Egy hét tábor, két hét a nagyszülőknél, egy hét családi nyaralás. De mit csinálnak a gyerekek a fennmaradó időben? Nem mehetnek mindennap lehűlni a strandra a szomszéd srácokkal, és habár a múzeumban vagy a könyvtárban még ilyenkor sincs 25 foknál melegebb, őszintén, melyik gyerek vágyik oda?

Nagyon sokan a négy fal között ragadnak, beszippantja őket a tévé, az internet, talán egy jó könyv, majd végül az unalom. S mire a szülők hazaérnek a munkából, elfogy a türelem is: a kölykök kitörnének a bezártságból, az ősök az egész napos hajtás után meg végre leülnének, hogy kikapcsolják magukat. De miért is ne lehetne ezt a két dolgot összefésülni? Hat után a nap már kezd veszíteni az erejéből, viszont csak kilenc körül sötétedik be teljesen. Használjuk ki ezt a három órát, menjünk ki a szabadba, legyünk a gyerekekkel, pihenjünk aktívan. Három ötlet, hogyan rázzuk fel az egymásba folyó délutánok rutinját.

Stiller Ákos

Együnk a zöldben

Nincs is annál jobb, mint egy finom vacsora után hanyatt dőlni, beszívni a fák illatát és hallgatni a csendben feloldódó gyerekzsivajt. Nincs kertes házunk, a szomszédos park vagy a játszótér meg már unalmas, megszokássá vált, mint az esti fürdés vagy fogmosás? Irány a zöld, szakadjunk ki a városból, ahol a házak által határolt kék csíknál nagyobb az ég és piknik-vacsorázzunk a szabadban. Ehhez a fővárosiaknak sem kell feltétlenül messze utazni: ott a Hajógyári-sziget északi csücske, a Margitszigeten is elfér jó pár pokróc, de akár a Kopaszi-gáton vagy a Gellérthegyen is találni kisebb-nagyobb egybefüggő zöld felületeket. Alig egyórányi tömegközlekedéssel elérhetjük a hűvösvölgyi erdőt (11-es busz a Batthyány térről) majd újabb fél óra séta után a vitorlázó reptérként is szolgáló rétre érünk. Fák, dombok, virágok és hatalmas tér.

Az előkészületeket meg nyugodtan bízzuk a gyerekekre. Pokróc, műanyag tányérok és poharak. Előző este tervezze meg a család, hova menjenek, aztán másnap délelőtt a nagyobbak elintézhetik a bevásárlást és csomagolást. De ne feledkezzünk meg a legkisebbekről sem: ha mást nem, a csíkokra vágott zöldséget ők is tudják egyik dobozból a másikba pakolni. Készüljünk előre feldarabolt falatkákkal: sajt, kenyérkockák, kolbász, rengeteg idénygyümölcs és zöldség, hogy a megérkezést követő második percben már ehessenek a legéhesebbek. És ne feledkezzünk el az italról: mindenképpen vigyünk sok vizet, de nem árthatunk egy nagy palack mézzel és csipetnyi sóval megbolondított limonádéval sem.

Nagyvárosi kincsvadászat

Melyik gyerek ne szeretné a rejtvényeket? Némi kreativitással ötvözött elszántsággal mi is titokzatos útvesztővé alakíthatjuk a környéket, lakjunk akár a központban vagy a kertvárosban. A megvalósítás természetesen igényel némi előkészületet. Apa és anya szőjenek tervet. Találjanak ki egy kerettörténetet és hozzá kapcsolódóan pár rejtekhelyet. Nem kell sok, akár három-négy is elég. Nincs is szükségünk másra, mint pár papírfecnire és egy kis képzelőerőre.

Kezdjük egy rövid bevezetővel, amit a kaland reggelén hagyjunk a hűtőn vagy a konyhaasztalon: „Társaimmal együtt elraboltak és most egy fagyos helyen tartanak fogva. Kövesd az utasításokat, ments meg és nem marad el a jutalom.” A történetet persze az életkor függvényében lehet még színezni és csavarni. Aztán jöhetnek az utasítások. Az elsőt mondjuk, egyszerűen felejtsük az előszobában, miután hazaértünk. Mihelyst megtalálják, kezdődhet a kaland. A többit meg elég munkából hazafele jövet elrejteni egy ereszcsatorna lefolyója mögé vagy egy fa ágai közé csomózva: „a kapu után fordulj jobbra, lépj 52-t, és nézz felfele!”. Vagy: „Menj jobbra, majd balra a következő utcán és végül egyenesen. Keresd meg a 24-es házszámot és azzal szemben találsz egy bádogcsövet. Kukkants be mögé!” stb. Az utolsó üzenet pedig irányítson a közeli boltba, ahol a mélyhűtőből szabadítsunk ki pár jégkrémet. Aztán ha belejöttünk, ennél hosszabb és izgalmasabb kincsvadászatokat is rendezhetünk.

Stiller Ákos

Képes családregény

A hétköznapok általában anélkül szállnak el, hogy megörökítenénk őket. Pedig milyen jó 5-8 év távlatából visszanézni, hogy is éltünk annak előtte. Hát csináljunk családi fotóképregényt! Manapság ez könnyen kivitelezhető: majd minden háztartásban van számítógép és valamilyen digitális fotózásra alkalmas eszköz. Először is, üljön le a család, és találjuk ki a cselekményt, a főbb helyszíneket, amelyeket mint a történet hősei, a család másnap végigjár.

Kezdhetünk odabent, aztán ki a lépcsőházba, le az utcára, a térre, menjünk, amíg el nem fáradunk. És közben folyamatosan készüljenek a fotók, a csoportképek, az életképek, melyek aztán a történet részévé válnak. Minél többen fotóznak, annál érdekesebb lesz a végeredmény. Ne hagyjunk ki senkit. Se a képekről, se a játékból. És ne feledjük, nem a minőség a legfontosabb, hanem hogy a család minden tagja ugyanolyan jól szórakozzon.

Aztán másnap este, mikor még frissek az élmények következhetnek az utómunkálatok. Végezzük ezt is közösen. Számos szolgáltatóval elkészíttethetjük egyedi családregényünket. Csak le kell tölteni egy egyszerű szoftvert, majd felfűzni a történet szálára az elkészült fotókat, a jól elkapott pillanatokat. Pár nap múlva kész is az album, amit végiglapozva minden gyerek a saját élményeit felelevenítve mesélheti el annak a bizonyos hétköznapi délutánnak az eseményeit.