Van olyan férfi, akit egyáltalán nem zavar (vagy azt állítja, hogy nem zavarja), hogy a nő visz haza több pénzt, ám a nő nehezen birkózik meg a szituációval. Máskor a nő az, aki szerint nem számít, hogy ő a családfenntartó (vagy azt mondja, hogy nem számít), míg a társát érzékelhetően nyomasztja ez a tény.

Victor Hugo szerint semmi sem olyan kegyetlen, mint az egyensúly felborulása. Egy kapcsolatot az egyensúly és a harmónia tart fent: az anyagiak esetében sem mindegy, hogy az egyensúly felborulásáról van-e szó, vagy anyagi kiszolgáltatottságról. Vagyis a kérdés nem az, hogy ki – mennyivel – keres többet, hanem hogy a megélhetés költségeihez ki mennyivel járul hozzá, illetve mit tesz azért, hogy a pár vagy a család közös megélhetése jobb legyen. Abban a pillanatban, ha akár a férfi, akár a nő a megélhetés költségeihez jelentősen több pénzzel járul hozzá, mint a másik, megérkezünk az eltartás fogalmához.

A hagyományos családmodellről sokat hallhatunk, de az ritkán merül fel, hogy a hagyományos családmodellben hosszú évezredeken át senki sem volt kereső a szó mai értelmében. A javarészt földművelésből élő közösségek, nagycsaládok sokáig az edénytől az öltözéken át az élelemig, a mindennapi élethez szükséges javak nagy részét közösen termelték, tenyésztették, teremtették elő. Nem merült fel, kinek az érdeme, hogy a kaptárból méz kerül az asztalra, hogy az asztal meg van faragva, az asztalon az abrosz meg van szőve.

Nem merült fel, kinek az érdeme

Shutterstock

Nemcsak egy nő szerelmét nehéz pénzzel megvenni – egy férfiét is. Sok férfi a keresete, és az abból finanszírozható státusszimbólumok alapján ítéli meg magát, így ha a nőnek magasabb a jövedelme, megfordul az „evolúciós rangsor”. A szereposztást, amely évezredek alatt alakult ki, évtizedek alatt nem könnyű megváltoztatni. Mivel az eltartott nő sztereotípiája történelmileg ismerősebb és elfogadottabb, mint az eltartott férfié, ezért a többet kereső férfi párkapcsolatában nem is ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint amikor a nő viszi haza hó végén a nagyobb összeget.

Több munka, több pénz, több titok

Egyáltalán: párkapcsolati vagy egzisztenciális kérdésről van-e szó? Esetleg a személyiségről magáról? Lássuk be: igenis van olyan férfi, aki élvezi, ha eltartják, sőt életstratégiát csinál belőle – ha felbomlik a kapcsolat, újra olyan társat keres magának, aki gondoskodik a kényelméről. Mert ez a típus a kényelmet élvezi, s korántsem a helyzetből fakadó egyensúlytalanságot, a társas környezet elhallgatott vagy kimondott kérdéseit, megjegyzéseit. Ám a kényelme áraként titkolnia kell, talán még maga előtt is, mennyire sérül az egója ebben a helyzetben. Ez a típus talál rá legkönnyebben arra a nőre, aki nemcsak eltartja, de a „kötényével” még takargatja is ezt a tényt.

Vagyis, nem elég, hogy a nő – több munkával – többet keres, még az ebből fakadó párkapcsolati problémák megoldása, eltűrése és esetleges kompenzálása is rá vár. Magyarul: munka után elhozza a gyerekeket, hazaérve nekilát a főzésnek, és a hétvégén elintézi a nagybevásárlást. Hisz arra inti a jó szándékú környezet, sőt helyenként még az internet is, hogy legyen rendes asszony, legalább otthon vigyázzon a hagyományos szerepekre, ha már ilyen furcsán alakultak a dolgok, hogy nő létére sikeres és eredményes lett.

Észrevétlenül váltson jelmezt, maszkot

Shutterstock

Átlépve az otthon küszöbét, észrevétlenül váltson jelmezt, maszkot, és lehetőleg gondolkodást is, mert ezzel tehet a családi békéért, ami ugyebár az ő felelőssége. Viselje könnyedén a szerepösszevonásokból adódó terheket, és derűs mosollyal, csinosan, ápoltan, odaadó tekintettel titkolja ezt, engesztelve duzzogó vagy haragvó urát. Nonszensz a balansz: a sok munkával többet kereső nő azért vállalja a házimunka nagy részét, hogy ezzel az evolúciós, történelmi egyensúlyt billentse vissza.

