Romantikus?

Creative Commons

Az ideális utakat és látnivalókat sorrendbe állító "leg-listáknak" van egy komoly mellékhatása. Az ember nyaraláskor egyáltalán nem tud relaxálni, amíg legalább pár dolgot ki nem pipált a „kötelezően megtekintendő” helyek listájából. Ezzel még nem is lenne probléma, csakhogy Jordison szerint ezeknek a helyeknek néhánya nem hogy nem festői, inkább unalmas, sőt! Abszurd. A humoros író szerint még olyan hely is akad, amely veszélyes is, vagy ami a legrosszabb, mindhárom eddig felhasznált jelző illik rá. Lássuk, melyek azok a helyek, amelyek a legnagyobb mítosz ellenére is csak csalódást okoznak.
Tehát NE menjünk...

1. Gondolázni Velencébe
Egy szemfüles utazó két dolgot vehet észre a gondolákkal kapcsolatban, ha Velencében jár. Az egyik, hogy a helyiek még csak a közelébe se mennek a bárkáknak, a másik, hogy a gondolások fennhéjázón, megvetéssel kezelik utasaikat. Természetesen semmi sem lehet indok a lekezelő viselkedésre, de egy gondolásnak elnézzük ezt a csekélységet. Elvégre Ő képben van, amíg mi meg nem. Ő tudja, hogy a turista sokkal többet látna a városból, ha felszállna a városban cikázó, kitűnő vízibuszokra, sőt! Azzal is tisztában van, hogy épp most fizettünk 100 eurót azért, hogy fél órát lebegjünk a város szennyvízcsatornájának a tetején. Ügyes.
 
2. Thaiföldre Koh Samui szigetére
Ez a valaha idilli sziget csúnya példát szolgáltat nekünk arra, hogy mi történik, ha az útikönyvek és az utazási irodák egyszer felkapnak valamit. Mielőtt ez a sziget megjelent a „kötelező úti célok” listáján, a paradicsomi hely önellátó volt, úgy 40 ezres populációval. Ma már több mint egy millió turista látogatja. A kókusz földeket megette a zsizsik, a helyi tengeri élővilág pedig kipusztult, a sziget jelenleg hal importra szorul. A helyi turisták gyorsétteremben tolonganak, és az utcák tetováló szalonokkal, ír kocsmákkal és pólóboltokkal vannak tele. A késelések rendszeresek, a helyi Buddha templomban és a szigeten nem létezik szennyvízelvezető rendszer. Folytasuk még?

Ramblas: végtelennek tűnő séta

Creative Commons

3. Megnézni a Mona Lisát a Louvre-ban
A Leonardo DaVinci képéhez való sorbaállás semmiben sem különbözik a repülőtéri várakozásoktól, ha csak abban nem, hogy sokkal tovább tart. A jutalom pedig mütyürnyi, a szó szoros értelmében. A miniatűr festményből nagyon nehéz bármilyen részletet is élvezni a biztonsági őrök által engedélyezett  távolságból. Hogy mennyire kiábrándító lehet a látvány, arról a képpel eltöltött idő magáért beszél, hiszen a festménnyel eltöltött idő több órás sorban állás után sem haladja meg a 15 másodpercet. Biztos, hogy rajtunk mosolyog ilyenkor...

4. Ünnepelni a nyári napfordulót a Stonhenge-nél
Nincs az az újkori vallásokat gyakorló, misztikus kapcsolatokból jövendölő, kecskeszakállú hobó tömeg, amely  el tudja feledtetni velünk a tényt, hogy az évi zarándokút tulajdonképpen egy képtelen összejövetel. Szinte semmit sem tudunk a Stonhenge eredetéről, a rendeltetéséről meg főleg nem. Ha csak nem annyit, hogy az egészet még a druidák angol letelepedése előtt építették. Ebből pedig az következik, hogy a kecskeszakállú barátaink sem tudják jobban, hogy milyen rituálét kellene lefolytatni ezen a nemes helyen és nagy napon. Mi meg csak állunk a tömegben, és tényleg: mit is keresünk itt?

