A „Tizenöt tuti offline játék és időtöltés a gyerkőccel – ettől tátva marad majd szád!!!” című Facebook-poszt nem árul zsákbamacskát, valóban arról szól, hogyan szórakoztassuk a gyereket telefon nélkül. Ízlelgessük ezt egy kicsit: 2019-ben arról szóló cikket lájkolnak és osztanak meg több ezren, hogy miként lehet telefon nélkül jól és élvezetesen együtt lenni a gyerekünkkel.

Az i.e. IV. század elején, amikor Görögországban megjelent az akkor még ellentmondásos újdonságnak számító írásbeliség, néhányan attól kezdtek félni, hogy az írás képessége eltompítja az emberek emlékezetét, és „bölcsek helyett látszólagos bölcsek lesznek” majd (Platón: Phaidrosz). Az emberiség történelmét végigkíséri a „technopánik” jelensége: az új technológiák megjelenése kezdetben sok esetben szorongást, intenzív félelmet vált ki.

A XVI. században erősödött fel például az a félelem, hogy a nyomtatott könyvek egyre szélesebb körű elérhetősége összezavarja majd az emberek gondolkodását. A XVIII. században pedig a napilapok elterjedése váltotta ki azt a félelmet, hogy ezután az embereknek nem lesz szükségük találkozásra, hogy híreket cseréljenek, és ezért elmagányosodnak. Erős hajlamunk van tehát a technopánikra – azonban a digitalizáció, a képernyők és az okoseszközök folyamatos és általános jelenléte valóban sokféle szinten hat a testi-lelki egészségünkre, teljesítményünkre és a kapcsolatainkra.

Janus-arcú jelenség

Az ma már nem vitatható, hogy ezek az eszközök folyamatosan jelen vannak az életünkben. Naponta átlagosan három órán át használjuk a telefonunkat (ez hetente majdnem egy teljes nap, egy év alatt pedig 45 nap). Hetven százalékunk közvetlenül az ébredés után elkezdi használni a telefont, és napközben ritkán tartunk szünetet: a fiatalok közül minden ötödik gyakorlatilag folyamatosan, percenként ellenőrzi a telefonját. Az okoseszközök a kapcsolatokban is aktívan jelen vannak, az emberek 86 százaléka a családdal és a barátokkal beszélgetés közben is ellenőrzi a telefonját.

Információhoz jutni

Shutterstock

A jelenlegi emberi kultúra talán leginkább Janus-arcú jelenségéről van szó. Szemben az emberi történelem korábbi technopánikjaival, a digitalizáció és a képernyők állandó jelenléte valóban rejt veszélyeket (persze, a szövőgépek megjelenése valóban növelte a munkanélküliséget, de a képernyők jelenlétének sokkal kiterjedtebb hatása van a társadalomra). Egyrészt rendkívül sokat köszönhetünk az okoseszközöknek.

Segíthetik az egymáshoz kapcsolódást, ami a globalizáció erősödésével egyre fontosabb kérdéssé válik. Hatalmas szerepük van a tanulásban, és így a társadalmi felemelkedésben. A hozzájutás az információhoz talán még sosem volt ennyire egyszerű, ez pedig hozzájárulhat a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok felszámolásához. A digitális felületek a szórakozás, a pihenés, a kreatív alkotás és az önkifejezés eszközei lehetnek. És természetesen segíthetnek az egészségmegőrzésben, egészségfejlesztésben.

A nem megfelelően használt okoseszközök persze számos esetben negatívan hathatnak ránk és kapcsolatainkra. A túlzott használat befolyásolja mind a testi, mind a lelki egészségünket: ízületi fájdalmakat okozhat, felboríthatja az alvás mintázatát, növelheti a mozgásszegény életmód veszélyét. Egyes kutatások arra utalnak, hogy már pusztán az okostelefonok jelenléte is csökkentheti emlékezeti és figyelmi kapacitásunkat (például az autóbalesetek körülbelül negyedében szerepet játszik a telefonhasználat). Az okoseszközök túlhasználata megváltoztatja azt a módot, ahogy az információkat befogadjuk és feldolgozzuk, hatásukra nehezebben tudjuk fenntartani és elmélyíteni a figyelmünket.