A házimunka hagyományosan nem férfias

Arra is találhatunk magyarázatot, ha akarunk, hogy miért nem segít otthon önszántából a férfi, aki kevesebbet keres későig dolgozó párjánál: a házimunkával még tovább csorbítaná a férfiasságát, így azt a stratégiát választja, hogy teljes passzivitással őrzi történelmi szerepeit. Borul az egyensúly: a férfi nemi szerep fenyegetettsége nő. A női szerepé ugyanakkor csökken: a többet kereső nő könnyebben tud kilépni a számára fájdalmat vagy terheket jelentő kapcsolatból.

Az egyensúly hiánya, ha tartós lesz, gyakran vezet váláshoz. A nő sokszor abba fárad bele, hogy még sajnálnia is kell partnerét, aki állandóan panaszkodik a helyzettel, esetleg – ez még nagyobb csavar – az önmaga iránti elégedetlenség miatt. Vagy azt elégeli meg a nő, hogy a másik felelőtlenül költekezik, hiszen nem érzékeli, hogy életszínvonaluk fenntartása mennyi pénzt, és ennek a pénznek a megszerzése mennyi munkát igényel – tehát eltérő és irreális alapokon nyugvó igények alakulhatnak ki.

Ezen felül nemcsak vigasztalni kell a férfit, amiért keveset keres, hanem a nőnek kell kompenzálnia a szituációt azzal, hogy ő végez minden házimunkát is, nehogy a teregetéssel is csorbuljon társa büszkesége. Erre gondolhatott az Egek ura című filmben (2009) a Vera Farmiga által alakított Alex, amikor George Clooney mellett ülve kijelenti: amikor egy nő többet keres, mint a férfi, az maga a katasztrófa. Robert De Niro és Anne Hathaway 2015-ben már másként értelmezik a kihívást (The Intern): filmjük üzenete az, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy nő céget épít, miközben férje eközben uzsonnát készít a gyermeknek.

Nehogy csorbuljon társa büszkesége

Shutterstock

Emellett a lelkes apuka viszonyt kezd a gyermek osztálytársának mamájával. Gyakori „mellékjelenség” ez a többet kereső nők párkapcsolatában, és a magyarázatot sokan abban látják, hogy az együttműködés helyett a rivalizálás és a bizonyítási kényszer kezdi el uralni a kapcsolatot. A férfi ilyenkor nem a többi férfival kezd versenyezni, hanem a saját párjával. Egy férfi számára nehezen vagy alig feldolgozható, ha nem ő a családfenntartó. Ha a „vadászzsákmánnyal” nem tud bizonyítani, akkor mással fog – olyan nővel folytat titkos viszonyt, aki mellett többet keresőnek, erősebbnek, okosabbnak, férfiasabbnak érezheti magát. Az elveszett büszkeséget hűtlenséggel, alkohollal, agresszióval próbálja meg kompenzálni. Máskor visszahúzódó és passzív lesz, mindinkább kivonul a közös élményekből, így azok lassan meg is szűnnek – ezzel pedig maga a kapcsolat is.

Nincsenek szabályok

A nő tehát elfojt, a férfi pedig szorong. Az úttörőknek mindig nehéz, és ma még nincsenek szabályok a helyzet kezelésére. A paradoxon feloldására egyelőre kizárólag egyéni utak és receptek állnak rendelkezésre. Mert azért vannak, akiknek sikerül. Bár némelyek „lelassulnak”, ha a feleségük többet keres, másokat éppen ez motivál arra, hogy új lehetőségeket és utakat találjon.

A mai világban oly kevés dolog bizonyos: így az is változó, hogy egy pár tagjai közül ki mennyi ideig keres többet. Bármelyik pozíció vagy munkahely megszűnhet, egy alvó vagy döcögő vállalkozás váratlanul felívelhet, és ahol a pénz az értékrend alapja, ott emiatt átrajzolódnak az erővonalak. A pénz szerepének felértékelődése nemcsak érzelmi következményekkel jár ugyanis: a hatalom és a kontroll megjelenése is függ tőle. A kulcs az lehet, ha nyitottak maradunk az élethelyzetek változásaira, és felismerjük, megnevezzük a kihívásokat – vagyis szembenézünk velük.

Minden felnőtt embernek érdemes törekednie arra, hogy képes legyen eltartani magát azon a színvonalon, amit saját maga határoz meg megfelelőnek. Amíg a családi kassza egyetlen egység, addig nem adhat okot az aggodalomra, hogy egyre több az olyan, gyermekeket nevelő háztartások száma, ahol a nő a családfenntartó. Hiszen szaporodik azoknak a háztartásoknak is a száma, ahol egy férfi nemcsak eltartja a gyermekeit, de el is látja körülöttük a háztartást. A téma, annyi más kényes kérdéshez hasonlóan, társadalmi szinten is nehezen feltárható, de a mindennapokban is kevés olyan pár akad, amelyik konfliktusok nélkül tud róla és a következményeiről beszélgetni. Holott nagy szükség lenne rá, hiszen a párkapcsolat lényegéhez tartozik az érzelmi biztonság és a közös cél.

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus