A megkérdezettek 24 százaléka szokott hálapénzt adni háziorvosának, vagyis sem a 2007-es (25 százalék), sem a 2003-as helyzethez képest (21 százalék) nem történt jelentős változás. A hálapénz önfenntartó erejére jellemző, hogy noha a hálapénz elterjedtsége (a gyerekgyógyász kivételével) a korábbi évek gyakorlatához képest tovább csökkent, a lakosság tapasztalata szerint az emberek túlnyomó többsége mai is ad a kórházban a szülésznek, illetve a sebésznek hálapénzt, s alig kisebb a hálapénzt adók aránya a kórházi gyerek- és belgyógyászok esetében. 

Nem változott 2007-hez képest az sem, ahogyan az emberek a hálapénz és a korrupció viszonyáról ítélkeznek. Mindkét időpontban az emberek 40 százaléka szerint a hálapénz nem tekinthető megvesztegetésnek, 2007-ben 30 százalékuk (2009-ben 33 százalékuk) véli úgy, hogy a hálapénz a korrupció egy formája.

A háziorvosnak a fizetőképes és a betegségre legesélyesebb (illetve egészségtudatos) társadalmi csoportok adnak az átlagosnál (24 százalék) nagyobb arányban hálapénzt: a budapestiek (33 százalék), az egyetemi végzettségűek (33 százalék), a vállalkozók (34 százalék), és az idősebbek (a 61 év felettiek 31 százaléka). Azok, akik a háziorvosnak adnak hálapénzt, az átlagosnál (40 százalék) nagyobb eséllyel (47 százalék) gondolják azt, hogy a hálapénz nem korrupció.