5. Barcelonába a Ramblas-on sétálni
A Ramblas hemzseg a zsebtolvajoktól, a Gaudi múzeumot kereső amerikai turistáktól, a magukat összehányó agglegénypartizó csapatoktól, a pénisz alakú léggömböket lobogtató leánybúcsúztató csajoktól. Persze legalább ők jól érzik magukat, mi ugyanis egyáltalán nem. Minden látnivaló röhejes: az élő szobrok halálosan unalmasak, a portréfestők termékei nem hasonlítanak a modellre, a break-táncosok tehetsége kétséges, és a Ramblason naplemente után sétálni ugyanolyan veszélyes mint nappal. Minél messzebb megyünk rajta, annál jobban elhatalmasodik az érzés rajtunk, hogy a barcelonai vakációnk tönkrement.

6. A Húsvét-szigetre
A Húsvét-szigetet több mint másfél millió négyzetkilométernyi óceán veszi körül, és a legközelebbi lakott terület kétezer kilométerre van (a még unalmasabb Pitcairn-szigetek). Ha ez még nem elég, több mint öt órát kell repülni a legközelebbi kontinensig, és hetente csak egy maroknyi járat teszi meg ezt az utat, csakis a turisták kedvéért. Ez az elszigeteltség még nem is lenne probléma, ha a szigeten mással is múlathatnánk az időt, mint hogy lerészegedjünk. Azután ugyanis, hogy körbebotladoztunk néhány szobrot, az égvilágon semmit sem lehet ott csinálni. Ami pedig a szobrokat illeti, ha egyet láttál, láttad az összeset. Tehát elkezdesz keményen inni. 

Monaco: csak autóőrülteknek!

Creative Commons

7. A Forma 1 Monacói Nagydíjra
A benzin gusztustalanul fojtogató bűze állandó, arról nem is beszélve, hogy Monacóban szinte senki sem tudja, mi is történik a pályán pontosan. A város ilyenkor tele van Ferraris ürgékkel, akik semmi másról nem tudnak beszélni, mint sebességváltókról. Ha pedig a kaszinóba menekülünk előlük, akkor viszont számíthatunk rá, hogy elveszítjük az összes pénzünket. Ez bizonyára teljesen testhezálló élmény Jeremy Clarkson számára, a BBC Ötödik Sebesség című műsorából, na de nekünk?

8. A londoni Szent Pál Székesegyház Suttogó-galériájához
Ez a hely a katedrális boltozata alatt van és 259 fárasztó és klausztrofóbikus lépcsőfok vezet hozzá. A galéria azért olyan izgató, mert állítólag a különleges boltozata révén az ott elsuttogott szavakat a katedrális másik oldala visszasuttogja nekünk. Persze nem. Az egyetlen suttogás a mellettünk kitartóan próbálkozó gyerekektől jöhet, na meg a csalódást viccelődéssel elütő turistáktól, akik azt suttogják folyamatosan hogy „Hahó, nem hallak!”

Életkép a Gangeszban

Creative Commons

9. Futni a Pamplonai bikafuttatáson 
Amikor féltucat dühödt bikaóriást szabadon engednek Pamplona utcáin, egy átlagos látogató adrenalin szintje a duplájára szökken, és ettől mindenki elveszíti a fejét. Sok útikalauz azt állítja, hogy ez talán az egyetlen élmény, amellyel leginkább megtapasztalhatjuk, hogy érezték magukat az őseink, amikor egy  kardfogú tigris üldözte őket a vadonban. Az írók azonban azt teljesen számításon kívül hagyják, hogy a kőkorszaki kollégák minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ez ne történjen meg. Ha szőrős őseink választhattak volna hol töltik a spanyol nyaralásukat, biztosan a tengerpartra voksolnak, finom Rioját szopogatva.

10. Az indiai Gangesz folyóban fürdeni
Azoknak, akinek a hite úgy kívánja, van okuk arra, hogy megáztassák magukat India legnagyobb szennyvízcsatornájában. Máskülönben a Hinduk szent folyójának a vizét kerüljük, amennyire csak lehet. A több mint kétezer kilométer hosszú, kórokozókkal teli folyóba a lehető legtöbb fajta szennyeződés kerül. A Gangesz körül vannak a világ legszennyezettebb városai, és emellett tonnányi kémiai hulladékot és több ezer emberi és állati hullát is rejt magában a sötét víz. Fürödni tehát csak azzal a tudattal érdemes, hogy a bűnök lemosása nem garantált, a több napos hasmenés viszont borítékolható, és örülhetünk, ha csak ennyi lesz az ára az egzotikus pancsolásnak.

Krisztina O'Brien

(Sam Jordison:Sod That! - 103 Things Not To Do Before You Die (Szemétbe vele! 103 dolog, amit hanyagolhatsz mielőtt meghalsz, The Times könyvajánló)