Mi a titka a Liverpool történelmi bajnoki címének?
Arne Slot megtörte a holland átkot, Szoboszlai Dominik történelmet írt, a Liverpool beérte a Manchester Unitedet. A 20. bajnoki cím krónikája.
Sok szempontból különleges bajnoki címet ünnepelhetnek a liverpooliak. Egyrészt ez volt a klub történetének 20. elsősége, amivel sikerült beérni a nagy rivális Manchester United csapatát. A 30 éves rémálomnak ugyan 2020-ban már véget vetett a klub, amikor újra bajnok lett, de a koronavírus-járvány miatt a játékosok és a szurkolók nem tudták közösen megünnepelni azt a sikert, erre viszont most remek alkalmuk adódik.
A tavaly nyáron Jürgen Kloppot váltó Arne Slot az edzők azon elit társasághoz csatlakozott, akik már az első évükben Premier League-győzelemig vezették együttesüket. Erre korábban csak José Mourinho, Carlo Ancelotti, Antonio Conte (mindhárman a Chelsea-vel), Manuel Pellegrini (a Manchester Cityvel) és Claudio Ranieri (a Leicester Cityvel) volt képes. És végül, de nem utolsó sorban azt se felejtsük el, hogy Szoboszlai Dominik lett az első magyar játékos, aki megnyerte a világ legerősebb bajnokságának számító Premier League-et.
De mit is jelent pontosan ez a bajnoki cím Liverpoolban? Erre keressük a választ.
30 év rémálom
Néhány hónappal a visszavonulása után, akkor éppen a Manchester United 20. bajnoki címét ünnepelve Sir Alex Ferguson önéletrajzi könyvének egyik bemutatóestjén vett részt, ahol arra kérték, beszéljen olyan témákról, amelyeket a könyvben is érint. A legvérmesebb MU-szurkolók gyűrűjében érthető módon meg kellett válogatnia a szavait, így jobbnak látta, ha nem a közkedvelt, de nehéz természetű United-játékosokat kezdi el elemezni, mint David Beckham, Roy Keane vagy Eric Cantona. Biztonságosabbnak tűnt, hogy egy másik kedvenc témájáról beszéljen: a Liverpoolról.
Aznap este felcsendült az összes sláger a Lowry Theatre-ben: 1986-os kinevezése után hogyan tűzte ki céljául, hogy a rekordbajnok Liverpoolt letaszítsa az angol futball trónjáról, az 1990-es években hogyan sikerült a legdominánsabb klubbá válni Angliában, a 2000-es években hogyan utasította maga mögé a teljes mezőnyt a United, és végül a legfontosabb: 2013-ban hogyan lett meg a történelmi 20. bajnoki cím.
És ami még nagyszerű – jegyezte meg azon a 2013 októberi estén –, hogy a most felnövő fiatal szurkolóink nem is tudják, milyen volt az, amikor a Liverpool sikeres volt.
Pedig 1990 őszén még semmi nem utalt arra, hogy a Liverpool hosszú évtizedekig bajnoki cím nélkül marad. „Ha tudtuk volna, hogy 30 évig ez lesz az utolsó, akkor jobban megünnepeljük” – viccelődött Ronny Rosenthal, a klub korábbi játékosa. A címvédés első három hónapjában a korona megingathatatlannak tűnt a játékosok fején. Az első 13 bajnokiból 12-t megnyertek és csupán egy döntetlen csúszott be, a csúcspont pedig a Manchester United elleni 4–0-s győzelem volt az Anfielden.
Aztán valami megváltozott. December elején jött egy Arsenal elleni pofon, Kenny Dalglish pedig egyre kilátástalanabbnak látta a helyzetét. Az előző nyáron már arról beszélt a klubvezetésnek, hogy kimerültnek érzi magát, szüksége lenne egy kis szünetre. A rá nehezedő nyomás, a hillsborough-i katasztrófa és annak minden bénító következménye nagyon megviselték. A címvédés elmaradt, az Arsenal lett a trónörökös és egy érthetetlen lejtmenet vette kezdetét.
