A malária (régiesen váltóláz), amelynek kórokozóját az Anopheles szúnyog nőstényei terjesztik, népbetegségnek számít a világon. Régen úgy gondolták, hogy kiváltó oka a mocsarak káros kigőzölgése, innen ered neve is: az olasz "mal aria" jelentése rossz levegő. A valóságban négy különböző, a Plasmodium nembe tartozó parazita egysejtű okozhatja a betegséget: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium malariae és a Plasmodium falciparum. Az utóbbi típusú fertőzés esetén a legsúlyosabb a kórlefolyás. A betegség főleg trópusi vidékeken fordul elő, évente 350-500 millió friss esetet regisztrálnak, a malária halálos áldozatainak száma pedig egymillió feletti - olvasható a BBC hírei között.
 
A parazita egysejtű, amely szó szerint megszállja a vörösvérsejteket: olyan "ragasztószerű" anyagot termel, amellyel drámai módon megváltoztatja az oxigént szállító eritrociták alakját és fizikai tulajdonságait. A fertőzött vörösvérsejtek fala rugalmatlanná válik, a ragasztószerű anyag révén pedig egymáshoz és az erek falához tapadnak. Ily módon az eritrociták nem jutnak el a lépbe, ahol az immunrendszer elpusztíthatná a bennük rejtőzködő élősködőket.
 
Az ausztrál kutatócsoport a Plasmodium falciparum mutáns törzseit tenyésztette ki, amelyek mindegyikéből hiányzott a vörösvérsejtek átalakításáért felelősnek tartott 83 gén valamelyike. Az élősködők mutáns törzseit vizsgálva a kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy mely fehérjék a felelősek a ragasztószerű anyag termeléséért. E proteinek közül akár egy kiiktatása is megakadályozta a fertőzött vörösvérsejtek összetapadását.
 
Alan Cowman, a vizsgálatot végző Walter and Eliza Hall Orvostudományi Kutatóintézet professzora szerint e fehérjék gyógyszerekkel, vagy esetleg vakcinával történő célbavétele áttörést jelenthetnek a malária leküzdésében. "Amennyiben meggátoljuk a vörösvértestek összetapadását, alapvetően az élősködők virulenciáját, megbetegítőképességét is blokkoljuk" - magyarázta a professzor.