Föld, Tűz, Szél, Szív – és Víz

A negyvenes években a német patológus, Max Westenhöfer publikálta először vízimajom-elméletét, amit aztán a hatvanas években a tengerbiológus Alister Hardy gondolt tovább. A tudósok abból indultak ki, hogy az embernek – eltérően a többi főemlőstől – sok a tengeri emlősre jellemző tulajdonsága. A vízimajom hipotézis lényege, hogy az evolúciós fejlődés bizonyos szakaszában (valahol a csimpánzoktól történt leválás és az Australopithecusok megjelenése között) elődeink tengeri életmódot voltak kénytelen folytatni. Ennek köszönhetően járunk például két lábon, vagyunk csupaszok, emelkedik ki az orrunk, sós a könnyünk, de az elmélet magyarázza az emberi magzatok merülési reflexét is.

A hipotézis máig megmaradt hipotézisnek és jóval népszerűbb szakmán kívül, mint azon belül. A vízhez való kötődésünkre, a víz jó hatására viszont jobban mutat rá, mint a jakuzzik vagy a lebegőfürdős kabinok népszerűsége. A fürdőkultúrára komoly ipar épül, a vízbemerülést szeretjük kiegészíteni wellnessezéssel vagy csak egy jó otthoni, sós-illóolajos elmerüléssel.

Nem minden termál gyógyvíz

A fürdőbe járás itthon kétezer éve népszerű tevékenység. Köszönhetjük ezt is például a rómaiaknak, de a török hódoltság sem tett rosszat (a török fürdők elterjedésében az élvezet mellett fontos szempont, hogy az iszlám szerint a tisztálkodáshoz folyóvíz szükséges). Azt, hogy pontosan mit nevezünk ásvány- és gyógyvíznek, éppen a hódoltság idején, a 16. századtól vált szét először hivatalosan. Törvényben először csak 1929-ben rögzítették a különbséget.

A gyógy-, a termál- és ásványvíz fogalmai valahogy úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a rovar-bogár mondóka. Az ásványvíz az a víz, amelyben az ásványi anyag tartalom minimum ezer milligramm literenként (összehasonlításképp ezer milligramm körülbelül egy iratkapocs súlyának felel meg). Az ezres szabály alól kivételt képez a jód, a bróm és a fluor koncentrációja, melyekből elég akár néhány milligramm is literenként ahhoz, hogy a vizet ásványvíznek hívhassuk.

Török fürdő

AFP / Roger Viollet

A termálvíz vagy hévíz ennél egyszerűbb fogalom, tulajdonképpen természetesen meleg vizet jelent: a termálvizek hőmérséklete télen is minimum húsz fokos a kútnál vagy a forrásnál. Magyarországon minimum harminc fokosnak kell lennie a víznek, hogy termálvíznek nevezhessük. A meleg víz általános hatása az erek tágítása. Oldja a görcsöket és az ízületek elkopása ellen is jó hatása lehet.

Itthon kisebb mélységekig kell lefúrni a meleg vízért és erre egyedülállóan több lehetőségünk is adódik, mint a több európai országnak. Magyarországnak több mint ezer hévízkútja van, túlnyomórészt az Alföldön. A Magyar Fürdőszövetség adatai szerint körülbelül kétszáz úszómedencés gyógy- vagy élményfürdő működik nálunk, ezek közül 140 egész évben nyitva tart. Budapesten is sok az ismert, kiemelkedő fürdő (gondoljunk például a Dagályra, a Gellértre, a Rudasra vagy a Lukácsra). Európa egyetlen barlangfürdője is nálunk van Miskolctapolcán, a 33 fokos Hévíz pedig az egyik legnépszerűbb meleg gyógyvizű tó.