A Liverpool ünnepelt bajnokcsapatból a középmezőnybe silányuló együttes lett rövid idő alatt, Ferguson visszavonulásáig pedig csak egy olyan idény volt, a 2008/2009-es, amikor a Vörösök igazán közel voltak a bajnoki címhez, de a Steven Gerrard, Fernando Torres duó végül nem tudta megnyeri a Premier League-et. Az angol legendának vélhetően mégsem ez a szezon volt a legfájóbb, hanem a 2013/2014-es. Április 27-én, az Anfield Roadon fogadta a 16 meccs óta veretlen Liverpool a Chelsea-t, ám a rangadó katasztrófába fulladt. Egy ártalmatlannak tűnő helyzetben Gerrard elcsúszott, a londoniak csatára, Demba Ba pedig lecsapott a labdára és gólt szerzett. Hiába uralta a meccset a Liverpool, 2–0-s vereséget szenvedett és végül két ponttal lemaradt a bajnoki címről a Manchester City mögött.
#OnThisDay in 2014, Gerrard slipped… pic.twitter.com/jK5WOGWyaT
— City Report (@cityreport_) April 26, 2024
Szinte nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe az elcsúszásom
– mesélte az Athleticnek Gerrard, aki minden trófeát megnyert a Liverpool csapatkapitányaként, de a Premier League győzelem soha nem jött össze. A csapat helyzete ezt követően ismét rémálomszerűvé vált, így radikális változtatásra volt szükség.
2015 őszét írtuk, amikor a Liverpool tulajdonosai lázasan keresték azt az embert, aki ismét a magasba emeli a klubot. A posztra számtalan jelentkező volt, de egy ember kiemelkedett mind közül. Jürgen Klopp egyetlen New York-i út alatt meggyőzte a liverpooli vezetőséget, hogy erre a feladatra nincs nála alkalmasabb ember. „Leültünk más edzőkkel is tárgyalni, de ő rendkívül karizmatikus volt. Bármelyik nagy cég vezérigazgatója lehetne. Rendelkezik azzal a figyelemreméltó képességgel, hogy motiválni tudja az embereket” – mondta róla Tom Werner, a Liverpool elnöke.
Egy hét sem telt el és a német szakvezető három évre szóló szerződést írt alá a Liverpoollal, ezzel pedig egy különleges utazás vette kezdetét, kilenc év alatt hét trófeát nyert a csapattal. Győzött a Bajnokok Ligájában és ami fontosabb, kereken 30 év után bajnoki címre vezette a klubot. Tavaly nyáron a klub egyik legnagyobb edzőjeként tett pontot pályafutása legfontosabb időszakára és adta át a stafétát Arne Slotnak.
Arne Slot megtörte az átkot
„Van egy ötletem. Hallottam ma néhányszor egy dalt. Nézzük, hogy boldogulok vele” – vezette fel búcsúünnepségén a Liverpool új edzőjét Jürgen Klopp, majd dalolni kezdett és egy szempillantás alatt csatlakozott hozzá az egész stadion:
Klopp ezzel az apró gesztussal áldását adta utódjára, akire nehéz feladat várt tavaly nyáron, már csak a származása miatt is. A Premier League történetének első holland menedzsere Ruud Gullit volt, azonban az ő karrierje nem a szokványos módon indult. Miután 1995 nyarán a Chelsea-hez szerződött, azzal nyaggatta a csapat balhátvédjét, Frank Sinclairt, hogy menjen el vele bulizni a londoni éjszakába. Tizenkét hónappal később az aranylabdás játékos az edzői székben találta magát, a kialakult helyzetet pedig humorral kezelte. Michael Duberry, a Chelsea korábbi védője egy podcastban mesélte el, hogy az akkor frissen kinevezett Gullit az egyik első csapatmegbeszélésen a következőket mondta Sinclairnek: „Figyelj, Frank! Te többet nem mehetsz bulizni”.
