Tegyék félre a szülők az egymás iránti indulataikat, mert úgyis egész életükben szülőpárok maradnak, és végső soron a kettejük közti kommunikáció a kulcsa annak, hogy gyermekük a legkevésbé sérüljön a válásuk során – hangsúlyozta Deliága Éva rövid bevezető előadásában a Müpa teltházas Tükörtermében. A gyermekpszichológusként és integratív gyermekterapeutaként praktizáló szakember nemrég megjelent könyve, a Ketten háromfelé kapcsán beszélt arról, hogy tapasztalatai szerint miként lehet „jól válni”. A terapeuta esetei sorozatban megjelent kötetben a szerző egy kamaszodó lány, Szonja történetén keresztül mutatja be, hogyan lehet megküzdeni a család széthullásának traumájával.

Deliága Éva gyermekpszichológus és integratív gyermekterapeuta. A Ketten háromfelé - Válás gyerekkel című könyv szerzője

Hogyan mondjuk el?

A lényeg, hogy egy válás megrázkódtatását csak közös erőfeszítéssel lehet feldolgozni, amint azt Szonja és szülei története is bizonyítja. Ennek első lépése, hogy megfelelően, nagy tapintattal, de egyértelműen kommunikálják a gyermek felé a megváltozott élethelyzetet. Mint Deliága Éva kiemelte, ilyenkor nagyon fontos, hogy nyugodt körülményeket teremtsenek, és ne zavarja meg a beszélgetést például a tévé vagy mobiltelefon. Mindkét szülő legyen jelen, és egyszerű szavakkal, 3-4 mondatban foglalják össze a történteket. Lehetőleg közös döntésként tálalják a változást, ne akarják (ilyenkor is) hibáztatni a látszólagos „felelőst”. Ne azt hangsúlyozzák a szülők, hogy már nem szeretik egymást, hanem inkább azt, hogy elmúlt a szerelem, de őt, a gyermeküket ugyanúgy szeretik mindketten – tette hozzá a pszichológus.

A gyermek helyzetét megkönnyíti, ha a közlés megfogalmazásában szülei alkalmazkodnak az életkorához, és nem traktálják a kapcsolati válság részleteivel. Ehelyett inkább arról mondjanak minél több konkrétumot, hogy mi lesz ezután a gyerekkel. Meséljenek például arról, hogyan és hol fog élni, mikor lesz apával és mikor anyával, ki hozza-viszi óvodába, iskolába, különórára, hol lesznek a holmijai. Ezeket a kézzel fogható részleteket persze csak akkor fogják tudni sorolni, ha ők maguk már – legalább egy időre félretéve a saját sérelmeiket – előzetesen megállapodtak bennük.

Szörnyi Krisztina a HVG EXTRA Pszichológia magazin főszerkesztője és Deliága Éva

Kettőn áll – vagy bukik

A szülők közti hatékony kommunikáció ugyanakkor nehéz kérdés – ismerte el a szakember is. Mert bár ez lenne a kulcsa a gyermek számára minél kevésbé megrázó válásnak, általában éppen azért szakad egy kapcsolat, mert nem működik a házaspár közti dialógus. A megoldás ebben a zavaros helyzetben – paradox módon – éppen a gyermek, aki a legnagyobb motiváló erő lehet a szülők számára. Feltéve, hogy a saját jóllétük, érdekeik mellett (vagy előtt) az övéit is figyelembe veszik, és megértik, hogy „a gyerek érdekében legalább a vele kapcsolatos döntésekben együtt kell működniük”.

Az esten elhangzott kérdések is mutatták azonban, hogy sok esetben mennyire nincs összhangban az elmélet és a gyakorlat. A hallgatóság soraiban feltűnően nagy számban jelen lévő férfiak közül többen is felidézték, hogy korábbi társuk mindent megtesz, hogy elidegenítse tőlük a gyerekeiket. Bár ezekben az esetekben az apákat elsősorban türelemre és kitartó próbálkozásra tudta csak biztatni Deliága Éva, azt is kiemelte, mennyire rossz taktika ez az anyák részéről, mivel akár kicsi, akár nagy a gyerek, a legnagyobb veszteség számára az egyik szülő elvesztése. Ezért is tartja ma úgy a pszichológia, hogy egy válás során akkor sérül a legkevésbé a gyermek, ha a legkevésbé sérülnek az érzelmi kapcsolatai. Magyarán, ha mindkét szülővel rendszeresen, fizikai valójukban találkozik. Ideális esetben ez azt jelenti, hogy olykor az apás (vagy anyás) napokon is összefut a másik szülővel, mondjuk egy különórára menet – tette hozzá az előadó.

„Megvásárolt” figyelem

A világos kommunikáció és az érzelmi kapcsolatok megőrzése mellett szintén sokat segít a stabilitás megőrzése. Ennek része, hogy a szülők igyekeznek minél jobban lerövidíteni az átmeneti – a gyermek lelkivilágát igencsak megviselő – időszakok hosszát. Ez éppolyan fontos csecsemő- vagy kisgyermekkorban, mint a pubertás idején – hangsúlyozta a szakértő. Hiszen nincs „megfelelő pillanat” a válásra, az minden fejlődési szakaszban nagyon megrázó életesemény. A szülők ezt azzal enyhíthetik, ha mihamarabb megállapodnak az új életforma napi kereteiről, hogy helyreálljon valamiféle stabilitás. Hiszen ezt az új rendszert is hónapokig, vagy akár egy évig tarthat megszokni a gyereknek, miután legalább egyszer átélte a nagyobb ünnepeket a megváltozott felállásban.

A mindkét szülővel való kapcsolattartást egyébként olyan fontosnak tartja a terapeuta, hogy még azt is el tudja képzelni, ennek érdekében olykor érdemes „megvásárolni” a gyermek szeretetét, figyelmét. Legalábbis egy kérdésre válaszolva úgy vélte, kamaszkorban reális lehet, hogy a saját fizikai, lelki, érzelmi változásaival is küzdő, az apjától elzárkózó gyerekhez tárgyakon, élményeken keresztül jusson közelebb az elutasított fél, de csak azért, hogy aztán valóban „minőségi időt” tölthessenek együtt. A szülő-gyerek kapcsolatból kieső időt ugyanis – tette hozzá – sosem lehet igazán pótolni.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.