A tudomány fejlődése a parfümkészítők világára is kihat és a természetes alapanyagok mellett ma már egyre több szintetikus illat lát napvilágot. A parfümgyártók eleinte csak természetes alapanyagokat használtak, növényi részeket, állati váladékokat. Napjainkban azonban a szintézis vegyipar naponta hoz ki új alapanyagokat, véletlenszerűen vagy direkt célzott molekulamódosítás kísérletek eredményeképpen. A szintetikus alapanyagok laboratóriumok kémcsőiben születnek, amely ugyan kevésbé romantikus, mint a virágszirmok begyűjtése, de a parfümipar fejlődésének elengedhetetlen része. Az első szintetikus alkotóelemekkel készült parfümök az 1800-as évek végén ugyanolyan nagy szenzációnak számítottak, mint az első egzotikus, például Indiából származó illatok, amilyen a mesterséges szantál vagy a szénaillatú kumarin.

Bármennyire fejlődik is azonban az iparág, a tisztán szintetikus alapanyagokból készült parfüm még mindig ritka, hiszen például a cirtusfélék héjából olcsó, hidegen kisajtolható illóolajakat ma sem nem lenne gazdaságos szintetizálni. A mesterséges illatok ökológiai fontosságát sem érdemes megkérdőjelezni. Példának vegyük a rózsaillatú mosogatószereket vagy gyümölcs illatú öblítőt - ha a nagy cégek kizárólag csak természetes komponensekkel dolgoznának, nem maradna elég termőföld a búzának vagy más élelmiszereknek.

A szintetikus alapanyagokat sokan már a szó hallatán is könnyen felruházzák negatív tulajdonságokkal, a fogyasztók bizonyos köreiben ugyanis él az a sokszor tévhitnek bizonyuló elmélet, hogy minden, ami szintetikus, káros az egészségre. Valóban igaz, hogy ezek az anyagok felelősek lehetnek egyes allergiás reakciókért, és néhányat közülük rákkeltő mivoltuk miatt ki is vontak a forgalomból, sőt azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy amíg a virágok mindig is jelen voltak a környezetünkben, addig a mesterséges illatok új „akadályt” jelenthetnek a szervezetünknek, és egy új „idegent“ az immunrendszerünknek. (Nem mintha a virágok nem váltanának ki allergiát az arra hajlamosaknál.) De kár lenne a szintetikus alapanyagokat kikiáltani főgonosznak, hiszen egy igazi zseni ezekből az olcsóbb, de különleges, új szintetikumokból is képes csodát alkotni - állítja Zólyomi Zsolt, a magyar orr. Az olcsó mesterséges alapanyagokon kívül létezik sok izgalmas, új, bonyolult szintetikum is, de azokat éveken keresztül kincsként őrzik a nagy fejlesztő cégek, és sokáig csak az ő kompozícióikban lehet érzékelni. Ezek jó minőségűek, erőteljesek, tartósak és nagyon jól leképeznek egy adott érzetet.

Környezetvédelem és illat

Csak úgy, mint a világ bármely más iparágát, a környezeti ártalmak a parfümipart is elérték. A nagy gyáraknak most már nemcsak a versenytársak, de a minőségi alapanyagok beszerzése is problémát jelenthet. Indiában például az elmúlt élvekben túlaratták a szantálfa-ligeteket, ezért jelenleg csak méregdrágán lehet hozzájutni a közkedvelt alapanyaghoz, nem tudni, hogy mikor lesz megint megfelelő hozam, így aztán a gyártócégek kényetlenek a szintetikus megoldások felé fordulni. Jelenleg az Európai Unión belül már szigorú rendelet tiltja, hogy állatokat kínozzanak vagy végezzenek ki alapanyagukért. De az orvvadászoknak még mindig jó bevételi forrást jelentenek ezek az állatok, az Ázsiában élő pézsmaszarvas például a mai napig népszerű célpont, annak ellenére, hogy a vadászatot tiltják. A Természetvédelmi Világalap (WWF) adatai szerint csak Oroszországban évente 17-20 ezer hím pézsmaszarvast ölnek meg értékes, bódító illatú váladékáért. Ez körülbelül ötszöröse a hatóságok által engedélyezett egyedszámnak. Az állat hasi mirigyeiből származó pézsmát nyugaton nagyjából ötezer éve használják parfümök alkotásához, keleten pedig hagyományos orvosságok előállítására.

sxc.hu

„A parfümgyártó cégeknek számolniuk kell a környezeti hatásokkal, nem szabad a termőföldet vagy az állatvilágot kizsákmányolni egy-egy illatanyag miatt” – vélekedik a szakértő. „Az ámbráscet gyomorváladéka, az ámbra helyett például sokszor szintetikus anyagot használunk, ezzel szemben állati eredetű a Castoreum resinoid, a hód kivonata, ami egy tipikus állati, úgynevezett „animalic“ illatjegy, nagyon tartós, zsíros, nehéz illat, minimális – tízezrednyi – mennyiség is elég belőle a kompozícióhoz.” Ebben a megvilágításban pedig a szintetikum környezetvédelmi szempontból is hasznos lehet. Ezekben az anyagokban sok molekula természetazonos, amelyek jelen vannak a levendulában, rózsában, gyöngyvirágban, célzottan adnak le illatot és nem kell kivágni egy egész országnyi virágmezőt egy bizonyos illat kedvéért.