Talán ennek a laza hozzáállásnak volt köszönhető, hogy a Chelsea Gullit első évében megnyerte az FA-kupát, ezzel 26 trófeamentes évet feledtetett el a szurkolókkal. De Gullit kivétel volt, a holland edzők ugyanis a legritkább esetben érnek el sikereket Angliában. Sőt, a Premier League-ben leggyakrabban előforduló nemzetek közül a holland edzők teljesítenek a legrosszabbul. Összesen tizenöt spanyol, tizennégy olasz, nyolc francia, hat portugál és hat német vezetőedző dolgozott eddig a ligában, és mindegyik ország menedzsere nyert már bajnoki címet vagy Bajnokok Ligáját, kivéve a hollandok. Tíz edzőből eddig egy sem járt sikerrel, sőt mindössze négyen voltak – a már említett Gullit 1997-ben, Guus Hiddink a Chelsea-vel 2009-ben, Louis van Gaal a Manchester United élén 2016-ban és Erik ten Hag szintén a Uniteddel tavaly –, akik megnyerték az FA-kupát.
Szintén nem könnyítette meg Slot helyzetét, hogy a Klopp-éra utolsó évében a fiatalítás mellett tette le a voksát a Liverpool vezetősége, ami többek között azzal járt, hogy átalakult a csapat motorját hajtó középpálya. A Jordan Henderson, Fabinho, James Milner hármast az Alexis Mac Allister, Szoboszlai Dominik, Ryan Gravenberch trió váltotta, kiegészülve Endó Vataruval. A sorozatos sérülések miatt ráadásul egyre nagyobb szerephez jutottak a saját nevelésű játékosok is, így egy nagyon fiatal, a Premier League-győzelemre talán rosszabb esélyekkel pályázó csapatot vett át a holland mester. Az előzetes erőviszonyok a Manchester City és az Arsenal versenyfutását rajzolták ki idénre is, Liverpoolban vélhetően nem bánkódtak volna akkor sem, ha ismét a dobogó legalsó fokára fut be a csapat. Arne Slot azonban minden várakozást felülmúlt.
A szezon végéhez érve a nemzetközi sajtóban az lett az uralkodó narratíva, hogy a gyengélkedő City, a sérülésekkel küzdő Arsenal és a nagyok játékába beleszóló Nottingham Forest miatt a holland trénernek „könnyű dolga” volt első évében. Szó sincs ilyesmiről. Bár valóban túlzás lenne versenyfutásként jellemezni az angol bajnokságot, ugyanis a Liverpool már az elején nagyon magas sebességi fokozatra kapcsolt és azóta is csak a visszapillantóban nézi üldözőit, de többről van szó, mint szerencsés körülményekről és gyengélkedő riválisokról.
A Liverpool volt a 2024/2025-ös év legjobb angol csapata – a bajnokság elejétől a végéig –, amely hol látványosan, hol ésszel játszva, de több pontot gyűjtött mindenkinél.
Mi a titok?
A siker egyik kulcsa Arne Slot higgadtsága. Jürgen Klopp egy nagyon karakán edző volt, akinek a személyisége visszaköszönt csapata játékában: harcias, kemény, „mindent bele” stílusban futballozott irányítása alatt a Liverpool, a holland viszont más karakter. Csendesebb, visszahúzódóbb edző, aki szeret megmaradni a háttérben és inkább a részletekre koncentrálni. Nem próbálta meg újra feltalálni a kereket és a saját stílusát sem akarta feltétlen ráerőltetni a csapatára, csupán apróbb változtatásokat eszközölt egy már jól működő játékrendszerben, irányítása alatt pedig fegyelmezettebb csapattá vált a Liverpool.
A középpályán Szoboszlai és Gravenberch szerepkörét megcserélte, a magyar játékos támadó középpályássá lépett elő, míg a holland inkább hatos poszton játszott, többet besegítve a védekezésbe és hátulról támogatva a támadásokat. Ugyan Szoboszlai számain nem feltétlen látszik, hogy támadóbb szerepet szán neki Slot, mint tavaly Klopp (eddig 7 gól mindkét idényben, tavaly 5, idén 8 gólpassz), de ez két dolognak is betudható. Egyrészt a védekezésből továbbra is becsülettel kiveszi a részét, emellett elképesztően sokat fut a meccseken – néha már annyit, hogy csak összeroskadni marad ereje a lefújás után –, másrészt Szalah sokkal szabadabb szerepkörben játszik, mint eddig bármikor.
