A gyerekruhák esetében a gyártók pontosan tisztában vannak azzal, hogy a ruhákat nem feltétlenül a leendő tulajdonosuk választja ki, sokkal inkább a szülő. És mivel a gyereknevelés számtalan kellemetlenséggel is együtt jár – csak gondoljunk a stresszre, az egy életen át tartó felelősségre vagy az alváshiányra -, természetes dolog, hogy a szülők kompenzálni próbálnak olyan dolgokkal is, mint a pozitív érzelmeket kiváltó és megmozgató gyerekruhák. Ezért aztán a gyártók próbálnak minden ízlést és igényt kielégíteni.

Jacadi Paris

Vásárol a magyar anya

Az ár nem elhanyagolható tényező egy ruha esetében, főként azért, mert a gyerekek babakorukban havonta, de később is minimum szezononként teljes ruhatárcserére szorulnak. Elképesztő tempóban növekednek és hihetetlen terhelésnek teszik ki öltözéküket, hiszen négykézláb másznak, esnek, rohangálnak, fára másznak és sárban tapicskolnak, beletörlik a festékes vagy ételtől maszatos kezüket, gyümölcslével öntik le és így tovább. A felsorolás gyakorlatilag a végtelenségig folytatható. Éppen ezért nem elég, ha a gyereknek van pár pólója és nadrágja, az az ideális, ha dupla akkora mennyiségű ruhája van, mint az apjának vagy az anyjának. Ez pedig nagy kiadást jelenthet a családi kasszának.

Duns Sweden

Persze, itthon is van egy réteg, akinek a pénz nem számít: belőlük tudnak megélni azok a boltok, amelyek exkluzív, kiváló minőségű ruhákat kínálnak, időnként arcpirítóan drágán. Ők azok, akik pár perc alatt képesek a gyerek teljes ruhatárát lecserélni olyan értékben, melyért akár egy közepes méretű, használt családi autót is lehet vásárolni. A legtöbb magyar szülő viszont nagyon is árérzékeny. Nem véletlen, hogy a kínai üzletekben is jól fogynak a rossz minőségű – könnyen kibolyhosodó, méretüket nem tartó – gyerekholmik. Eggyel jobb a helyzet a hipermarketek gyerekruha részlegén, ám a minőség szempontjából itt is elég hullámzó a kínálat. Volt olyan botrány, mikor kiderült, hogy az egyik hipermarketben árult sajátmárkás body már a baba izzadtságától is ereszteni kezdi a színét. Mindezek ellenére, a hipermarketekben rengetegen vásárolnak, hiszen olcsó, de még elfogadható minőséget kapnak a pénzükért.

A nagy nemzetközi láncok gyerekosztályai sokára jelentek meg Magyarországon – ez annak volt köszönhető, hogy nálunk a gyerekruhákra is kiróják az ÁFÁ-t, szemben a külföldi, családbarát gyakorlattal -, de gyorsan elcsábították a vásárlók széles rétegét. Középkategóriás áraikkal sokak számára elérhetők maradtak, és nagy könnyebbség, hogy ma már nem csak egy külföldi utazással szerezhetők be. Bár a minőség esetenként itt is változékony – főleg az anyaghasználatuk hagy némi kívánnivalót maga után, pl. műszálas anyagok -, mégis presztízsértékkel bírnak a szülők, és a gyerekek között is.

Canda

Hogy ez mennyire igaz, azt a használt ruhakereskedők is tudják: egyikük elmondta, hogy a szülők csak bizonyos márkákat keresnek nála, míg más, esetleg jobb minőségű, ám itthon nem annyira ismert márkák még nyomott áron – és akár újonnan, címkés állapotban - is eladhatatlanok. Egyébként a szülők legnagyobb része már vásárolt a gyerekének használt ruhát, hiszen ennek számos előnye van: a ruha már biztos nem ereszti a színét és a mosás során sem zsugorodik, egyedi ruhatár állítható belőlük össze, ráadásul az új ruhák árának töredékéből.

Az internet egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ha gyerekruha vásárlásra kerül a sor. Hiszen kényelmes és gyors megoldást jelent, ráadásul a kínálattal egyetlen üzlet sem veheti fel a versenyt. Persze, itt is főleg a használt ruhák a kapósak, különféle fórumokon és aukciós oldalakon folyik az adás-vétel. Az anyák annyira rákaptak az internetes kereskedelemre, hogy az egyik legnagyobb aukciós oldal bevallása szerint felületüket is leginkább ők látogatják. A márkasznobizmus itt még élesebben jelentkezik, mint a használtruha üzleteknél: egyes márkák legutóbbi kollekciójából származó darabokért az anyák szinte közelharcot vívnak, és hajlandóak akár annyit is kiadni érte, amennyiért már új darabot is vásárolhatnának egy üzletben.

