"Segítsen túlélni a karácsonyi ünnepeket" - idézi egyik páciensének segélykérését Hoyer Mária klinikai szakpszichológus. A fiatal lány szülei külön élnek; a karácsonyeste az apai nagymamánál kezdődött, majd az apánál folytatódott, ahonnan még az anyához is el kellett menniük testvérével. Mindegyik családtag úgy gondolta, a másik két rokon nem jogosult arra, hogy ezen az estén ragaszkodjon a gyerekekhez. Senki nem tudott lojális lenni a másikkal szemben, így a két fiatal minden évben végigjárta a rokonokat; az ünnepi vacsora hamar kényszerű programmá vált. Szerettek volna egy helyen maradni, beszélgetni, felmelegedni, egyszer jóllakni.

Évvégi feszültség. Belső sérülések © Fazekas István

A karácsonyi időszak, az év vége számos feszültségforrást rejt magában; ezek szorosabban vagy kevésbé kötődnek konkrétan a karácsonyhoz. Sok az elvárás, az elvárásnak való megfelelés kényszere, az ezekből táplálkozó feszültség pedig frusztrációt okoz, különösen azokban a családokban, ahol anyagi vagy szociális problémák miatt eleve sok a konfliktus, feszült a helyzet.

"A konfliktusok egyik forrása a felfokozott ünnepvárás: várunk valamit, amitől sokat remélünk, ez pedig feszültté teszi a családok tagjait, párokat, szülőket, gyerekeket egyaránt; mindez a fa alatt oldódik fel" - mondta el a hvg.hu-nak Kiss János pszichológus, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának docense, aki szerint sokunk gyerekkori élménye, hogy a gyertyagyújtásra minden veszekedés egyszer csak elmúlik, szükségünk is van erre a katartikus feloldódásra.

Más-más miatt őrlődik a két nem; a családfő számára az okozza a legnagyobb gondot, hogy sikerül-e finanszírozni az ünnepet. A nők inkább a készülődés fáradalmaitól, a megfelelő ajándék levadászásától, a tökéletes hangulat megteremtésétől tartanak. Mindehhez jön még, hogy az év vége felé fogynak a mentális tartalékaink, fáradunk. Túl sok inger ér bennünket, még a vízcsapból is az ajándékozás folyik: a reklámok, a kirakatok mind növelik a feszültségszintünket.

"A konfliktust nem a karácsony okozza, az év végi ünnepek mindössze kiélezik a meglévő feszültségeket, problémákat, amivel egész évben együtt él a család" - mondja Zolnai Erika klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus. Közben azért az ünnep talán a feloldódást is hordozza, hiszen a problémák ellenére ott van az erő a családban, ebből lehet építkezni - teszi hozzá. Ám az év végi hajrá a depresszióra hajlamos embereket fokozottan megviseli. Eleve attól, hogy sötétebb van, hosszabbak az éjszakák, kevesebb a napsütés, érzékenyebb periódust élnek át, s ha erre rátevődik az, hogy még egyedül is vannak - de akár családon belül is lehet magányosan élni -,  lehangoltságuk igazán elmélyül. Tovább rontja mindezt, hogy a környezet fokozott várakozással van teli, az emberek egymáshoz fordulnak, így akinek ilyen jellegű pszichés problémái - motiválatlanság, lehangoltság, befelé forduló hangulatzavar - vannak, ennek éppen az ellenkezőjét éli át.

Baktay Miklós párkapcsolati terapeuta szerint a kisgyermekes szülők számára komoly konfliktusforrás lehet, hogyan tanítják meg a gyerek számára az ajándékozás örömét.  "Számítsunk arra, hogy a gyerek a jelenben él, nehezen viseli a várakozást, a készülődést. A karácsony még a nyaralásnál is nagyob kihívás, az ajándékvárás méginkább a jövőre fókuszál, s növeli a feszültséget a jelenben. Mivel a gyermek a jövőbeni eseményt jelenként éli át, mindaddig, amíg be nem következik, feszült és elégedetlen."

