Húsz éve törölte a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Ennek ellenére a saját nemükhöz vonzódókat még ma is sokszor éri hátrányos megkülönböztetés. Az Európai Unió szerint a szexuális orientáción, a nemi identitáson alapuló diszkrimináció elítélendő és összeegyeztethetetlen a szervezet alapelveivel. Bár több európai országban is látványos előrelépés történt a törvénykezési gyakorlatban, de hosszú időre van még szükség ahhoz, hogy a melegek jogegyenlősége, emberi méltósága maradéktalanul megvalósuljon. Míg bizonyos országokban a melegek és leszbikusok gyakran erőszakos támadások áldozataivá válnak, addig más társadalmakban a homoszexualitás elfogadottsága a mindennapok része, az ehhez fűződő diszkriminatív jelenségek nem, vagy csak alig érzékelhetők. 

A hátrányos megkülönböztetést több nemzetközi egyezmény és számos ország alkotmánya, törvénye is tiltja. Nyugat-Európában és az Egyesült Államok egyes részein a melegeket a heteroszexuálisokhoz hasonló jogok illetik meg, ám a másság az iszlám világban a mai napig bűncselekménynek számít. Szélsőséges esetben a homoszexualitást halállal is büntethetik, de a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód, az önkényes letartóztatás, őrizetbe vétel, a békés gyülekezés jogának megtagadása, illetve a gazdasági, szociális, kulturális és egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jogok megvonása is gyakori. 

Melegfelvonulás Budapesten. Nem felszabadultan

Stiller Ákos

A 90-es években itthon a megkérdezettek majdnem kétharmada utasította el az azonos neműek párkapcsolatát, egynegyedük betegségnek tartotta, s csupán minden hetedik megkérdezett volt elfogadó a mássággal kapcsolatban. Egy, az ezredfordulón készült felmérés résztvevőinek több mint fele számolt be arról, találkozott már valamilyen homofób megnyilvánulással, minden tizedik megkérdezetett pedig fizikailag is bántalmaztak mássága miatt.

A homofóbia nem más, mint félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, tágabb értelemben a homo- és heteroszexualitás egyenrangú kezelését, a másság társadalmi elfogadtatását utasítja el, diszkrimináció megszüntetését ellenzi. A fogalmat több szakember is alkalmatlannak tartja a homoszexuálisok elleni diszkrimináció általános leírására, mivel a fóbia szó azt a képzetet kelti, mintha nem társadalmi jelenségről, hanem pszichés problémáról lenne szó. Ám a homofóbia nem valós betegség – erősíti meg Kiss Zsófia klinikai szakpszichológus. A kisebbség elleni gyűlöletkeltés, annak hátrányos megkülönbözetése bizonyos krízishelyzetekben jó feszültség, frusztráció levezető forrás lehet. Az előítéletesség pedig szinte mindig alacsony önértékeléssel társul.

A klinikai szakpszichológus szerint azonban a homofóbia nem szűkíthető le a másság elleni nyílt gyűlöletre, megnyilvánulhat a családi-baráti viszonyokban, a munkahelyen, az iskolákban. Ha egy közösségben a homoszexualitás kitudódik, előfordulhat, hogy az addigi elfogadást ellenségesség váltja fel. Az ellenérzések pedig általában a környezetben tapasztalt mintákból táplálkoznak, tanulás, szocializáció útján alakulnak ki. Számos elmélet született arról, hogy a szexuális irányultságot a korábbi életszakaszokban szerzett tapasztalatok vagy veleszületett biológiai tényezők, gének, hormonok határozzák meg. Vizsgálatok cáfolták, hogy a homoszexualitás gyermek, illetve serdülőkori benyomásokra vezethető vissza, a kutatók azt gyanítják a homoszexualitás eredete inkább a veleszületett vagy a méhen belüli tényezőkben keresendő.

Egyes feltételezések szerint az androgén hormonok szerepet játszhatnak a szexuális motivációban. A melegek androgén- vagy tesztoszteron szintje alacsonyabb, mint a heteroszexuális férfiaké. Ugyanakkor egy másik elmélet szerint azok a férfiak, akik magzati korban a normálisnál lényegesen alacsonyabb mennyiségű tesztoszteronban részesülnek a méhen belüli fejlődés valamely kritikus szakaszában, felnőttkorukban hajlamosabbak lehetnek homoszexuális irányultságot mutatni. A lányoknál pedig a normálisnál nagyobb mennyiségű tesztoszteron hajlamosíthat homoszexualitásra. Ám nem könnyű a méhen belüli hormonokra alapozó feltételezéseket bizonyítani. Egyes genetikai tényezők és a homoszexuális irányultság közötti kapcsolatot jelző adatok azonban mára megalapozottá váltak, még ha értelmezésük vitatott is. Az egypetéjű ikervizsgálatok során például fény derült arra, ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék az esélye annak, hogy a másik is az lesz. A kétpetéjű ikreknél azonban ez az arány csak tizenöt százalék.

