Hamis elképzelés, hogy a férfiak nem mutatják ki az érzelmeiket

Hamis elképzelés, hogy a férfiak nem mutatják ki az érzelmeiket

Utolsó frissítés:

HVG Extra Pszichológia Szerző:

HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Óriási a különbség, ahogy férfiak és nők az érzelmeikről kommunikálnak. Hogyan hozzuk közös nevezőre?

Ahhoz, hogy lelkileg egészséges felnőttek legyünk, jó kapcsolatokat alakítsunk ki, képesek legyünk kezelni a konfliktusainkat, kétségtelenül szükségünk van „érzelmi ügyességre”, pallérozottságra is, saját és mások érzelmeinek felismerésére, kezelésére.

Az érzelmileg intelligens személy meg tudja fogalmazni önmagának, hogy milyen érzelmet élt át adott helyzetben, ezt ki tudja fejezni szavakkal is, és nem várja el a környezetétől, hogy ők találják ki, mi zajlik benne éppen. Ha azt szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg minket, amilyenek vagyunk, le kell vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.

Az egyik fő különbség az érzelmek kommunikációjában a sebezhetőség vállalásában van: a férfiak inkább álarcok mögé bújnak, és próbálnak erősnek mutatkozni. A nők leplezetlenebbül mutatják ki érzelmeiket, a férfiak teret igényelnek, ahová elvonulhatnak és magukban lehetnek.

Intimitás vagy problémamegoldás?

Általános vélekedés, hogy a férfiak nem mutatják ki az érzelmeiket. Ez önmagában hamis elképzelés. Az viszont tény, hogy nem úgy mutatják ki, mint a nők.

Hangulatok, hangsúlyok
©

A nők számára a társalgás a kapcsolatteremtés legfontosabb eszköze, a „dolgok” elrendezésének legfontosabb módja, aminek lényege az interakció, a kötődés, a figyelem. Míg a nők számára az intimitás fontosabb a párbeszédben, ami az érzelmi kötődés kifejezésének eszköze is, a férfiak esetében a kommunikációs cél az információ átadása.

A stresszes helyzetek kezelésében is különbség mutatkozik. A férfiak hajlamosabbak visszavonulni, hogy a probléma megoldására tudjanak koncentrálni, és addig nem is beszélnek róla, amíg meg nem találták a megoldást. Ha nem sikerül, inkább valamivel elvonják a figyelmüket, hogy meg tudjanak nyugodni. Hasonló helyzetben egy nőnek fontosabb, hogy nyíltan és aprólékos részletességgel el tudja mesélni, mi történt, és ha megértésre talál, máris jobban érzi magát, és tud koncentrálni a problémák megoldására. A nő számára a gondok megosztása nem teher, hanem a szeretet és a bizalom jele.

A nők pontosan észlelik a részleteket: a hangulatokat, a hangsúlyt, az apró gesztusokat, és mindezeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak. A férfiak a nagy egészre figyelnek, és gyakran észre sem veszik az apróságokat. A nő a mimikájával tükrözi a partnere mondanivalóját és érzelmeit, belekérdez, együtt érző megjegyzéseket tesz, a férfi arcán ritkán tükröződnek az érzelmek, figyelmét gyakran egy-egy biccentés, hümmögés jelzi. A férfiak a kommunikációt eszköznek tekintik arra, hogy kifejtsék a véleményüket, tanácsot adjanak, vagy problémát oldjanak meg, lényegre törő, rövidebb mondatokat használnak, mellőzik a részleteket, és sokkal direktebbek, mint a nők, akik számára a kommunikáció elsősorban az érzelmek és információk közvetítésére szolgál.

Érdekli, hogyan tanulhat meg egymással kommunikálni nő és férfi? Olvassa tovább Kádár Annamária pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a nemek, a nőiesség, férfiasság témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk Susan Quilliam Hogyan válasszunk társat? című könyvével. Aktuális számunkat meg is rendelheti.

 

 


Hozzászólások