A Brit Pszichológus Társaság nemrég megrendezett éves konferenciáján a kutatók néhány kognitív képességekkel kapcsolatos különbségre világítottak rá a férfiak és a nők között. Például kutatások is kimutatták, hogy a férfiak térérzékelése jobb, a nők viszont a verbalitásban és a tárgyakra való emlékezésben jobbak. Mivel ezek a jellemzők minden kultúrában és népben ugyanúgy megfigyelhetők, valószínűleg biológiai eredetre vezethető vissza a természetben.

Diane Halpern, a Claremont McKenna Egyetem pszichológus professzora annak reményében szólalt fel a londoni konferencián, hogy helyesbítheti azt az 1980-as években elterjedt népszerű elképzelést, mely szerint a férfiak és a nők agyának „vezetékezése” szinte azonos, a különbséget csak a kultúra és a természet okozza. Halpern elmondta, hogy bár valóban eltérő módon szocializáljuk a fiúkat és a lányokat, a biológia is hozzájárul az eltérésekhez.

A férfiak és a nők közötti néhány, vélhetően biológiai eredetű különbség közé tartozik például az, hogy a férfiak jobban el tudják képzelni a tárgyakat három dimenzióban, ami segít a tájékozódásban. Ezt az eltérést a kutatások már háromhónapos csecsemőkben is kimutatták. A nők viszont jobban emlékeznek arra, hol vannak a tárgyak, és nagyobb valószínűséggel tájékozódnak tereptárgyak segítségével, nem pedig a térérzék alapján, ahogyan a férfiak többsége.

Egyes eltérések a nemek között a kulturális nyomásnak tudhatók be. Halpern szerint ilyen például az, hogy a férfiakat általában jobbnak tartják a matematikában, a nőket pedig az írás-olvasásban. Ezek az eltérések azonban a nemi egyenlőségben élen járó társadalmakban elhomályosulnak.

Az a kérdés is felmerül, hogy ha a nem már nem számít problémának, miért lehet az, hogy a vállalati vezetők 90 százaléka férfi, a titkárnők 90 százaléka pedig nő. Halpern szerint amíg a nők végzik a „gondozó” munkák nagy részét, például a gyermeknevelést vagy az idősek ellátását, az egyenlőtlenség nem fog megszűnni. A pszichológus úgy véli, hogy a társadalom sok tehetséges férfit elveszít a gondozói vonalon. „Hogyan lehet egyenlőség a munkahelyen, ha nincs egyenlőség otthon?” – tette fel a kérdést a szakértő.