Különböző életszakaszokban egészen másképp tesszük fel a kérdéseket a párunkkal kapcsolatban: 18 évesen még arra vagyunk kíváncsiak, „vajon járunk-e már”, míg egy 40 éves inkább valami olyasmit kérdez, hogy „megvolt-e már” – kezdte a párkapcsolatokról szóló beszélgetést Dr. Belső Nóra pszichiáter a CEU teljesen megtelt előadótermében. A kapcsolat definiálása azonban mindig fontos – egyébként a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg a nőknek –, mert akkor egy-egy fordulópont idején tudjuk majd, hogy merre és hogyan tovább.

Ezért is hasznos, ha tisztában vagyunk a párkapcsolatok – általában 4-5 fázisra osztott – fejlődési szakaszaival. De nem szabad elfelejteni, hogy bár látszólag sokat tudunk a szerelemről, a közös életről, a párkapcsolatok mai formája, fejlődése valójában nagyon új fejlemény az emberiség történetében – hívta fel a figyelmet az est másik vendége, Füredi Krisztián szexuálpszichológus, párterapeuta. Dédszüleink még egészen másképp élték meg a házasságot, korántsem volt lehetőségük ebben a formájában a szerelembe esésre, az együtt járásra, a szexualitásra, az elköteleződés ennyiféle változatára vagy épp a kapcsolatban tapasztalt egyenrangúságra.

A nők vagy a férfiak türelmetlenek?

Miközben azonban az emberiség még mindig tanulja, hogyan kell a párkapcsolatokat a maguk teljességében megélni, nagyon nagy elvárás nehezedik a partnerekre, hiszen – tette hozzá Füredi Krisztián – „mindent a párunktól várunk”. Egyszerre kéne, hogy a szeretőnk, a legjobb barátunk, az életünk legfontosabb pillanataiban megértő, izgalmas partnerünk, egyszersmind jó szülőtársunk legyen, aminek természetesen nagyon nehéz megfelelni.

Különösen igaz ez a szerelem „marketingfázisára”, a berobbanó érzelmekért felelős feniletilamin molekula által szabályozott első, úgynevezett szimbiózis időszakára. Ez a nagy elvárás – magyarázta Belső Nóra – sokaknál komoly teljesítményszorongást vált ki. Pedig a legjobb lenne, ha a felek minél hamarabb ki tudnák tapogatni egymás határait, és az elvárásokat azzal is enyhítenék, ha kialakítanák az egészséges magánéletüket, a férfiak mennének sörözni a haverokkal, a nők meg barátnőzni.

Enyhíteni az elvárásokon

Dancs Dávid

Az elvárások a testi kapcsolat terén is nagyon nagyok, amit az is bonyolít – állítja a szexuálpszichológus –, hogy „bár azt hisszük, van egy általános tudásunk a szexről, az mindenkinek valójában mást jelent”, családi hagyományoktól, társadalmi helyzettől, földrajzi származástól és még sok mindentől függően. Bár a szakértők szerint is érdemes időt hagyni a partnernek e téren, Füredi Krisztián úgy tapasztalja, hogy a felek sokszor hamis elvárásoknak megfelelve sietik el a szexet. Szerinte a nők általában azt mondják, hogy ők lassabban mennének bele, de a mai férfiak ezt nem fogadnák el, míg a férfiak épp fordítva, arra panaszkodnak, hogy a nők türelmetlennek.

Az ideális az lenne – tette hozzá Belső Nóra –, ha „a partnerek nem éreznék cikinek erről beszélgetni”, megnevezve az érzéseket és a testrészeket, bár a mai magyar társadalomban szerinte sokféle tudatlanság, prűdség vagy a megfelelő szavak hiánya is gátolja egy-egy ilyen megosztás kezdeményezését.

Közös paplan

A kapcsolatépítés tipikus hibái között mindkét szakember említette a tempóbeli különbségeket, ami azért okozhat sok galibát, mert egyrészt múlik a partnerek személyiségén, de azon is, épp a kapcsolat melyik szakaszában tart egyénileg. Ráadásul az is befolyásolja a problémák sikeres áthidalását, hogy ki milyen konfliktusmegoldó technikákat hozott otthonról – hangsúlyozta a pszichiáter. Alapszabály, hogy az életben (vagy akár a szexben) a gyorsabbik félnek le kell lassítania, hogy megtalálják a közös hangot, ám „azok a kapcsolatok alighanem halálra vannak ítélve, ahol a tempó nagyon nem stimmel”.

