Szülőnek lenni késő korokban – férfidolog. Igazságtalan a nővel szemben – de tán a természet okossága. Olyankor szülni, hogy – amennyire ez vélelmezhető – biztonsággal fel tudja nevelni.  Hát akkor meg mit ugrál a nála jóval idősebb krapek, akinek élethossza – statisztikailag szintén – várhatóan amúgy is rövidebb? Egyébként: napjainkban a nők is mind később lesznek szülők. A KSH adatai szerint a 2012-ben született gyermekek több mint fele (53,9 százaléka) 30 év feletti anyáktól származott.

S ha a nők egyre később lesznek (először vagy ismét) szülők, akkor a férfiak is, hiszen a férjek, pasik általában néhány évvel idősebbek a párjuknál. Ha csak egy tízessel, máris simán lehetnek negyvenesek. Mind több tehát már a 40 feletti apa is. 20 éve ők is öreg szülőknek számítottak. Hát még az ötvenen túliak. Mindemellett ma már az ötvenesek-hatvanasok sem öregemberek. Egyébként is: jobban odafigyelnek magukra a férfiak, mint mondjuk 20 éve, terjed a konditeremkultusz, a biciklizés, a futás szenvedélye, elfogadottabb a lazább, fiatalosabb öltözet, frizura, sőt a kozmetika, zsírleszívás, hajbeültetés, miegymás.

Ha a függetlenség függőségét feladva, a rossz házasságokat feledve, a (még korántsem örök) vadászmezőket végigcsatangolva egyszer csak nem csupán korban érnek, hanem révbe is. És mindinkább a társ felé irányul a figyelem, a szeretet. Mindez a nőkre nézve is igaz. Sokuknak – mivel nem feltétlenül húszasokkal jönnek össze hatvanas férfiak –, a biológiai órájuk is csenget. Önző vagy önfeláldozó a férfi, ha nemet mond? S fordítva: ha a nő?

Van-volt nyilván a korcsoportokban is számos változat, és bennük számtalan verzió – egyéjszakás (egynappalos) kalandok, háthamégsemleszgyerek, nekemmárúgysemlehet gondolatkísérletek, rálegyintés egy-két antibébi-tabletta kihagyására, a soha el nem szakadó gumi hiedelme, egyebek – amikor a gyerek: tévedések végjátéka. Ami természetesen végződhet happy enddel. Azonban a tartós kapcsolatot – avagy annak erős esélyét – vegyük alapesetnek. Hiszen már az is tudatos döntés eredménye. Miként az is, hogy legyen gyerek. Méghozzá nem vagylagosan. A feltételes mód legfeljebb úgy, ha összejön, örülni fogunk neki.
Variációk egy témára. Szép házasság közben, egy-kettő-három gyerek már megvolt hamar, és elcsendesedik a családi otthon. S ijedelem támad az ürességtől, a céltalanságtól: ezentúl mi lesz? És második, harmadik, negyedik házasságban? A férfinak nincs még gyereke. A nőnek nincs. Egyiküknek sincs. Mindkettejüknek van – de kettejüknek nincs.

A gyermek mint életelixír

Ami legtöbbször szóba kerül, hogy fel tudja-e még nevelni az idősödő férfi a gyereket. Na, de ki mondja meg, kinek mennyi adatik?  Ha csak a hétköznapi valószínűségszámításra szorítkoznának az emberek, háborús években nem születne szinte senki. Hiszen bármi történhet az apával (is). A 60 éves obsitosnak a hátországban van-e több esélye megérni a kilencvenet, vagy a fronton a húszévesnek a huszonötöt? Békeidőben is: űrhajósnak, tűzoltónak, légtornásznak, hegymászónak, autóversenyzőnek meg még ki mindenkinek nem születne gyereke. Minden „ésszerűnek” látszó érv dacára az,hogy jöjjön-e a gyerek, alapvetően érzelmi kérdés.

„Sári életem legbölcsebb döntése volt” – mondja a HVG Extra Pszichológiának Székhelyi József színművész, akinek legkisebb kislánya most hároméves. Amikor ő megszületett, apuka elmúlt már 65. Bátorság? Ilyenkor nem az a dilemma, hány év van a férfi mögött, hanem hogy mennyi lehet előtte. „A feleségem aláíratott velem egy papírt, hogy huszonöt évig még elállok – meséli önironikus büszkeséggel Székhelyi. – Sári életelixír. Gyerekeim szeretetének összességével imádom. Ez a szeretet nem osztódik, hanem szorzódik.”

Nem ő akarta a gyereket, hanem ők akarták. „Ahogy a kapcsolat szorosabb lett, a feleségemben fellángolt az újabb anyaság vágya. Hogy lett volna pofám azt mondani neki, hogy akkor keress más apukát?” S hogy mennyire elementáris volt a közös gyerek iránti vágy: „Ha beavathatom a nagyközönséget családi intimitásokba: többször jártunk a Kaáli Intézetben, a szegedi klinikán is, mert nem jött a gyerek. Aztán egyszer csak teljesen természetes úton megfogant” – mondja. Korábbi házasságaiból van egy lánya, két fia, s egy nem vér szerinti, de akként szeretett nevelt fia. Saját gyerekei sorában Sári a negyedik. Az ötödik, Bence kicsit idősebb a kislánynál. Őt – feleségének a kisfiát – Sári születése után a nevére vette. Székhelyi hozzáteszi: „Czeizel Endre évekkel ezelőtt az egyik előadásán elmondta: idős apukától és sokkal fiatalabb nőtől született gyerek elképesztő IQ-val születik. Igazolhatom: Sári gyönyörű, és fantasztikusan okos.”

Bányai György cikkét teljes terjedelemben a HVG Extra Pszichológia május 21-én megjelent 2015/2. számában olvashatja, amely ezúttal csupa apás témával foglakozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg a kiadónál!