Az Enovid névre keresztelt kis zöld pirula a múlt század azon találmányai közé tartozik, amelyek az atombombához, a televízióhoz vagy az internethez hasonlóan alapjában változtatták meg az életet. Az osztrák Ludwig Haberlandt 1920 körül javasolta, hogy mivel a terhesség alatt a peteérés szünetel, alkalmazzanak petefészek-kivonatot fogamzásgátlás céljára. Ötlete akkor nem talált visszhangra. 1929-ben izolálták az első női nemi hormont, amelyet nem sokkal később már szintetikus úton is elő tudtak állítani. Carl Djerassi kémikus 1951-ben mesterséges hormont állított elő a fogamzás meggátlására, és addig folytatta kísérleteit, amíg megalkotta a pirulát.

Az Enovid megjelenése éles vitákat váltott ki az óceán mindkét partján, de rövid idő alatt sláger lett. 1961-ben a német Schering gyógyszeripari konszern is piacra dobta saját antibébi-piruláját, amelyet kezdetben csak férjes asszonyoknak, "menstruációs panaszok" kezelésére írhattak fel. A fogamzásgátló tabletta ugyanis a múlt század hatvanas éveinek társadalmi felfogásába ütközött. Már az engedélyező amerikai hatóság is fontosnak tartotta leszögezni, hogy döntésének "nincs köze az erkölcshöz", VI. Pál pápa pedig 1968-ban kiadott Humanae vitae kezdetű enciklikájában bűnnek nyilvánította és elutasította a fogamzás elleni hormonális védekezést.

Az antibébi tabletta azonban akkorra már diadalútját járta, csak az Egyesült Államokban hét különféle márka állt rendelkezésre. Kezdetben mellékhatásokkal, fejfájással, szédüléssel, hányingerrel járt a használata, hiszen az első pirulák még 100 mikrogramm ösztrogént tartalmaztak. Ma ez már legfeljebb 20-30 mikrogramm, sőt a több tucatnyi között olyan tabletta is létezik, amely a pattanásos bőr kezelésére is alkalmas.

A világon ma százmilliónál is több nő, Közép-Európában felmérések szerint a fiatalabb korosztály majdnem fele használja a fogamzásgátló tablettát.