Szokatlanul zord időjárással, 120–130 km/órás szélviharokkal, 8–9 méter magas hullámokkal köszöntött be a tavasz Európa tengerpartjain, de könnyen előfordulhat, hogy ezután a globális felmelegedés következtében márciusban mindennaposak lesznek az áramellátási gondok, a közlekedési nehézségek és a járattörlések arrafelé. 
Ha az utóbbi egy évtizedben született forgatókönyvek közül a legrosszabbik valósul meg, akkor Anglia, Írország, Norvégia, Svédország, Finnország, Franciaország, Németország és Spanyolország turisztikai jövője nem tűnik túl rózsásnak, de ugyanez igaz a világ többi idegenforgalmi nagyhatalmára is. A viharok mellett a szárazság, a forróság, az áradás és a különböző betegségek okozhatják a legnagyobb bajt, s ezek olyan tényezők, amelyek az elmúlt egy-két évtizedben „divatossá” vált katasztrófaturizmus művelőit is elrettenthetik az utazástól.

A legoptimistább prognózis szerint évtizedenként 0,2 Celsius fokos átlaghőmérséklet-növekedés vár ránk, amit a tengerek szintjének 4 centis emelkedése kísér. Néhány kevésbé derűlátó előrejelzés viszont nem zárja ki azt sem, hogy 2030-ra az átlaghőmérséklet több mint 1 fokkal, a tengerek szintje pedig akár 20 centiméterrel lehet magasabb a jelenleginél. Ezek óriási gondot okozó változások, hiszen már 1 milliméternyi vízszintemelkedés is másfél métert vesz el a partokból, vagyis a kedvelt strandolóhelyek és aprócska szigetek két évtizeden belül véglegesen eltűnhetnek a felmelegedés miatt. Furcsa, de előfordulhat, hogy a mediterrán vidékekre majd csak télen járunk vakációzni, amikor elviselhetőbb a hőmérséklet, a nyarakat pedig a kellemesebb klímájú skandináv országokban fogjuk tölteni.

De nézzük meg néhány konkrét győztesét és vesztesét is a globális játszmának! Spanyolország az utóbbiak közé fog tartozni, hiszen a nagy meleg miatt nyáron állandó vízhiánnyal és 40 fok feletti csúcshőmérséklettel kell majd számolniuk, ráadásul a 2020-as években a forróság miatt újra felütheti fejét a malária a félszigeten. Angliában viszont az eddigi cudar időjárás meglehetősen kellemessé válhat, így Brighton és Bournemouth környéke lehet majd Európa új Riviérája. Az Alpokban addigra a mainál 30 százalékkal kevesebb hó fog esni, így az 1400 méternél alacsonyabban fekvő svájci, német és osztrák síparadicsomok (köztük Garmisch-Partenkirchen vagy Kitzbühel) sokkal rövidebb szezonnal számolhatnak csak. A görögök is elveszíthetik vezető helyüket a világ idegenforgalmi nagyhatalmai sorában, hiszen 2020-ban már a június olyan meleg lesz náluk, mint most az augusztus, s a kibírhatatlan forróság az erdőtüzekkel, vízhiánnyal és szmoggal párosulva riasztólag hathat a turistákra, de az egyre jobban elsivatagosodó Kréta sem nyújt majd szép látványt.

Nem járunk jobban mi sem, hiszen a Balaton sekély part menti vize a tikkasztó hőségben még gyorsabban fel fog melegedni, ami kedvez a kórokozók elterjedésének. Míg nálunk az apadás, a Maldív-szigeteken a vízszintemelkedés jelent majd problémát: a század feléhez érve már 30 centivel lesz magasabb ott a tenger szintje, s a több száz méteres partvesztés az idegenforgalom halálát is jelentheti a jelenlegi turistaparadicsomban. Ugyanez a sors vár Afrikában Marokkóra és Tunéziára, s lecsaphat a végzet Kenyára is: a látogatók 80 százaléka ma a páratlan vadvilága miatt érkezik az országba, de ha még melegebb lesz az időjárás, és kipusztulnak az élelemül szolgáló növények, akkor az állatok új élőhelyet fognak keresni maguknak, attrakció nélkül hagyva a szafarijairól híres államot.