Komolyságot kell, hogy tükrözzön. Nem csoda, hogy volt idő, amikor a hatalmas válltömésekkel teli zakó – lehetőleg két számmal nagyobb – volt a női vezetők kedvenc viselete. Ezt hordták a nyolcvanas években, csak a dauerolt haj különböztette meg a férfiaktól a karrierista hölgyeket: a popkultúrában például Sigourney Weaver és Melanie Griffith A dolgozó lányban (1988) eljátszott górészerepe testesítette meg a mintapéldányt.

Aztán jöttek a kilencvenesek, a váltás pedig feminin irányt vett: miniszoknya, körömcipő, selyemblúz, mint Ally Mcbeel. A Szex és New York a kétezresekben pedig merészebb kombókat is megengedett a Samantha-típusoknak: a kosztüm maradt, csak színesedett.

Új évtized, új business-look: legyen a férfias és a nőies elegye, ahogy még nem volt.  Ha bő nadrág, akkor extrémen szűk zakó, és fordítva: répaszabás alul és lengébb blézer felül, mondjuk egy övvel karcsúsítva. Nagyon magas sarok, vagy épp ellenkezőleg: férficipő, ha utóbbi, akkor hosszú láncokkal, virágkitűzővel, esetleg némi szexi dekoltázzsal lehet nőiességet kidomborítani. A lényeg: a szabás! Akár a varrónőt is segítségül hívhatjuk, ha a konfekció nem passzol: ha a mellrésznél pont jó, de derékban bő? Akkor tessék bevetetni. Kerüljük a mellvonalon szétrobbanó ingeket. Nem elegáns, nevetséges.

Kattintson képeinkért!

AP / Francois Mori

És ami tilos, még mindig, és üzleti életben – remélhetőleg – örökké: kikandikáló fehérnemű. Amúgy sem divat manapság a csípőnadrág, így a tanga rejtve maradhat, a melltartópántot viszont kordában kell tartani. Az átlátszó nem kívánatos, és sosem lesz az.

Giorgio Armani, a Hermés, Yves-Saint Laurent és Donna Karan is megmutatta, hogyan csinálják az ambiciózus nők idén.