Az egyik óvodában nagyon jó ötlete támadt az óvónéniknek. Rájöttek, hogy a gyerekek lámpalázasak, és csak kevesen szeretnek az egész plénum előtt szavalni. Ezért fantasztikus meglepetést találtak ki: az ünnepségen egy közös éneklés után minden gyereket odaküldték anyukájukhoz, hogy mondják el csak neki, amit szeretnének: kis verset, vagy éneket, vagy adják oda az ajándékot, amit egyedileg neki készítettek. A szobában a húsz gyerek elindult húsz irányba, odakucorgott anyukájához, akik sorra hatódtak meg és törtek ki könnyekben, mert ez sokkal bensőségesebb volt, mint amikor a gyerek kényszeredetten elregéli a kötelező Anyák napi verset.

Az egyik iskolában pedig a negyedik osztályosok magyar órán azt a feladatot kapták, hogy írjanak anyukájuknak egy levelet arról, hogy mit értékelnek bennük. A tízévesek ugyanis már nagyon frappánsan meg tudják fogalmazni érzéseiket, nem kell feltétlenül az Orgona ágát kántálniuk.

De míg az iskolában még szinte a tananyag része az Anyák napi ünnepség, felnőttkorban mindenkinek saját ötlettel kell előrukkolnia, a legszebb az egészben pedig, hogy szerencsés esetben az anyukáknak is van anyukájuk, akit felköszönthetnek. Évről-évre kérdés, hogy mi legyen az ajándék, kíváncsiak vagyunk, hogy ön mire és mivel készül?

MTI / Balázs Attila