Wikimedia (Creative Commons)

Indiai kalandozásaim során mindig felmerült az a kérdés, hogy vajon egy indiai hegyi túra mennyivel kerül többe, mint egy tátrai, vagy egy alpesi. Az odautazás költsége jelentősen felsrófolja az egészet. Egy Budapest – Delhi – Budapest repülőjegy most nagyjából százezer Forintba kerül, plusz az illetékek. De ha már az ember ott van, akkor teljesen fölösleges azon töprengenie, hogy mennyi ideig maradjon. A válasz kézenfekvő, minél tovább! Határt csak a főnökünk vagy a kivett szabadságunk ideje szabhat. Az Indiában eltöltött napok számával ugyanis az egész tartózkodásunk relatíve egyre olcsóbb lesz. Az ottani árak egész egyszerűen köszönő viszonyban sincsenek az itthon megszokottakkal.

Ha teljesítetted a hegyi túrázást, akkor bőségesen marad még pénzed, hogy a hegyek és a szerzetesek után kicsit belefeledkezz a nem kifejezetten útikönyvekből ismert látnivalókba. Kikapcsolódásnak, pihenésnek és nem utolsó sorban kulturális feltöltekezésnek sem rossz élmény!

Sófalvi Szilvia

A következőkben megpróbálok összeszedni néhány ötletet, a ha már Indiában vagyok, hogyan nézzek körül kezdetű kérdésre. Ez alkalommal a Himalája déli lejtőjén sorakozó egykori hegyi üdülőhelyeket szeretném méltatni.

Indiában március közepétől egyre forróbbá válik az idő. Májusban már több tízezren szenvednek a nappali 40-45 fokos hőségtől, és egyre jobban várják a monszun évszak megérkezését, ami rendszerint az európai vakáció kezdetén szokott beköszönteni. Ladakhban ennek semmilyen hatását nem lehet érezni a Himalája fővonulata miatt, de egész Indiában ilyenkor borult, nagyon párás idő és sokszor végeláthatatlanul szakadó monszuneső fogad. Ezt az egykori British Raj angol tisztjei és hivatalnokai sem szerették, ezért a Himalája déli lejtőjén egészen komoly üdülőközpontokat építettek ki. Ezek az úgynevezett Hill Station városok.

Aki elviselhetetlennek tartja a forró száraz évszakot, az ilyenkor felköltözik azokba a szállodákba, amelyek közül sokat még a brit időkben építettek. Március és június között ezek a szállodák zsúfoltak és európaihoz hasonló árfekvéssel dolgoznak.

Flickr (Creative Commons)

Az európai nagy vakáció idején, amikor már monszun tombol egész Indiában, ezekből a szállodákból elköltöznek a turisták és kitör az off-season, a holt szezon. Egy spórolós, kalandokra vágyó turista ilyenkor kifoghat akár 80-90%-os kedvezményt is. Ha pedig szerencséje van, akkor még néhány napos szikrázó napsütést is a monszun évszak kellős közepén.

Ha valaki Ladakh irányából tér vissza a Hindusztáni-alföldre, akkor az első jelentősebb hegyi nyaralóhely Manali. Önmagában egy nem sokat ígérő kisváros, amely inkább a magukat a hetvenes évekből itt felejtett hippikről és az izraeli turistákról híres. Vannak olyan éttermek is, ahol csak héber nyelvű étlapot lehet találni. A környék legszebb panorámájával büszkélkedik, luxushotelek és kasmíri szőnyegkereskedők között kanyarog az út a főutcán, európai stílusú pizzázót, sőt lengyel sörözőt (!) is lehet találni. A település határában van egy csodaszép hindu templom, és a szomszéd faluban mindössze 4 km-re még gyógyvizű fürdő is található. A monszun évszakban lezuhannak a szállodai árak, és volt, hogy mindössze 10-12 Eurónak megfelelő összegért teraszos, panorámás lakosztályt tudtam kifogni...

A teljes cikk a Kalandtúra Blog-on olvasható.