"A melegek és leszbikusok gyakran lesznek ellenségeskedés, hátrányos megkülönböztetés áldozatai, a szexuális irányultság felvállalása komoly megpróbáltatásokat jelenthet, egyebek között a munkahely elvesztésével, a családi kapcsolatok felbomlásával járhat" – magyarázza Dombos Tamás a Háttér Társaság a Melegekért munkatársa. Példaként egy fiatal lány esetét említi, akit homoszexualitása miatt tagadott ki családja az örökségből. A szervezet megpróbálja felhívni a figyelmet ezekre az esetekre, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket érintő problémákra, a társadalmi előítéletekre, sztereotípiákra.

„Állást foglalunk és fellépünk a melegek hátrányos megkülönböztetése ellen, de még mindig kevés ügy jut el az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé" – mutat rá a szakember. Az egyesület lelki és jogsegély szolgálatot is működtet, HIV/AIDS prevenciós munkát lát el, emellett részt vállal a meleg és leszbikus kulturális fesztiválok, a Meleg büszkeség napi felvonulások, az AIDS világnapok, különböző konferenciák, megmozdulások szervezésében, kiadványok megjelentetésében.

Azonos neműek házassága. Kiharcolt jogok

AP

A homofóbia ellenes világnap idei témája a leszbikus, meleg, biszexuális és transzneműek jogai volt, különös figyelmet kapott a házasság és gyermekvállalás kérdése. A bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetése, az új Polgári Törvénykönyv örökbefogadásra vonatkozó passzusai és az ezek kapcsán kialakult viták szinte teljesen figyelmen kívül hagyták az ENSZ, az Európa Tanács és az Unió által elfogadott emberi jogi egyezményeket és ajánlásokat, a létező nemzetközi alapelveket. A műhelybeszélgetés során megkíséreltük a nemzetközi alapelvek alapján értékelni a hazai jogszabályokat és állami gyakorlatokat – mondja Dombos. Majd kiemeli: jogsegélyszolgálatukat az utóbbi időben a bejegyezett élettársi kapcsolatról érdeklődve keresték meg a legtöbben. Legújabb, március végi adataik szerint eddig kilencvenöt (68 férfi, 27 női) pár kötötte össze hivatalosan az életét.

„Elfogadjuk, csak ne lássuk” – e mondattal jól leképezhető a többség homoszexualitáshoz fűződő viszonya – mutat rá a Political Capital tavaly megjelent tanulmánya. Ám a magyar társadalom e vélekedés ellenére sem nevezhető kirívóan homofóbnak, bár e felfogás egyértelműen rontja a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi-politikai témák nyilvános megvitatását, a melegek önazonosságának nyílt felvállalását- derül ki a felmérésből.

A melegek rejtőzködése ugyanakkor régiós összehasonlításban is kiemelkedően magas. Az uniós országok közül itthon volt a legalacsonyabb azon válaszadók aránya, akik személyesen is ismernek homoszexuális személyt (6 százalék), ez az arány Csehországban több mint 12 százalék volt. A szexuális orientáció nyílt vállalása és annak társadalmi elfogadása között szoros összefüggés van. A toleránsabb közvéleményű országokban a melegek nagyobb eséllyel vállalják fel másságukat, ami – a személyes tapasztalatokon, így az ismeretlentől való félelmen enyhítve – javítja a melegek iránti attitűdöket. A melegek háttérbe húzódása és a személyes tapasztalatok hiánya a magyar közvéleményt képlékenyebbé és kevéssé ellenállóvá teszi a szélsőjobboldalról érkező értelmezési kísérletekkel szemben – áll a tanulmányban. A diszkriminatív szándék erősödésére utal a Medián 2008-as kutatási eredménye is, amely azt mutatja, három év alatt 29-ről 42 százalékra emelkedett azok aránya, akik szerint állami, jogi eszközökkel korlátozni, szabályozni kellene a homoszexuálisok életét.