Daniel Smilek, a Waterloo-i Egyetem idegtudósa az emberi figyelem mechanizmusát tanulmányozta; a vizsgálatot azok az agykutatások ihlették, amelyek kimutatták, hogy a figyelem elkalandozásakor az agy külső információkat feldolgozó területei kevésbé aktívak. „Azt feltételeztük, hogy a testünk néha olyan dolgokat művel, amellyel meggátolja, hogy külső információk jussanak az agyba” – magyarázta a tudós.

Smink és munkatársai ezért annak jártak utána, milyen gyakran pislogunk, ha elkalandozik a figyelmünk. 15 önkéntessel olvastattak el egy könyvrészletet a számítógép képernyőjén. Olvasás közben egy érzékelő segítségével követték nyomon szemmozgásaikat, beleértve a pislogást. Véletlenszerű időközönként a számítógép sípolt és a résztvevőknek meg kellett mondaniuk, figyeltek-e arra, amit olvastak, vagy elkalandozott a figyelmük – ideértve a szöveg korábban olvasott részeinek felidézését is.

A résztvevők gyakrabban pislogtak, amikor figyelmük elkalandozott, mint amikor odafigyeltek arra, amit olvastak – olvasható a Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmányban. „Amikor figyelmünk elkalandozik, útját álljuk az új információnak, vagyis azért hunyjuk be a szemünket, hogy kevesebb információ jusson el az agyunkhoz” – magyarázta az idegtudós, hozzátéve: a szemhéjak is segíthetnek abban, hogy kizárjuk a külvilágot.