Molnár Kata Orsolya

Madrid, Madrid. A spanyol főváros. Valahol az ország közepén. Úgy sejtem, nem én vagyok az egyetlen, akinek nem volt több elképzelése az Unió harmadik legnépesebb városáról mielőtt meglátogatta volna – most azonban a fejemben millió kép villódzik: El Greco és Sorolla festmények, széles sugárutak, tapasbárok és hömpölygő tömeg villan be Madrid kapcsán. 

A város ősszel a vártnál sokkal nagyobb hideggel fogad, a fáma még havazásról is beszél, ez azonban csak költői túlzás. A hidegre Madrid fekvésében keresendő a magyarázat, 665 méterrel a tengerszint felett található és hegykoszorú öleli körül – ez sem vigasztal azonban, hogy reggelenként a télikabátomat kell magamra kanyarítanom. 

Első napunk testmozgással kezdődik, a dimbes-dombos városból először egy jó egy kilométeres kaptatót tekinthetünk meg – ez vezet ugyanis a szállodából a metróhoz. 

Molnár Kata Orsolya

Az elkövetkezendő másfél óra sem gazdagít új élményekkel – ennyi ideig tart ugyanis, míg a londoni metróhálózatot is kenterbe verő földalattikkal beverekedjük magunkat a központba. 

Minden Madridba vágyónak csak azt ajánlhatom, a belvároshoz közelebb  keressenek szállást, ha nem akarnak naponta több órát közlekedéssel tölteni. 

Érdemes néhány euróval többet áldozni a hotelre, a zónánként dráguló metrójegyek miatt lehet, hogy végül még olcsóbban is jövünk ki a viszonylag koncentráltan elhelyezkedő, gyalog is bejárható látványosságok közelében választott szállodával.

A város szíve a Puerta del Sol, itt található Madrid jelképének, az eperfára mászó medvének a szobra, és innen indulnak sugárirányba a város legfontosabb nevezetességeihez vezető utak. A Calle Del Arzenalon a királyi palota felé indulhatunk. 

Molnár Kata Orsolya

Szerencsés időben érkeztünk az uralkodó család rezidenciájához, így nem maradtunk le a hónap első szerdáján tartott hatalmas parádéval összekötött őrségváltásról. Igazi turistacsemege ez, a zenés felvonuláson csak úgy tolonganak a világ minden részéről idesereglő utazók. Ezen a napon a kastély nem látogatható, de érdemes más alkalommal visszatérni a királyi lakosztályok, a rendkívül gazdag fegyvergyűjtemény és a kihagyhatatlan uralkodói patika megtekintésére.

A kastélytól a Calle Mayoron a Plaza Mayor érintésével indulunk vissza a központ felé. Az egykori főtér ma számos étteremnek és ajándékboltnak ad otthont – térjünk be Arribas bazárjába, melyben nem csak a megszokott árakon alul vásárolhatunk szuveníreket és játékokat, de a boltot vivő régi vágású öregúrnak köszönhetően igazi időutazásban is részünk lehet.

A madridi múzeumok közül a Goya, El Greco és Velázquez képeknek otthon adó Prado kötelező program, de nem ez az egyetlen, amire érdemes időt szánnunk. Az impresszionisták kedvelői a Thyssen-Bornemisza Múzeum, Picasso, Dalí és Miro rajongói Zsófia Királyné Kulturális Központja felé vegyék az irányt. A Guernica nyilván kihagyhatatlan, de a város legizgalmasabb kincseire mégsem a fenti a gyűjteményekben bukkantam. 

Molnár Kata Orsolya

A központtól távolabb esik, de vétek lenne mégis kihagyni Joaquin Sorolla impresszionista festő múzeumát, melyet egykori, eredeti állapotában megtartott otthonában rendeztek be. A szecesszió jegyeit magán hordozó ház már önmagában is lenyűgöző, a művész munkái azonban csak még érdemesebbé teszik a látogatásra. Madrid másik indokolatlanul elhanyagolt múzeuma az Amerika Múzeum. 

A spanyol gyarmatosítás és az Újvilág rendkívül gazdag gyűjteménye igazi gyöngyszem a főváros látványosságai között, melyet különösen a kulturális antropológia iránt érdeklődők figyelmébe ajánlok.

A kimerítő művelődés után felüdítő pihenést jelent egy séta a Retiróban. A város legszebb parkja az előző századforduló hangulatát idézi: XII. Alfonz emlékműve, a lábainál fekvő mesterséges csónakázótó, a Velázquez- és a Kristálypalota mind egy letűnt kor szemet gyönyörködtető emlékei. 

Molnár Kata Orsolya

A közelben található Atocha vasútállomást se hagyjuk ki programunkból: ide akkor is érdemes betérni, ha nem utazunk sehova – az épület hatalmas aulájában nem várt csodára, egy burjánzó pálmakertre bukkanhatunk.

Akárhova is utazzunk, a helyi ételekről sem szabad megfeledkeznünk. Ha Spanyolország, akkor ez bizony nem más, mint a tapas. Egymást érik az effajta bárok a városban – sajnos ezúttal inkább csalódást, mintsem felhőtlen elégedettséget okozva. 

A nagyüzemben gyártott ízelítők nem kerülnek mindig frissen az asztalra, ami azt gondolom, megbocsáthatatlan. Mindössze kétszer sikerült igazán jót ennünk – egyszer egy kubai étteremben, a La negra Tomasában, másik alkalommal pedig a Prado 42-ben, ahol a jobbnál jobb tapasokat tűzforrón tálalták.

A rengeteg élmény mellett Madrid tartogatott még valamit a tarsolyában: egy nőnek nem sok minden okoz akkora örömet, mintha olcsón vásárolhat kiváló minőségű ruhákat és kiegészítőket. A Calle Fuencarral és a Gran Vía boltjaiban, illetve az El Rastrón vasárnap tartott piacon aprópénzen vettem bőrkesztyűt, sálat, táskát és cipőt – úgy tűnik, a spanyol főváros e tekintetben maga a paradicsom.

Nem estem örök szerelembe Madriddal, de az ott töltött remek öt nap után a legjobb szívvel ajánlom az utaznivágyók figyelmébe.

Molnár Kata Orsolya