HVG Extra Pszichológia (HVG): Ön kitől kapott támogatást, amikor a felesége hirtelen megbetegedett?

Nyáry Krisztián (Ny. K.): Sokaktól és ezerféleképpen. Rengeteg érzelmi és nagyon sok praktikus segítséget is kaptam, ügyintézésben például. Volt olyan időszak, amikor az is gondot jelentett, mit esznek a gyerekek, mert én egész nap a kórházban ültem a feleségem mellett. Óriási segítség volt, hogy a barátok beosztották egymás között, és mindennap más főzött ránk. Szerintem kétfajta hasznos segítség létezik: egyrészt az, ha tudom, hogy akiket szeretek, azok ott vannak velem, számíthatok rájuk. Másrészt nagyon fontos tud lenni a gyakorlati támogatás. A legkevésbé használható az a mondat, hogy „szólj bátran, ha bármiben tudok segíteni”. A bármi ugyanis leginkább a semmit jelenti ilyenkor. Mindenkinek azt javaslom, hogy ha egy barátja  krízishelyzetbe kerül, akkor találjon ki valamilyen praktikus dolgot, vásároljon be, vagy főzzön ebédet, mert ezek azok, amikre egyszerűen nem marad idő.

HVG: Lelkileg is tudtak segíteni?

Ny. K.: Igen, abszolút. Volt, aki mindkét területen, és volt, aki csak a praktikus dolgokban, de hangsúlyozom, hogy ez utóbbi sem lebecsülendő. A mi esetünkben megkönnyítette a szervezést, hogy amikor beteg lett a feleségem, csinált egy Facebook-csoportot, hogy ne kelljen mindenkinek egyenként elmondani, éppen mi történik. A halála után ebből a közösségből önszerveződő segítő csapat alakult. Lehetett tudni, hogy nem tart örökké, de a halála előtti hónapokban, és utána még fél  évig intenzíven működött, és jó is volt rá támaszkodni.

HVG: Olyan is volt, hogy egy-egy mondatnak jelentősége lett?

Ny. K.: Abszolút. Egyszerű emberi mondatok is sokat jelenthetnek. Velem is többször megtörtént, hogy barátnak vagy ismerősnek meghalt valakije, és én nem mondtam semmit, mert nem tudtam, mit kellene vagy lehetne mondani. Minden annyira közhelyesnek tűnt. Most már tudom, hogy lényegében mindegy, mit mondunk ilyenkor, de az fontos, hogy megszólaljunk, mert minden egyes mondat számít.

Minden egyes mondat számít

Stiller Ákos

HVG : A feldolgozás-felépülés befejeződik egyszer, vagy állandóan tart?

Ny. K.: Teljes életet élek, párkapcsolatban, de ami történt, az örökké része lesz az életemnek, akárcsak a gyerekeim életének. Persze már nem úgy, mintha szüntelenül tragikus helyzetben lennénk, hanem egyszerűen csak van, végigkíséri az évek múlását. Ugyanúgy, ahogy a szép emlékek is.

HVG: A felesége halála azt is megváltoztatta, ahogy általában az élethez, a lényegesnek tűnő választásokhoz viszonyul?

Ny. K.: Sokkal könnyebben el tudom dönteni, mi fontos és mi nem. Régebben egészen piszlicsáré dolgokat is lényegesnek tudtam tartani, olyasmit is, amin nem múlik igazából semmi. Hajlamosak vagyunk túlzott jelentőséget tulajdonítani a napi ügyeinknek, és fölöslegesen stresszelni magunkat. Ma már tényleg el tudom engedni a kevésbé fontos dolgokat. És arra is rájöttem, hogy nagyon kevés a tényleg fontos probléma. Ezt persze elméletben mindenki tudja, de egy krízishelyzet által tényleg megtapasztalja az ember. A másik, amit eldöntöttem, hogy csak olyan dolgot fogok csinálni, amiben örömömet lelem, amiben ki tudok teljesedni, túl azon, hogy pénzt keresek. A kommunikációs tanácsadásban azért ez nem mindig volt meg. Néha csak mondtam-mondtam az ötleteimet, javaslatokat tettem, amelyekből azután nem lett semmi. Többször előfordult, hogy megcsináltam valamit, ki is fizették, de nem láttam, hogy valami hasznot hajtana a munkám. A könyvkiadás ebből a szempontból sokkal jutalmazóbb szakma, ott a végén mindig van kézzelfogható termék.

HVG: Az Így szerettek ők könyvekkel kapcsolatban beszélt arról, hogy azért kíváncsiak az emberek ezekre a történetekre, mert a saját életükre vonatkoztatható tanulságokat szeretnének levonni a költők-írók sorsából.

Ny. K.: Igen, mert az ő történetüket lehet megírni, arról vannak forrásaink, de egy könyvelőnek vagy egy hentesmesternek is izgalmas és összetett érzelmi tapasztalatai lehetnek. Pletykaéhség is van az emberekben, de azért ennek a „kukkolási vágynak” van egy fontos funkciója: minél többet akarunk tudni ezekről az élethelyzetekről. Nem vagyok ennek a területnek a szakértője, de úgy gondolom, hogy a párkapcsolatokban nincs túl sok variáció, ugyanazokból a darabokból rakjuk össze a saját életünk mátrixát is, és szeretjük látni, hogy más is ugyanolyan hülye, ugyanúgy hibázik. És a gyakorlat azt mutatja ugyan, hogy még a saját hibáinkból sem tanulunk, nemhogy a másokéiból, de ettől még kíváncsiak vagyunk.

Olvassa tovább Gócza Anita teljes interjúját a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a trauma, terápia, gyógyulás témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A terapeuta esetei sorozat egyik kötetével, Szondy Máté Olvadás című könyvével. Aktuális számunkat meg is rendelheti.