Múlt héten több száz külföldi negyvenes-ötvenes tanácsát tolmácsoltuk. Leírták, mit bántak meg, amit nem kezdtek el már 30 éves korukban. A cikk nagy port kavart, ezért megkérdeztük a hvg.hu olvasóit is a tapasztalataikról.

A levélküldők között volt szomorú, lemondó, de biztató is, egyikőjük vitatkozott a cikkben felsorolt legfontosabb tanáccsal, méghozzá, hogy kezdjünk el 30 évesen félretenni: „Két magántulajdonunk van: a testünk és a lelkünk (tudásunk). Minden mást csak használunk. Ha spóroltok, bármikor elveszíthetitek, ha egy orvosnak kell kifizetni egy műtétért. De ha igyekeztek minél több tanulást felhalmozni, és minden reggel szerettek a tükörbe nézni, akkor rengeteget birtokoltok.”

A most 34 éves Gabriella azt tanácsolja: „vedd észre, hogy egy életed van, s mire fecsérled el körülményeidtől függetlenül! Tanulj mindenből, mert minden ember és életkörülmény tanít valamire. Minden fejben dől el, hiába vársz bármire. Csodát te tehetsz, senki más. Következetesség nélkül az élet egy végtelen spirál, mert mindig ugyanazt ismétled. Cselekedj, vagy fogadd el, hogy ezt választottad, erre tartottad magad képesnek. Dönts, cselekedj, élj.”

A Facebookon kommentelők között egy negyvenes férfi az álmok megvalósítását tanácsolja, mert ő megbánta, hogy másokra hallgatott: „Húszévesen már voltak nagy álmaim. Azóta végighallgattam családom, barátaim, ismerőseim tanácsait. Azt mondták: vedd ki a kezedet a biliből! Hallgattam rájuk. Rájöttem, hogy hiba volt!”

Egy másik levélíró a gyerekvállalásra buzdít: „az lenne a tanácsom huszonéves magamnak, hogy ne várjak a családalapítással. Nagyon sok embernek, akit ismerek, vagy akivel találkozok, nem lehetett, vagy csak nehezen jött össze a gyerek, illetve beavatkozás segítségével”.

Ne halogassuk a családalapítást - az egyik levélíró ezt tanácsolja

AFP / DPA / Felix Hoerhager

Többen pedig azt tanácsolták, hogy lassabban, megfontoltabban cselekedjenek a fiatalok: „17 éves önmagamnak azt mondanám, hogy ne siessek el semmit, figyeljek oda (mindenre, mindenkire) és hogy szeretettel forduljak mindenki felé... annyi mindent elcsesztem... és bánom, de elmúlt..”

Szomorú, de a legtöbben azt bánják a reagálók közül, hogy itthon maradtak. „Ebből a nagy demokráciából disszidálnék”, vagy: „ha húszéves lennék, meg sem állnék Ausztriáig!”, illetve „Most lennek húszéves, akkor katonának maradtam volna. Most nyugdíjas lennék, vagy Ausztráliába disszidáltam volna, amikor hívtak.”

Volt, aki viccesen fogalmazta meg ugyanezt: „Ha visszamehetnék az időben, akkor a régi önmagamhoz odarohannék, és ráordítanék: Marty, tankold meg a DeLorean-t! …Valami baj történik a jövőben. Aztán elhúznék a levegőben közlekedő gőzmozdonyommal, a légdeszkámon, bár ahhoz először a jövőbe kell mennem. Ahhoz meg ugye, Magyarországnak is léteznie kell a jövőben, ha el nem kúrják. Na, abból van az időparadoxon.”

Anna egy versét küldte el válaszként, ennek egyik versszakát idézzük:

Útvesztő a létnek java,
jobbra, balra? Nem tudhatod.
Boldogságnak borsa-sava,
rossz felé mész, nem várhatod.
Döntsd el: magad mire vágyik,
gyönyörre, vagy jóra? Szépre?
Nem lényeg, mi kívül látszik,
időben vedd magad észre!

Köszönjük véleményüket!

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!