Tempóbeli különbségek

Racskó Krisztina

Sok esetben egyébként már egy nagyon kicsi tempóbeli különbség vagy fáziseltérés is nagy feszültséghez vezethet – osztotta meg terápiás tapasztalatát Füredi Krisztián. Egy alkalommal például jött hozzá egy komoly krízisben lévő pár, akikről kiderült, hogy az egyik konfliktusuk forrása a közös paplan volt. Egyikük ugyanis, aki még a szimbiózis rózsaszínű időszakában „tartott”, meglepetésként vásárolt egy kétszemélyes paplant, hogy annak majd mennyire fog örülni a másik, akinek azonban akkorra már borsódzott a háta a gondolattól, hogy egy takaró alá kelljen bújnia a párjával, mivel ő már épp a leválás fázisában tartott, amikor az „én”, a saját szükségletek, a saját tér és határok kitűzése a fontos. A közös paplan és az ahhoz való viszonyulás mindenesetre fontos szimbóluma lehet egy párkapcsolat fejlődésének – vélte a szakember.

Szabad-e kotorászni a frizsiderben?

A párkapcsolattal való tudatos foglalkozással rengeteg ehhez hasonló krízishelyzetet el lehet kerülni, vagy legalábbis könnyebben meg lehet oldani. Milyen jó lenne, ha az életünk folyamán szükségszerűen bekövetkező hatásokra, válságokra is tudatosabban tudnánk készülni – fogalmazta meg Belső Nóra. Hiszen előre tudhatjuk, mik azok az „alapkrízisek”, amelyek nagyon nagy valószínűséggel le fognak zajlani – mint például a szerelmi csalódás, a gyerekvállalás felelőssége, a párkapcsolati szakaszok váltása, az üresfészek-szindróma vagy a munkahelyváltás, nyugdíjba vonulás megpróbáltatásai –, és tudatossággal jelentősen csökkenteni lehetne az általuk okozott nehézségeket.

Meghatározó otthoni csomag

Dancs Dávid

Azzal ugyanakkor mindkét szakember egyetértett, hogy a párkapcsolatban nem lehet minden konfliktusra felkészülni, és sajnos megoldani sem lehet mindent. Annyira erősen meghatározza például mindenkinek az egyéniségét, identitását a születési családból hozott „otthoni csomag”, hogy ezen rettentő nehéz változtatni. És ebbe korántsem csak a konfliktusmegoldó módszerek tartoznak bele, hanem a társadalmi közegtől, a vallási meggyőződéseken át egészen a hűtőszekrény használatáig (vagyis, hogy melyik családban mennyire szabad kotorászni a frizsiderben) rengeteg apróság.

Ezért is jelentette ki Füredi Krisztián, hogy ha a közösen vallott értékek és célok nagyon különböznek, akkor nehéz lehet közös áthidaló megoldást találni. Viszont úgy tűnik, nem az a fontos, hogy mindent meg tudjanak oldani a partnerek, hiszen „a tapasztalatok szerint azok a legjobb párkapcsolatok, ahol a leginkább elfogadják, hogy vannak megoldhatatlan problémák”.

A jövő párkapcsolata

A közönségnek arra a kérdésére, hogy most akkor több rövidebb kapcsolatra készüljenek az emberek vagy inkább egyetlen, élethosszig tartó házasságra, Belső Nóra bevallotta, hogy bár mostanában egyre inkább elavultnak kezdik tartani a házasság intézményét, ő azonban mégis ezt tartja az eddigi legjobb megoldásnak. Ráadásul úgy érzékeli, hogy a fiatalok is kezdenek kicsit konzervatívabban gondolkodni ebben a kérdésben. Azt azonban elismerte, hogy mivel az emberi élet határai kezdenek száz év környékére kitolódni, a legmegrögzöttebb házasságpártinak is végig kell gondolnia, milyen keretekben lehet leélni a 60-70 évnyi párkapcsolatot egyetlen emberrel: mi fér bele, mit lehet megengedni (ami korábban elképzelhetetlen lett volna), és mit kell mindenképpen kizárni.

A régi szokások és hagyományok biztonságos keretet biztosítottak a házasoknak, most azonban ezek nagyon személyre szabottak, szabadon formálhatók lettek – főzte hozzá a szexuálpszichológus. Tudomásul kell venni, hogy ez nagy felelősséggel jár, hiszen ahhoz, hogy ne menjen szét egy kapcsolat, tenni kell érte, folyamatosan ápolni kell. Míg régen ilyen elvárások kevésbé hatottak a házasságban élőkre, ez ma bizony sokkal nehezebb, cserébe viszont – hangsúlyozta Füredi Krisztián – sokkal intimebb és sokkal jobb tartós kapcsolatokban élhetünk.

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20 % kedvezményt kap vagy ajándékba kaphat háromféle könyvet: a Most élj! címűt vagy a Hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet? címűt vagy a Mit tenne Freud?-ot.