A krisztusi korhoz közeledve az egyiptomi sebessége valamelyest megkopott és a gólokat sem olyan ütemben termelte, mint a korábbi években, tavaly végül 18-nál állt meg a bajnokságban, ami az eddigi legkevesebb volt, mióta a Liverpoolban játszik. A legtöbb edző ilyenkor valamelyest limitálná a játékosát vagy nagyobb szerepet osztana rá védekezésben, hogy bizonyíthassa, továbbra is hasznos tagja a csapatnak, de nem Slot. Szalah szabad kezet kapott, maximálisan a támadásokra koncentrálhatott, amit maradéktalanul meghálált.
Ez azért is volt fontos, mert a Liverpool szinte az egész szezont klasszikus kilences nélkül játszotta le. Noha Darwin Núnez ott volt a csapatban, Slot csupán rotációs emberként számított rá, akárcsak a sérülésekkel bajlódó Diogo Jotára, és előszeretettel alkalmazta szélsőit vagy akár támadó középpályásait az ék helyén, hamis kilences pozícióban. A csatárposzton lehetőséghez jutó játékosoknak így inkább Szalah kiszolgálása volt az elsődleges feladata, az eredmények pedig a holland edző elképzeléseit bizonyítják, magasan a Liverpool lőtte a legtöbb gólt a Premier League-ben
Emellett jelzésértékű volt az is, hogy érkezése után Slot nem kezdett bele indokolatlan játékosvásárlásba, hanem inkább a meglévő keretből próbálta meg a legtöbbet kihozni. Gyorsan kialakult, melyik összeállításban látja a legtöbb fantáziát, így a kezdő játékosok jelentősen több időt töltöttek a pályán, mint a cserék. Hogy ez hosszú távon mennyire tartható, arról majd egy kicsit később. Előtte idézzük fel, hogy szuperált a szezon során a Liverpool.
A tavaszi megzuhanást is átvészelte a Liverpool
Az idei bajnoki cím másik fontos tényezője ugyanis az volt, hogy a rangadókon rendre jól szerepelt a csapat. Rögtön a harmadik fordulóban az Old Traffordon volt jelenése a liverpooliaknak és ugyan a mából visszatekintve a minden idők legrosszabb Manchester Unitedje elleni 3–0-s siker nem biztos, hogy a legnagyobb fegyvertény egy bajnoki címért küzdő csapatnak, de az örökrangadón ilyen magabiztos győzelmet aratni mindig jót tesz a játékosok önbizalmának. Ezért is volt meglepő, hogy a következő fordulóban hazai pályán kikaptak a Nottingham ellen. A pofon azonban pont jókor jött, ugyanis egy fantasztikus széria vette kezdetét. Zsinórban 24 meccsen maradt veretlen a Liverpool, ez idő alatt kiütötte a tavalyi év meglepetéscsapatát, a Bayer Leverkusent a Bajnokok Ligájában, győzött a címvédő Real Madrid ellen is, a bajnokságban pedig megverte a Chelsea-t és a Manchester Cityt hazai pályán, gálát rendezett a Tottenham és a West Ham ellen, az Arsenallal pedig döntetlent játszott az Emirates Stadionban.
Az év elején becsúszott egy Ligakupa-vereség a Tottenham ellen, de a visszavágón 4–0-s győzelemmel köszörülték ki a csorbát Szoboszlaiék. A szezon legkritikusabb időszaka a március volt, amire a Manchester City és a Newcastle legyőzésével fordult rá a csapat, Szoboszlai Dominik pedig élete legjobb formájában játszott. Hiába nyerte meg a BL alapszakaszát a Liverpool, a Paris Saint-Germain elleni nyolcaddöntőben alárendelt szerepet töltött be. Párizsban ugyan sikerült kiszenvedni a győzelmet, de az Anfielden egalizált a francia csapat, majd végül büntetőkkel harcolta ki a továbbjutást. A visszavágó utáni hétvégén Ligakupa-döntő várt a Liverpoolra, ám itt is elvérzett a Newcastle ellen. A triplázás lehetősége néhány nap alatt szertefoszlott.