Duns Sweden

A ruha mondja meg, hogy ki vagy

A ruháknak történelmünk során praktikus funkciójukon felül más szerepük is volt. Az öltözék milyensége beszédes módon árulkodott viselőjének társadalmi státuszáról, koráról, a hierarchiában elfoglalt helyéről. Jó ideig elterjedt volt az a gyakorlat, hogy a lányok hosszú szoknyát, a fiúk hosszú nadrágot csak akkor kezdhettek hordani, ha elérték a felnőttkort.

Mára ez a funkciója eltűnt az öltözéknek: egy kétéves totyogón éppúgy visszaköszön a miniszoknya, mint a 16-18 éves fiatalon. Az ilyen határok elmosódtak, ám a ruha még mindig árulkodik a státuszról, az anyagi helyzetről, esetenként pedig az értékrendről is. Külföldön jelentős hatással vannak a vásárlási szokásokra a celebek gyerekeinek öltözéke. Számtalan weboldal és blog ad napi rendszerességgel számot például az évi hárommillió dolláros ruhavásárlási költségvetéssel rendelkező Suri Cruise öltözékéről, aminek hatására igencsak megnő az adott ruhák kereslete. A gyártók maguk is megjelenítik oldalaikon, hogy kik azok a hírességek, akik rendszeresen náluk vásárolnak. Sőt, sokszor felkérik a celebszülőket, hogy tervezzenek egyes márkák számára külön kollekciót. Sok esetben pedig a híresség - miután gyereke születik - önálló márkával jelenik meg a piacon, a rajongók nagy örömére. Madonna kamaszkorú lányának öltözködését sem csak a paparazzik követik árgus szemmel, hanem kortársai is, akik aztán természetesen megpróbálják a maguk korlátain belül leutánozni Lourdes stílusát – akinek egyébként szemmel láthatóan ikonikus mamája fiatalkori stílusa az etalon.

Jacadi Paris

De a gyerekek már egész kis kortól befolyásolhatók. A rajzfilmekben megszeretett kedvencek sokszor már az óvodások ruháin is visszaköszönnek – gondoljunk csak Micimackóra, Thomasra vagy Spongyabobra -, és később is meghatározzák a gyerekek öltözködését a filmek vagy az aktuális idolok. Kisiskolásoknál népszerű a Pókember, a lányok körében pedig évek óta hódítanak az amerikai tini-ideálok, Hannah Montana és a High School Musical sztárjai. Az iskolások körében gyakori, hogy kirekesztik azt a gyereket, aki nem alkalmazkodik a közösségben dúló, a vezéregyéniségek által diktált irányzatokhoz, mondjuk, ha nem a legdivatosabb – és drága – cipőben jár az intézménybe. A gyerek pedig nem szereti a kirekesztést, ezért nyomást gyakorol a szülőre, aki szintén szeretné elkerülni, hogy utódja társai céltáblájává váljon.

A lányos anyák manapság ilyen esetekben előnyt élveznek: több cég, több árfekvésben csábítja a vásárlósereget. A fiúk itt sajnos egyfajta nemi diszkrimináció áldozatává válnak, nekik jóval nehezebb vásárolni, és a kínálat is kevésbé fantáziadús, mint a lányok esetében. Hasonló furcsaság, hogy a kisgyermekek és a tinédzsereknek szánt, de nagyon felnőttes ruhák között nincs átmenet, egyfajta piaci fekete lyuk tátong ott, ahol a kisiskoláskorú gyerekek méreteinek kellene lennie.

Az öltözködés egész életünkben fontos szerepet játszik, megszínesíti a szürke hétköznapokat, megmutatja honnan jöttünk, mit tartunk fontosnak. Szülőként jó érzés látni, hogy gyermekünk öltözéke rendezett, ízléses, kényelmes és másnak is elnyeri tetszését. de szem előtt kell tartanunk azt is, hogy saját vásárlási szokásainkkal és a ráadott ruhákkal a gyerek későbbi fogyasztói szokásait és ízlését is alakítjuk. Érdemes itt is, mint annyi mindenben, megtalálni az egyensúlyt saját igényeink és gyermekeink vágyai, valamint szükségleteink és lehetőségeink között.

(A szerző blogján még többet olvashat a témáról, kattintson!)