A szakemberek kiemelik, a glükozamin szedése nem sok hatással volt olyan páciensek esetében, akiknél a hátfájást degeneratív artritisz (kopásos eredetű gyulladásos tüneteket produkáló ízületi betegség) okozza, így esetükben a készítmény alkalmazása nem javallott. Az Oslói Egyetem kutatói Philip WIlkensszel az élen randomizált klinikai vizsgálat során elemezték, hogy 250 huszonöt évesnél idősebb, krónikus derékfájástól szenvedő páciensnél milyen hatást eredményez a glükozamin.

A kutatók a készítmény hat havi, majd egyéves szedése után értékelték a páciensek állapotát, akikkel kitöltettek egy részletes kérdőívet. A fájdalom fennmaradásáról, erősségéről, s a betegeknél emiatt esetleg kialakuló mozgáskorlátozottságról beszámoló válaszok elemzése alapján a norvég tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy nincs statisztikailag értékelhető különbség a glükozamint és a placebót szedő két csoport között. "Eredményeinkből kiindulva nincs értelme glükozamint szedetni az összes krónikus keresztcsonttájéki  kopásos eredetű ízületi bántalmakban szenvedő betegek esetében" - hangsúlyozza Philip Wilkens kollégáival a JAMA-tanulmányban.

Andrew Avins, a Northern California Kaiser Permanente egészségügyi szervezet szakértője a tanulmányhoz fűzött  kommentárjában a legvalószínűbb magyarázatként azt emeli ki, hogy a glükozamin valószínűleg kevéssé hatékony a krónikus ízületi gyulladás tüneteivel, fájdalommal járó csontbetegség, az oszteoartritisz esetében. "A hatás nem nagyobb, mint amit valamilyen placebo eredményezhet" - jegyezte meg Andrew Avins.

John Markman, a New York-i University of Rochester Medical Center fájdalomszakértője "visszalépésnek" nevezte a vizsgálatot, mivel a glükozamin olcsó és más készítményekkel ellentétben kevés a mellékhatása. Mint rámutatott, az amerikai lakosság 80 százaléka élete során megtapasztalja a hátfájást - e probléma kezelésére az Egyesült Államokban évente 16 milliárd dollárt (3623,6 milliárd forintot) költenek.