Jane E. Ferrie, a Londoni Egyetem Orvoskarának kutatója állítását arra a kutatásra alapozza, melyben két alkalommal vizsgálták a résztvevőket egy kérdőív segítségével, illetve klinikai kivizsgálásra is sor került mindkétszer. 1985-88 között több mint tízezer 35-55 év közötti résztvevőt vizsgáltak, még 1992-93-ban nyolcezer klinikai vizsgálat és valamivel több felmérés készült. Az eredmények alapján sem az alvásidő megnyúlása, sem lerövidülése nem kedvez az egészségnek. Azok, akik eredetileg hat, hét vagy nyolc órát aludtak, és ez az idő lecsökkent a második vizsgálati fázisra, 110 százalékkal nagyobb veszélynek voltak kitéve a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából. Akik pedig az eredeti hét vagy nyolc óránál többet aludtak a második kikérdezéskor, a nem szíveredetű halálozás szempontjából kerültek magasabb kockázatú csoportba (szintén 110 százalékkal). Ezek az arányok a társadalmi, demográfiai faktorok figyelembevételével sem változtak számottevően.

Megállapítható tehát, hogy megelőzésképp legjobb a rendszeresen napi hét-nyolc óra alvás, és azoknál, akik eredetileg ennyit aludtak, megfontolandó a hosszabb alvási periódusok kerülése. Ezzel ellentétben azonban, jó hatású a hosszabb alvás azoknak, akik kezdetben csak öt-hat órát aludtak.

Az Amerikai Alvás Társaság ajánlása szerint érdemes betartani a következő tanácsokat, ha egészségesek akarunk maradni. Próbáljunk rendszeresen ugyanabban az időben lefeküdni, teremtsünk az ágyban nyugodt körülményeket, hálószobánk legyen csendes, sötét, és kellemesen hűvös. Kerüljük a koffeintartalmú ételeket és italokat, valamint a stimuláló hatású gyógyszereket lefekvés előtt. Ne feküdjünk le éhesen, de kerüljük a kiadós étkezést is, ha egy mód van rá. Hat órával lefekvés előtt már ne végezzünk nehéz testmozgást. Ha tehetjük minden reggel ugyanabban az időpontban ébredjünk.