ETRO

A probléma egyre nagyobb fejtörést jelent az illatszergyártó cégek számára, különösen mivel egyre nő a kereslet a bioparfümök iránt. Az organikus természetes alapanyagokból készült illatoknál pedig alapkritérium, hogy szintetikus alapanyagot vagy bármilyen vegyszerrel kezelt alapanyagot nem tartalmazhat. A világ jelenleg nincs felkészülve arra, hogy kiszolgálja ezt dinamikusan fejlődő ágát a parfümgyártásnak.

„Divatja lesz a természetes alapanyagoknak, többet is fognak fizetni értük, főleg egy bizonyos igényes, gourmand réteg. Ezt a világot ma is csak természetes, minőségi komponensekből alkotó művészek alkotják, akik pont úgy dolgoznak, mint nagy elődeik. Az jó illatok iránti igényt mi sem jelzi jobban, hogy a világ egyik legnagyobb kozmetikai cége nemrégiben megvásárolt egy kis bioparfüm-fejlesztő céget. A nagy kérdés éppen az, hogy van-e elegendő kiváló minőségű természetes, vagy akár bio minősítésű alapanyag, amennyi a nagy tömegmárkák termeléséhez kell? Nos, elárulom: nincs.” – vázolta a helyzetet Zólyomi Zsolt, parfümszakértő.

A szépségért meg kell szenvedni, állítja a parfümőr. „Ha megmutatnám töményen a parcresy-acatátot, a fekália szag lenne az első, amit éreznénk, vagy például az indol molekula esetében a lóvizeleté, és bizony sokan ennél a pontnál le is fordulnának a székről. Pedig ezekből egyetlen apró csepp, de annyi szinte kötelező a legszebb parfümökhöz. Az indol például a jázminakkord elengedhetetlen része, élettel, melegséggel tölti fel, és az a pici animalitás pont a megfelelő mértékben dögössé teszi a kompozíciót.” Szénaillatú komponens található például a Hermés egyik kedvelt férfiparfümjében,  a coumarin dohányra emlékeztető, de annál édeskésebb száraz, füves, úgynevezett fougére illatot ad a parfümnek, és megtalálható alkotóelemként néhány parfümben például sárgarépa mag, kömény, bazsalikom vagy akár rebarbara is.

Illatkedvencek itthon

Hazánkban a női illatok közül a virágos, könnyű illatok vezetik a piacot, míg a férfiaknál az abszolút vizes illatok (aqua) népszerűek az utóbbi években. Ez egyébként nemcsak itthon, de Európa más országaira is jellemző, bár országonként azért akadhatnak markáns eltérések. Ilyen például a limitált kiadású 100 milliliteres vagy még nagyobb ’all-over’ illatok használata, amit lazán végig lehet locsolni a testen, és ami a mediterrán országok kedvence. Arrafelé a hagyományoknak megfelelően az illatszereket egészen másképpen használják, szinte fürdenek bennük. Így ezek a nagy kiszerelésű, néha egészen különleges illatokkal megjelenő parfümök hihetetlenül népszerűek. Németországban és Franciaországban is az abszolút eladható kategóriába esnek, nálunk viszont a vevők szinte azt sem tudják, hogy kell használni őket. A nagyobb divatházak évről évre kiadnak ilyen típusú kollekciókat, például Marc Jacobs az egyik évben a gyümölcsös illatokból alkotott háromféle 300 millilteres parfümöt, míg a másik évben a sütemények volt a vezérfonal. A Chloé Eau De Fleurs illatait is imádják a vevők - leginkább külföldön. Népszerűségüket még egyediségük is növeli, ugyanis ezek az illatok sokkal merészebbek és esetenként izgalmasabbak, mint amiket megszoktunk. „Közelebb állnak a solifleur illatokhoz, az előbb említett Chloénak a tavaszi hármasa például a levendula, narancsvirágolaj és a vizitorma illataiból áll” – mesélt az illatról Horváth-Brunner Rita a Coty részéről. Nálunk még prestige kategóriában is a 30 milliliteres kiszerelések (tehát a legkisebbek) a sztárok, hiszen a magyar nők nem igazán követik azt az elvet, hogy találd meg a második bőröd, vagyis azt az illatot, amelyik a legjobban illik az egyéniségedhez, inkább számtalan pici parfümöt tartanak otthon, kedvük és az évszakok változásának fényében, az eladási adatok legalábbis erről árulkodnak.

A magyar hölgyek egyelőre idegenkednek a solifleur illatoktól, illatválasztásaikat tekintve inkább visszafogottak, és a márkák tekintetében is sokkal tájékozatlanabbak vagyunk még mindig, mint Európa más polgárai. Ezért itthon igazán nagy eladást azok a márkák képesek elérni, akik már elég régen jelen vannak hazánkban ahhoz, hogy a nevük rögzüljön a fogyasztókban. A legfiatalabb korosztály kivéve új brandeket nehezen jegyzünk meg. Az árérzékenység és a tájékozatlanság miatt a vásárlók könnyen bedőlnek a hamisítványoknak és az olcsóbb változatoknak. Az igazi, jó minőségű alapanyagokat nem tartalmazó, úgynevezett „lukas“ kompozíciók ereje azonban a felfújás után a vártnál sokkal gyorsabban fog nagy csalódást okozva elillanni.