Sokakban felsejlett a tavalyi szezon réme, amikor egy borzalmas tavaszi hajrá után a Liverpool elbukta a bajnoki címet. Erre idén végül nem került sor, Slot összeszedte a csapatot, és ha nehezen is, de sikerült bezsebelni a bajnokság megnyeréséhez szükséges pontokat. És ami szintén nagy öröm a szurkolóknak: három kulcsjátékosból kettővel már szerződést hosszabbított a klub. A januári átigazolási időszak után félő volt, hogy a Liverpool egy jó időre kiírja magát a versenyképes csapatok közül, akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az Aranylabdára is esélyes Mohamed Szalah mellett Virgil van Dijk és Trent Alexander-Arnold szerződését sem hosszabbítják meg. Szalah és Van Dijk végül maradnak, a saját nevelésű angol sorsa viszont még bizonytalan, a témára közelebbről is rálátók ugyanis azt vizionálják, hogy nyáron a Real Madridhoz csatlakozik.
A jövő
Miután eldőlt, hogy Van Dijk is marad Liverpoolban, a holland középhátvéd arról beszélt, erős nyár vár a csapatra az átigazolások terén. Az elsődleges kérdés, hogy Alexander-Arnold marad-e, ugyanis ha igen, akkor az ő pótlásán nem kell törnie a fejét a klubvezetésnek. Persze a találgatások már elindultak, ki tölthetné be az angol után hagyott űrt, így felmerült a szintén támadó szellemű Jeremie Frimpong vagy éppen Asraf Hakimi neve is.
Szélsővédő poszton a túloldalon is lesz mit átgondolni, Andrew Robertson ugyanis igencsak felemás idényt futott, Konsztandínosz Cimíkasz többször is kiszorította a kezdőcsapatból, de a helyét nem tudta megszilárdítani. Itt elsősorban Kerkez Milos neve merült fel lehetőségként, de a magyar válogatott védőjének játékjogáért vélhetően nagy lesz a versengés idén nyáron, a Real Madrid és a Manchester City is élénk érdeklődést mutatott iránta.
A középpálya ugyan stabil teljesítményt nyújtott és elévülhetetlen érdeme volt a bajnoki címben, de a mélysége már kérdéses. A liverpooli fiatalok beugrásra készek, de Curtis Jones és Harvey Elliott sem tudott stabilan jó teljesítményt nyújtani. Támadó középpályásként Florian Wirtz neve is felmerült, de az biztos, hogy zsebbenyúlós üzlet lenne a megszerzése, akár 100 millió eurót is elkérhet érte a Bayer Leverkusen, amelyhez 2027-ig köti szerződés. A Liverpool legendája, Jamie Carragher rendre arról beszél, hogy Szoboszlainál jobb játékost is találhatna magának a klub, olyat, aki 15-20 góllal segíti a csapatot egy idényben. „Rengeteg energiája van, és tudom, hogy egy más típusú futballista, de az Arsenalnak ott van Ödegaard, a Manchester Citynek De Bruyne, a Chelsea-nek pedig Cole Palmer” – sorolta a neveket a Sky Sports szakértője, majd arra a következtetésre jutott:
Három olyan poszt lenne, ahol egy-egy új igazolás azonnal a kezdőcsapatba kerülne: a balhátvéd, a támadó középpályás és a csatárposzton, de egy balszélső, egy középső középpályás és egy középső védő érkezése is kihívás elé állítaná a kezdőcsapatban lévő társát.
No, igen, a csatárposzt. Az idei szezont ugyan átvészelte ék nélkül a Liverpool, de az világossá vált, hogy Núneznek nem lehet maradása. Az érte befolyó összegből már el lehet gondolkodni, kivel lehetne megoldani a támadóproblémákat, de itt is nagy lesz a verseny a csapatok között, gondoljunk csak a közvetlen rivális Arsenalra, amely szintén kilences nélkül volt kénytelen játszani. Gyökeres Viktor, Alexander Isak, Benjamin Sesko, Matheus Cunha – csak néhány olyan név, amely szóba kerülhet. Ez azonban egyelőre még a jövő zenéje, most néhány hétig csak egy dolga van a Liverpoolnak, méltó módon megünnepelni a huszadik angol bajnoki címet.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
