Creative Commons

A karácsony kiemelten fontos mozzanata a közös étkezés. Az ünnepi asztalra kerülő ételek legtöbbjének szimbolikus üzenete és nagy hagyománya van. Mákos tésztát enni jó házasságot, hüvelyeseket gazdagságot és jó termést jelent. A közösen elfogyasztott alma a család összetartozását, a mézzel elkészített fokhagyma pedig a jövő évi egészséget szolgálja.

Halat, vadat s mi jó falat
A karácsonyi asztal elmaradhatatlan fogása a Jézust szimbolizáló hal. A magyar hagyomány más jelentést is tulajdonít neki: pikkelyei miatt a pénzt is jelképezi. A halnak gyors mozgása miatt is az év végi ételek között a helye: úgy haladjon előre az új évben a család, ahogy a hal teszi azt a vízben. Idehaza sok család pontyhalászlét készít, az osztrákok rántott halat, a svédek pedig sós-ecetes lében pácolt heringet esznek szenteste. A franciák és a lengyelek szintén kedvelik a pontyot, a spanyoloknál sügér, a portugál családoknál szárított tőkehal kerül az ünnepi asztalra. Grönlandon a karácsonyi menü végén az igazi csemegét a bálnabőr jelenti egy csík zsírral a belsejében. Az előre túró disznó is fejlődést, haladást szimbolizál – a decemberi disznóvágásból származó friss sertéshús Magyarországon leggyakrabban töltött káposztaként kerül a családok ünnepi asztalára. Ez az étel Ukrajnában is a karácsonyi menü része, de itt nem rizzsel, hanem kölessel készítik.

Pulykapénz
Az angolszász országokban az ünnep hagyományos étke a pulyka. Eredetileg az új-angliai telepesek hálaaadás napi menüje volt, mely az anyaországban legtöbbször gesztenyével töltve vált karácsonyi lakomává. A pulykahús Észak-Amerika mellett Latin-Amerikában is elterjedt; Brazíliában például rummal, vörös- és fokhagymával, paradicsommal és lime-mal készítik el. Bár nálunk a szárnyasok rosszat jelentenek – hiszen hátrafelé kaparva elkaparják a szerencsét is –, ennek ellenére mégis egyre több magyar család asztalára is pulyka kerül. Több országban a liba is terítéken van: Franciaországban szintén gesztenyével töltve és libamájjal, Németországban ropogósra sült libacomb formájában vöröskáposztával. 

Creative Commons

Hol a keze a gyömbéres sütinek?
Az édesség a karácsonyi menü igazi megkoronázása. Az angolszászok hagyományos desszertje a karácsonyi puding. Már hetekkel az ünnep előtt elkezdik készíteni, de arra nagyon ügyelnek, hogy ha lehet, még ennél is hosszabb ideig fogyasszák, hiszen a hiedelem szerint ahányszor eszik valaki a karácsonyi pudingból, annyi boldog nap vár rá az elkövetkezendő esztendőben. A marhafaggyú és a kenyérbél mellett belekerül minden földi finomság: szőlő, mazsola, cukrozott narancshéj, mandula, alma, aszalt szilva. Az asztalt- éd kandírozott gyümölcsök egyébként a csonthéjasokkal, a mézzel, a csokoládéval és a jellegzetes karácsonyi fűszerekkel, mint a fahéj vagy a szegfűszeg, szinte mindegyik nemzet ünnepi finomságaiban fellelhetők. Az angolszász területeken a karácsony elképzelhetetlen a gyömbérkalács emberkék nélkül, melyek édestestvérei a skandinávok gyömbéres kekszének, de rokonai a mi mézeskalácsunknak is. Szinte minden nemzetnek megvan a maga karácsonyi kalácsfélesége: az olaszok a pandorót csupán porcukorral édesítik, a panettonét azonban mazsolával, kandírozott gyümölcsökkel gazdagítják, tojáslikőr- vagy csokoládékrémmel töltik. A németek a kisded Jézus pólyáját formázó stollent aszaltgyümölcsökkel, mandulával sütik, porcukorba forgatják, és gyakran ajándékként is adják. A mi bejglink nem a kalácsok táborát szaporítja – de ettől persze nem kevésbé finom, mint élesztős társai. Hagyományosan diósan és mákosan készül, de manapság a legkülönfélébb ízesítéssel is próbálkoznak a háziasszonyok. 

Akármi is kerüljön a családi asztalra – bár a jobbnál jobb falatok bizonyára egyik családtagnak sincsenek ellenére –, a legfontosabb mégiscsak az együttlét, a szeretetteljes közösség, melyre a különleges odafigyeléssel és gondoskodással elkészített ételek csak méginkább felhívják a figyelmet.

Molnár Kata Orsolya