A Budapesti székhelyű Európai Roma Jogok Központjának (ERRC) jelentése szerint az asszonyt 2001. január 2-án, a fehérgyarmati kórházban sterilizálták anélkül, hogy teljes körűen tájékoztatták volna a beavatkozásról, annak természetéről, a lehetséges kockázatokról és következményekről. A nő csak az operáció után tudta meg, hogy soha többé nem lehet terhes.

Az asszony és jogi képviselője kártérítési pert indított a kórház ellen. Azt kérték a bíróságtól, állapítsa meg, hogy a kórház megsértette a nő személyiségi jogait és mulasztást követett el. A bíróság a keresetet 2002. november 22-én elutasította. A másodfokon eljáró Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság viszont arra a következtetésre jutott, hogy az orvosok gondatlanul jártak el.

Ugyanakkor a taláros testület úgy ítélte meg, hogy a sterilizáció visszafordítható beavatkozás és az asszony nem bizonyította, hogy maradandó károsodást szenvedett, így kártérítésre sem volt jogosult. Ezután az ERRC és a Nemzeti és Etnikai Kissebségi Jogvédõ Iroda (NEKI) közösen panaszt nyújtott be Magyarország ellen a CEDAW-nál jogtalan sterilizáció miatt. A dokumentum szerint Magyarország, mint "A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról" szóló egyezményt elfogadó állam megsértette az egyezmény több rendelkezését az asszony meddővé tételével kapcsolatban.

A CEDAW most igazat adott a panasznak és úgy ítélte meg, hogy kártérítés is jár az asszonynak. A döntés azt is előírja hogy a magyar kormány köteles felülvizsgálni a sterilizációs esetekben kért beleegyezéssel kapcsolatos hazai jogszabályokat, és biztosítani, hogy azok a nemzetközi emberi jogi és orvosi normáknak megfeleljenek. A kormánynak hatályon kívül kell helyeznie azt a rendelkezést, mely lehetővé teszi az orvosok számára, hogy "sterilizációt hajtsanak végre a felvilágosító eljárás elhagyásával, ha azt a körülmények indokolják" A bizottság egyébként már második alkalommal marasztalta el Magyarországot a nőkkel kapcsolatos jogsértések miatt.