A tudományos kutatások fellendíthetik a holttestek iránti keresletet. Angliában 2006. szeptemberében lépett hatályba a törvény az emberi szövetekről (Human Tissue Act), amely lehetővé teszi a test részeinek felhasználását gyógyászati, orvosi képzés, illetve kutatás céljából. A szabályozásban történt változások megemelték a kezelésbe vonható és tárolható szövetek mennyiségét, amely így lehetőséget ad a sebészeknek – első alkalommal – hogy új eljárásokat gyakoroljanak emberi testeken. Ez a módosítás forradalmasíthatná a sebészeti eljárásokat - írja a BBC News.

A lap által megszólaltatott David Hargreaves, southamptoni kézsebész főorvos szerint: az amerikaiaknak évek óta adott a lehetőség, hogy tetemeken végezzenek ilyen jellegű beavatkozásokat. Ezek hozzájárulhatnak az élet meghosszabbításához, szükséges új technikák kifejlesztéséhez és a szakértelem megszilárdításához, amire eddig nem volt lehetőség az Egyesült Királyságban, sokévnyi hátrányt kell ledolgozni?

A tervek szerint a sebészek holttesteken gyakorolhatnak, mielőtt élő pácienseken végeznének beavatkozásokat. Ha ez megvalósul, a sebészeknek az orvostudomány számára felajánlott testeken felül jóval többre lesz szükségük. 2005-ben - az utolsó évben, amiről rendelkezésre állnak adatok - mindössze 674 ember adományozta a testét brit orvosi egyetemnek.

A testellátás ügyben az orvosok valószínűleg az amerikai helyzetet citálnák példának, ahol az emberi szövetek kereskedelme erősen alulszabályozott, és egy egész új iparág emelkedett a testrészek fölé. Az Anatomy Gifts Registry csupán egy azon növekvő számú vállalatok közül, amelyek emberi szövetkereskedelemmel foglalkoznak. Évente körülbelül 500 test érkezik a Baltimore-i létesítményükbe, ahol a raktáraik megtelt mélyhűtőiben gondosan becsomagolt testrészek várnak elosztásra – doktorok és kutatók között, akik bármit rendelhetnek - egyszerre maximum 30 darabig.

Ez egy sajátságos üzlet, amit ráadásul még komplikáltabbá tesz az a tény, hogy az emberi testek adásvétele törvénybeütköző. Stratégiájuk az, hogy meggyőzzék az embereket: adományozzák a testüket a vállalatnak, majd a kezelési költségek és feldolgozási (értsd: darabolási) díjak felszámítása után ellátják testekkel az orvosokat.

Első ránézésre meghökkentőnek tűnik, hogy bárki is átengedné a testét ilyen jellegű megmunkálásra, de az üzlet bizony fellendülőben van. A szakember szerint ez ugyanis megadja az embereknek azt az érzetet, hogy a halálukkal valami jót is cselekszenek. Az emberekben megvan a vágy, hogy segítsenek egymáson, így a testük eladományozásának van egy emberbaráti nézőpontja is.

Az esetek többsége kapcsolatos a rákkal. A daganatos betegségben elhunyt emberek szervei, testrészei nem alkalmasak a szervátültetésre. Így ez egy kiváló alkalom arra, hogy a donorok és családtagjaik a kegyetlen betegségnek és magának a halálnak is megtapasztalják néhány pozitív elemét. Talán az is sokat segíthet, hogy ezzel a család megspórolhatja a temetési költségeket is. De a legális testellátás mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy létezik, egy sötétebb oldala is az érmének: a testrészek kereskedelmének egy rettenetes, de annál inkább jövedelmezőbb fekete piaca.

A szövetek iránti keresletből bárki, aki a testek biztos forrására teheti a kezét, meggazdagodhat. A friss hullák legnyilvánvalóbb lelőhelye pedig a ravatalozó. 2001. decemberében Jim Farrelly, egy 45 éves kaliforniai férfi hosszú küzdelem után AIDS-ben halt meg. Hogy enyhítse családja terhét, rendelkezett saját temetéséről: hamvait a sivatagban temessék el. Egy év elteltével azonban édesanyját azzal hívták fel a hullaházból, hogy a fiam néhány testrésze még náluk van. „Mondtam neki, hogy a fiam már egy éve halott, nem tudom, miről beszélnek" - emlékezik vissza.

A hívás a kaliforniai Riverside-ból érkezett, ahol a rendőrség egy borzalmas felfedezést tett a helyi krematóriumban. A padlástérben, a ravatalozó és a hamvasztó kemence felett több fagyasztót találtak, tele feldarabolt, celofánba csomagolt testekkel. A krematórium tulajdonosa, mint szövetbróker látta el az orvosokat testrészekkel, amelyeket elvileg elhamvasztott.

Ez nagyon jövedelmező üzletnek bizonyult – 5000 (körülbelül 850 ezer forint) keresett vele darabonként, hamvasztói munkabérén felül. Két év alatt félmillió dollárt szedett össze, száz darab hulla eladásával. Senki sem gyanakodott, mivel a családoknak átadta az urnákat – amikbe azonban nem a hozzátartozó, hanem a kemence aljáról összekapart hamvakat tette.

Mivel az ilyen jellegű bűncselekményekre nem könnyű fényt deríteni, a szakértők úgy vélik: sokkal több testrablóval van dolguk. Noha az elmúlt néhány évben egy maroknyi, feltűnőbb ügy – hullarablások orvosi egyetemről, ravatalozóból – napvilágra került, ezek csupán a jéghegy csúcsai.

A szabályozatlan amerikai piacon a testkereskedelem a kereslet és kínálat klasszikus példája. Mindaddig, amíg az orvosi igények fokozódnak az emberi szövetek iránt, lesz alkalma az embereknek, hogy sok pénzt szerezzenek a kereskedelemből. Kivéve, ha a törvényes úton történő ellátást nem emelik fel, hogy találkozzon a kereslettel. Mindehhez csak annyi kéne, hogy több ember túllépjen a hagyományos temetésen és adományozza a maradványait az orvostudománynak.