Buborékban élni

Társas kapcsolatainkra is kifejthet negatív hatást a digitalizáció. Elég, ha jelen van egy telefon a beszélgetés során a résztvevőknél, ez már önmagában is képes csökkenteni a megjelenő empátia és kötődés szintjét. A rövid szöveges üzenetek révén a kommunikáció jellege is átalakul: mivel nélkülözik a nonverbális jelzéseket, vagy épp túlanimált formában próbálják kifejezni az üzenet érzelmi hangulatát, csökkenhet az azokkal kapcsolatos érzékenységünk. Ha szülők vagyunk, akkor a telefonok csökkenthetik a gyerekeinkre irányuló tudatos figyelmet, és helyette a „sharenting” működés veheti át ennek a helyét. (A „share” és „parenting” szavakból képzett kifejezés a gyermek életének részletekbe menő képes dokumentálását és kontrollálatlan megosztását jelenti.)

Segíti a kapcsolódást

Shutterstock

A közösségi médiumok használata sokszor aktiválja az úgynevezett Facebook-depressziót, illetve Facebook-szorongást: az automatikusan beinduló társas összehasonlítás fenyegetettség-érzést, levertséget és értéktelenségérzést aktivál. És végül a reális világ érzékelése is torzulhat, ha a közösségi médiumok „véleménybuborékába” zárjuk magunkat.

Figyelni a technoferenciára

Legyünk őszinték: ha szülők vagyunk, a digitális eszközök hatásait általában nem önmagunkkal, hanem a gyermekünkkel kapcsolatban vesszük észre és tesszük szóvá. Gyerekeink digitális bennszülöttként sok esetben magabiztosabban használják a technika adta lehetőségeket, mint mi. Az iskola felső tagozatára gyakran kialakul a folyamatos túlhasználat, ami rendszeres családi konfliktusok forrásává válik.

Mi pedig értetlenül („Mit lehet ezen egész nap nyomkodni?”), tehetetlenül és kontrolláló dühvel („Azonnal kapcsold ki!”) reagálunk. Ehelyett hasznosabb lenne, ha elkezdenénk megbarátkozni gyerekünk digitális világával, és megpróbáljuk megérteni azt – hiszen minél idősebb lesz, annál inkább részévé válik az életének a digitális platformok használata.

Nem felejthetjük el, hogy bár a digitális felületekhez és alkalmazásokhoz a gyermekeink sokszor jobban értenek, mint mi, nekünk van több élettapasztalatunk, és mi értünk jobban az emberi kapcsolatokhoz is: ahogy az élet más területein, itt is mi vagyunk a felelősek a gyerekeink jóllétéért. Tiszteljük és bátorítsuk a gyerekek szakértelmét, közben pedig szülőként szabjunk határokat, és mentoráljuk a gyermekeinket. Elsősorban a modellnyújtással, a családi médiaszabályok felállításával segíthetünk nekik felelős és etikus digitális állampolgárrá válni.

A digitalizáció megállíthatatlan folyamat, az a feladatunk, hogy az egyre okosabb eszközöket megtanuljuk okosan használni. Tudjunk élni a kínált lehetőségekkel, ha azok gazdagítják a kapcsolatainkat, szórakoztatnak, serkentik a kreativitásunkat és egészségesebbé tesznek, de kerüljük el a használat veszélyeit (a függőséget, a „technoferenciát”, azaz a technológia zavaró hatását, a figyelem, a teljesítmény és az egészségi állapot romlását). Közben pedig adjuk meg mind önmagunknak, mind a gyermekeinknek az offline élet örömeit és lehetőségeit.

Szondy Máté – Szondy-Nagy Szilvia pszichológusok

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.