Ásvány- vagy termálvíz akkor lesz hivatalosan, jogi kategória szerinti is gyógyvíz, ha fizikai és kémiai összetétele alapján gyógyhatású, ami – A reumatológia tankönyve 2015-ös kiadása alapján – már „legalább egy betegcsoportban objektív klinikai vizsgálómódszerrel bizonyítást nyert”.

Gyógyvíz és gyógyvíz között is van különbség, leginkább kémiai összetétel alapján. Léteznek például a szénsavas, vagy savanyúvizek (literenként 0,6 grammnál több hidrogén-karbonáttal, például a Balaton déli partján), radioaktív vizek (rádiumion vagy radon-gáz miatt, például a már említett Hévízen) vagy keserűvizek (egyebek mellett a szulfátion tartalom miatt, például Budapesten). A radonos vizeket fájdalomcsillapításra, a szénsavas vizeket szívbetegeknek, a kénes vizeket gerinc- és végtagízület betegségekben szenvedőknek, a kalciumos vagy jódos vizeket pedig gyulladásos mozgásszervi betegségeknek ajánlják.

Nem bálnatenyészet

Gyógyulni vízzel szintén sokféleképpen lehet. A termál vagy ásványvizes gyógykezelést balneoterápiának nevezik, a balneológia pedig gyógyfürdőtant jelent (az elnevezéssel egyszer Pokorni Zoltán volt fideszes oktatási miniszter rosszul járt: 2011-ben egy reggeli műsorban bálnatenyésztésként beszélt a tudományágról).

Lukács fürdő

Fazekas István

A különböző fürdőkben megspékelhetik a balneoterápiás kezelést iszappakolása, gyógytornával, fényterápiával, masszázzsal, hidroterápiával, elektromos ingerléssel is. A reumatológia tankönyve szerint a gyógyfürdős kezeléseket leginkább kúraszerűen érdemes végigcsinálni. Ez 15-20 merülést jelent egyhuzamban, maximum pár napos kieséssel. Viszont túlzásba sem lehet esni: egy évben maximum két kúrát érdemes csinálni.

Reumatológiai betegek számára komplex kezelés mellett jó megoldás lehet a fürdőzős TB- üdülés, de a gyógyvizes terápiának mindannyiunk számára egyedi hatása lehet és nem is mindenki számára való.

Szervi szívbajosoknak vagy lázas betegeknek, gyulladásos problémákkal rendelkezőknek például nem különösebben tesz jót a meleg víz, de magas vérnyomás, komoly vérszegénység vagy terhesség esetén sem javasolt a gyógyfürdős kezelés. Nők esetében általános vélekedés, hogy gombás betegségek kaphatóak el a vízben – ez viszont a szigorú ellenőrzések mellett működő fürdőkben nem valószínű veszély. Fontos viszont betartani az olyan előírásokat, mint például az előfürdőzés.

Javasolják a balneoterápiát viszont visszatérő vagy hosszú ideje tartó derékfájás, ízületi panaszok, bőrbetegségek, porckorong betegségek, egyes szív-és érrendszerei betegségek, felső légúti problémák esetén, vagy balesetek (például csontot érintő műtét) után. Bizonyos idegbetegségekre és emésztőrendszeri, anyagcsere-betegségek esetén is előírhatnak gyógyfürdős kezelést.

Néhány általános szabálya is van a fürdőzésnek. Például előfordulhat, hogy 3-5 kezelés után rosszabbodnak bizonyos tünetek – ezt hívják fürdőreakciónak. Pár nap alatt vagy megszokja a szervezet a kúrát, vagy akár a leállításig módosítani kell rajta. Ismertebb szempont a napszak vagy a fokozatosság betartása is: fürdőzni inkább reggel és délelőtt érdemes, a termálvizes kezelés esetében pedig érdemes először hozzászokni például a 36 fokos vízhez, mielőtt órákat töltenénk 45 fokos medencékben. A lényeg tehát az, hogy minden esetben orvostól kell megtudnunk, milyen eljárás lesz számunkra a legmegfelelőbb.