Ahogy Európában, itthon is a vezető halálokok között szerepelnek a szív-érrendszeri betegségek. A megelőzés egyik legfontosabb eszköze a koleszterinszint csökkentése. Noha vannak erre gyógyszerek, sokan nyúlnak a természetes eredetű készítményekhez, a kezelés kiegészítéseképpen, vagy éppenséggel helyettesítéseként. Az egyik legújabb koleszterinszint-csökkentő csodaszer pedig a vörös rizs, amelyet a legtöbb beteg hatásos és biztonságos lehetőségnek gondol – olvasható a Száz kémiai mítosz című könyvben.

A koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek a vegyülelet felszívódásának vagy a májban történő szintézisének gátlásával hatnak. Hasonló módon fejtik ki hatásukat azok a gyógynövények, amelyeket évtizedek óta használnak. A gyógyszerekkel elérhető koleszterinszint-csökkentés 20-50 százalékos lehet, hatékonyságuk azonban javítható koleszterinszegény diétával, és bizonyítottan hatásos gyógynövényekkel – például fokhagymával – is; rendszeres fogyasztásukkal a koleszterinszint 20-30 százalékkal szintén mérsékelhető. A vörös rizst tartalmazó készítmények azonban még nagyobb hatékonyságot ígérnek, így nem meglepő a népszerűségük.

AP / Heri Juanda

Azt fontosnak tartja leszögezni a könyv, hogy a gyógyszerek között nem találkozhatunk vörös rizzsel, míg a legálisan forgalmazott étrend-kiegészítők között, vagy az interneten féllegálisan-illegálisan terjesztett termékek között annál többel. A vörösrizs-termékek azonban szakmai szempontból nem előnyösebbek a gyógyszereknél, míg bizonytalan hatóanyag-tartalmuk valós veszélyt is jelenthet. Ráadásul olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyek károsak is lehetnek, mint például a citrinin nevű gombaméreg, amelynek vesekárosító hatását állatokon igazolták. A vegyület emberekre kifejtett hatása részleteiben nem ismert.

Az eddig elvégzett tanulmányok szerint a vörösrizskészítmények mellékhatásai nem gyakoribbak, mint a gyógyszerekéi. Ám a valós képet torzíthatja, hogy míg a gyógyszerek mellékhatásait regisztrálják, az étrend-kiegészítőknél a mellékhatások jelentős része rejtve maradhat. Különösen igaz ez a hosszú távon kialakuló ártalmakra, amelyek esetében nehéz felismerni az ok-okozati összefüggéseket.

Aloe vera. Tényleg mindenre jó?

A könyv szerint alig van hiteles információ a növényről. Ami van, az is inkább az aloe-termékekkel kapcsolatos marketingtevékenység részeinek tekinthető, ami persze hemzseg a tudományosan nem igazolt állításoktól. Jellemző, hogy nem a konkrét termékről, hanem a növényről állítják azt, hogy gyógyhatású, és az is gyakori, hogy nem tesznek a termékkel kapcsolatban gyógyászati ajánlást.

A könyv elkészülésében segédkező kutatók megnézték, jelenleg milyen a növény tudományos megítélése. A gél gyulladáscsökkentő, immunrednszerre ható, sebgyógyulást elősegítő hatása a vizsgálatok zömében beigazolódott, a sebgyógyulást, az égések, fagyások gyógyulását gyorsította. Ez a hatás bőrfelületen történő, azaz külsőleges alkalmazásnál várható. A gélt egyes vizsgálatok kedvezőnek találták felfekvéses sebek és pikkelysömör tüneteinek enyhítésére. A WHO is csak a bőrgyógyászati alkalmazásról tesz említést, de nem tartja teljesen megalapozatlannak a használatát.

AP

Mivel a gélnek tulajdonított csodás hatások zömét szájon át történő fogyasztásától várják, érdemes szemügyre venni az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. Gyomorfekélyek esetében a legtöbb vizsgálat a gél kedvező hatását igazolta – ez valószínűleg összefügg a bizonyított gyulladáscsökkentő hatással. A vércukorszint csökkentésére vonatkozó vizsgálatokat viszont csak állatokon végezték el, igaz, zömében kedvező eredményt mutatnak. Ennek ellenére nem állítható, hogy a növény valóban alkalmas lenne a cukorbetegség kezelésére. A rákellenes hatást is több vizsgálatban tanulmányozták, és általában kedvező volt, amit különféle mechanizmusokkal magyaráztak. De itt is hiányzik az embereken végzett kísérlet, és amíg ez nem történik meg, felelőtlenség rákellenes hatásról beszélni. Bármennyire is ígéretesnek tűnik egy gyógynövény, ahhoz, hogy gyógyászati céllal alkalmazzuk, el kell végezni az embereken történő vizsgálatokat – szögezik le a magyar kutatók.

Megadózisú vitaminfogyasztás. Így őrizhető meg az egészség?

A 20. század elején ismerték fel, hogy az egészség megőrzéséhez nem elegendő a megfelelő energiatartalmú élelmiszerek fogyasztása, tanácsos a vitaminok bevitele is. Mindezt ma már senki nem kérdőjelezi meg, a vita inkább arról folyik, mennyi vitamint is érdemes lenyelni. A vitaminterápia hívei szerint a napi szükségletként előírt dózis többszörösére van szükség az egészséges élethez, fittyet hányva a vitamintúladagolás veszélyeire. A vitaminok egy része ugyanis vízoldékony, és könnyen kiürül a szervezetből, így nehéz túladagolni, más részük viszont zsíroldékony, könnyen felhalmozódik a szövetekben, ezért túladagolva mérgezési tünetek jelentkezhetnek.

A vitamin-túladagolás veszélyeinek hangoztatásával szembeni megfontolandó ellenérv, hogy az elfogyasztott dózisok számához vizonyítva a mérgezések száma meglehetősen alacsony. Az Egyesült Államokban, ahol a vitaminfogyasztás közismerten magas, 2007-ben több mint 65 ezer, vitaminokkal kapcsolatos bejelentés érkezett, de ezek közül mindössze 17 páciensnél észleltek súlyos mérgezési tüneteket, és csupán egy halálesetet regisztráltak. A szerzők szerint mégis egyértelműen elutasítandó a túlzott vitaminfogyasztás, mivel a várható enyhe mellékhatásokat nem kompenzálja bizonyítottan előnyös hatás.