erőt jelentenek. Benedek Tibor a férfi vízipólós csapatkapitány például nemcsak személyes jelenlétével, de teljesítményével is évek óta, olimpiáról-olimpiára járul hozzá a mieink sikeréhez. Mindenesetre bizakodó vagyok és akár nyolc aranyérmet is elképzelhetőnek tartok. A lényeg azonban, hogy a sportoló, az adott pillanatban, és az adott helyzetben a legjobbját hozza, úgy hogy nem maradjon benne egy csöpp rossz érzet sem, amikor kijön a medencéből, lelép pástról, kilép a ringből, mert tudja, hogy mindent megtett, ennyi volt benne. Sportolóként a legrosszabb érzés, hogy ha az ember úgy érzi, „bennem maradt, jobbat tudtam volna”. Tudom, hogy ez a magyar csapat egytől-egyig kiváló sportolóból áll, akik méltón képviselik majd hazánkat ebben a távoli országban.