Meg kell tanulni a várakozást © sxc.hu

További családi zűrökre adhat lehetőséget, hogy az aktív, tevékeny apukák többsége számára szokatlanul hosszú időt kell eltölteniük családjuk körében, egy hétvége ritmusához szoktak. "Vállalják ezt nyugodtan, menjenek el otthonról néhány órára, lehetőleg olyan helyre, ahol van távlat: folyópart, hegy. Mozogjanak jó nagy kilengéssel, ahogy a kamaszok, akiknek ugyanezt javasoljuk, különben kirúgják a ház oldalát" - tanácsolja Baktay, aki szerint elég néhány meghitt perc, legfeljebb óra; a kevesebb több.

Jellemző konfliktus a szülő-nagyszülő feszültség is. A pszichológus szerint a legjobb, amit a nagyszülők tehetnek: hagyják a szülőket megküzdeni a helyzettel. Nagyszülőnek lenni nehéz, hiszen az unoka szüleit felnőttként kell kezelni, noha egyikük a saját gyermekük, miközben az unokához más gyerekeként kell viszonyulni. Játsszanak unokáikkal, nézegessék őket, s lehetőleg tartsák meg maguknak a kérdéseket és a minősítéseket - javasolja a szakember.

A rokonok, különösen a nagyszülők gyakran érzik felhatalmazva magukat, hogy beleszóljanak a család életének rendjébe, a gyerekek nevelésébe. De nagy magabiztosságot adhat a szülőknek, ha családjukat ovinak vagy iskolának képzelik. Gondolják át, hogyan reagálna az óvónő vagy a tanítónő, ha azokkal a megjegyzésekkel találkoznának, amelyeket a rokonok engednek meg maguknak. "Az óvodahasonlat segíthet más helyzetekben is: ha észrevesszük, hogy a pedagógusok egymással beszélgetnek, ahelyett, hogy a gyerekre figyelnének, bizony ingerültek leszünk. Pedig hányszor megtesszük mi magunk is! Kerüljük, hogy gyerek jelenlétében egymással beszélgessünk, netán telefonáljunk." Azt, hogy mit érez a gyerek, ha a feje felett beszélgetnek a felnőttek, nagyjából átéljük, amikor valaki a mi jelenlétünkben - miközben a vele való beszélgetésre várunk - valaki mással beszél telefonon.

Ünnep egyedül. Elhanyagolt kapcsolatok? © sxc.hu

Az év végi ünnepek alatt sokkal jobban átélik a magányt az egyedülállók, elváltak, idősek - mondja Kiss János. Aki teheti, megpróbál kompenzálni, és elmegy testvérhez, szülőhöz, barátokhoz. "Aki nem engedheti ezt meg magának, és otthon marad, annak azt tudom tanácsolni: nézzen tévét, hallgasson rádiót, beszélgessen a szomszédokkal, barátokkal. A virtuális világ pedig igazán jó lehetőségeket kínál: emailen, webkamerával, üzenőprogramokkal lehet úgy kapcsolatban maradni emberekkel, hogy nem kell egy helyen lenni velük."

Zolnai Erika szerint vannak szélsőséges helyzetek is, amikor valaki tényleg egyedül van, de ennél jóval többen gondolják magukról, hogy magányosak. Pedig ilyen értelemben valójában nincsenek magányos emberek, hiszen mindenkinek van családja, amihez a karácsony ünnepén tartozik. Csak végig kellene gondolnia, mitől lett ennyire egyedül, hol szakadt le a családról, hogyan hanyagolta el a társas kapcsolatait, a védőhálót maga körül. Lehetne természetes kapcsolatrendszere, ám a karácsony azzal szembesíti, hogy igazából akkor sincs kire számítania, ha tanácsra, anyagi segítségre van szüksége, vagy lelki támaszra szorul. A karácsonyhoz nem kell stressz vagy probléma, csupán azzal szembesít minket, ahogyan a kapcsolatainkkal állunk. Ezeket nem az ünnep fogja kialakítani, működtetni, ápolni, elvileg egész évben teszünk - vagy nem teszünk - értük.