Schobert Norbert kétségkívül sikeres üzletember, függetlenül attól, ki mit gondol az Update módszerről. Valahogy mégsem tűnik igazán elégedettnek és boldognak, állandó harcban áll a sajtóval és képzelt vagy valós versenytársaival. De talán pont ez az elégedetlenség a siker a titka.

hvg.hu: Norbi, az ember nem is gondolná, hogy te már 38 éves vagy.

Sch. N.: Tudom, hogy nem látszik, de igyekszem úgy élni legalább nyolcvan százalékban, ahogy a módszeremben is javaslom. A száz százalék még nekem sem megy, de ez mindenképpen csak használ az ember testének. Nemrég voltam osztálytalálkozón, elképesztő volt: a 32 emberből öt már meghalt rákban, egy részük leszázalékolt munkaképtelen, a többiek pocakos, kopaszodó öregurak, ez a nagy magyar igazság. Akinek nem volt egészségügyi problémája, az depressziós volt. Persze néha én is magam alatt vagyok, de legalább nem betegszem meg.

hvg.hu: Mitől szokott rosszkedved lenni?

Sch. N.: Számtalanszor kikezdtek már, nekem jöttek, érdekes módon mindig egy pontból indult ki a támadás. Évente háromszor legalább beindul ez a gépezet, ez pedig nem kevés stresszt jelent nekem. A legfőbb konkurenciám keze van a dologban, ez egyértelmű, de nem baj, mert a támadás megerősít. Ha valamit támadnak, akkor az veszélyes.

hvg.hu: Nem lehet, hogy te túl érzékenyen reagálsz ezekre a támadásokra?

Sch. N.: Tudod, ha nem igyekeznék annyira megalapozni, amit mondok, ha nem költenék milliókat a háttérkutatásokra, akkor biztosan nem lennék ilyen érzékeny. Ha simlis lennék, akkor csak vállat vonnék, nem érdekelne a dolog. De alapvetően én pont azért vagyok érzékeny, mert fanatikus vagyok, mindent szívvel, lélekkel csinálok, ez az életem. Ezért is írtam meg most a Vallomás című könyvemet, ami nemsokára megjelenik, és ami nem a fogyókúráról fog szólni, hanem rólam. Őszintén elmondom, miről mit gondolok és mit miért teszek.

hvg.hu: Ezzel a könyvvel megint fel fogod zaklatni a közvéleményt. Nem félsz a sajtó reakcióitól?

Sch. N.: Nem a sajtónak élek, az emberek ugyanúgy meg fogják venni a könyvemet, mint az eddigieket, és ugyanúgy szeretni fognak, mint eddig. Nekem a hétköznapi polgárok véleménye a fontos, ők pedig, ha meglátnak, odajönnek hozzám az utcán, fotózkodnak velem, szeretnek. Nekik írtam most is, nem a sajtónak. Az üzletekben lefosztják az update-es polcokat, a termékeimet is szeretik.

hvg.hu: Sikereid tagadhatatlanok, de utána ugyanezek az emberek elmennek az újságárushoz, pénzt adnak a rólad szóló negatív híreket a címlapon hozó újságokért.

Sch. N.: Ez van, sajnos ez ellen nem tudok semmit tenni, ilyenek az emberek. Tényleg nem érdekel, eldöntöttem, nekem csak az a fontos, hogy a családom mit gondol rólam, hogy én mit látok, amikor belenézek a tükörbe. Ha magam előtt nem kell szégyellnem magam, akkor rendben vagyok és csak ez számít. Nem érdekel, ha kóklernek neveznek valamelyik bulvárlapban. Az érdekel, ha valaki, aki hitt bennem, csalódik bennem, a módszeremben. Az ilyen emberekre odafigyelek, meghallgatom őket, ez valóban számít. A többit igyekszem figyelmen kívül hagyni, de tény, hogy továbbra is érzékenyen érint, ha rosszat mondanak rólam vagy a családomról.

hvg.hu: Arra nem gondoltál még, hogy szakemberhez fordulj ezzel a problémával?

Sch. N.: Pszichológusra gondolsz? Réka évek óta próbál rávenni, hogy menjek el egy terapeutához, neki nagyon bejött annak idején. Ő is a sajtó miatt borult ki, amikor terhes volt és sokat segített neki a légzésterapeuta, csodákat művelt vele. De azt gondolom, hogy ez nem az én utam, nem az én karmám.

A saját dolgaimat nekem kell belül lejátszanom, azt szoktam mondani, hogy az én pszichológusom a Duna. Beülök a csónakomba, kimegyek a folyó közepére. Ha rossz az idő, akkor kimegyek a kutyával az erdőbe, rágyújtok egy kubai szivarra, mint a békepipa az indiánoknál, nézem a természetet, és végiggondolom az életem. Ha én oldom meg a problémáimat, akkor erősebb leszek ettől, ha a terapeuta oldja meg, akkor viszont gyengébb. Lehet, hogy egyszer mégis kipróbálok egy pszichológust, de most bízom magamban. Az írás is sokat segít, amíg megírtam a mostani könyvem háromszáz oldalát, az felért egy terápiával. Ahogy kiírtam magamból, el is engedtem minden rosszat. Egyébként eladott példányszám alapján - ezt megmondhatja neked Matyi Dezső is -, benne vagyok valószínűleg Magyarország top öt írójában.

hvg.hu: Akkor te már író vagy?

Sch. N.: Na nem, ettől még nem tartom magam annak, de a könyveim sikeresek, ez tagadhatatlan. Szokták erre azt mondani, hogy persze, sok az elhízott ember, akik le akarnak fogyni, de akkor a többi fitnesz könyv szerzője miért nem tud ennyi példányt eladni? Meggyőződésem, hogy a módszerem sikeressége mellett az is számít, hogy képes vagyok az emberekhez emberi hangon szólni, értékelik, hogy én is egy vagyok közülük.

hvg.hu: Mikor fogod te is elhinni magadról, hogy sikeres vagy, hogy ne kelljen már bizonygatnod?

Sch. N.: Soha. Én magam sosem leszek elégedett, ez hajt engem előre.

hvg.hu: És hová lehet még ebből fejlődni?

Sch. N.: Külföldre. Szerződésem van Belgiumba, Hollandiába, Luxemburgba, Csehországban és Szlovákiában már megjelent a könyvem. Indul Brüsszelben és Zágrábban két update étterem és a hazai gyártású Norbi-termékek is megjelennek a külföldi polcokon. Úgy tűnik, hogy ez másokat is érdekel, és ameddig ez így van, addig én megyek előre, mert vágyom a sikerre, szükségem van rá. Vágyom rá, hogy a dagadt gyerekből, a csóró rendőrből, a fitnesz edzőből, az életmódszakemberből olyan valaki legyen, aki megváltja a saját világát. A következő lépésem pedig a rákprevenció lesz. Egy éve dolgozom saját pénzből egy kutatóintézettel közösen rák megelőző élelmiszerek létrehozásán, ez lesz a következő köre a Norbi-termékeknek.

hvg.hu: Nincs neked kicsit Messiás-komplexusod?

Sch. N.: Inkább úgy mondanám, hogy lehetőséget kaptam egy misszióra. Ha százezrek figyelnek rám, pontosabban a GFK adatai szerint 1,2 millióan, akkor azt ki kell használni, nem csinálhatok akármit az életemmel.

Kádár Mónika