A filmet vígjátékként jegyzik és valóban számos igen vicces jelenetet mutat be már a trailer is, legalábbis nézni mulatságos, megélni talán már nem annyira.

A Running with Scissors ugyanis az ünnepelt fiatal író, Augusten Xon Burroughs azonos című önéletrajzi könyve alapján készült, s valóságtartalmáért a szerző többször is felelősséget vállalt a nyilvánosság előtt.

A történet szerint az eredetileg Chris Robisonnak született Burroughs szülei válása során feleslegesség vált, önző és karrieréhes anyja lemondott róla és örökbeadta saját pszichiáterének. Az orvos a leírás alapján minimum szokatlan terápiás gyakorlatot folytatott, felesége kutyatápot ropogtatott a tévé előtt, gyerekei egy régi elektrosokk készülékkel játszottak. Mindez akár még tényleg viccesnek is nevezhető, kivéve, ha az egész, vagy bizonyos karakterisztikus részei puszta fabrikációk és hogyha esetleg nem a kívülálló, hanem a szereplők szemével nézzük.

Az amerikai könyvpiac és média mostanában gyanakvóan viszonyul az önéletrajzokhoz, amióta az egy sikerlistás író, James Frey, a Million Little Pieces szerzője milliók előtt vallotta be az Oprah Winfrey show-ban, hogy könyvének fontos részeinek nem sok köze van a valósághoz.

De miért is baj ez tulajdonképpen, kérdezhetnénk, hiszen az írónak az a dolga, hogy írjon, nem mindegy, hogy mennyiben változtatja meg a történteket? A morális kérdések mellett például a lehetséges személyiségi jogi perek miatt is nagyon nem mindegy, mely műfajban és hogyan alkot az irodalmár és jelentet meg könyvet a kiadó. Szépirodalom esetében az író keze sokkal kevésbé van megkötve, elsősorban saját belső értékrendje határozza meg, mennyit használ fel a való világból és mennyit tesz hozzá képzeletéből, bár a jellegzetes szereplőkkel, eseményekkel kapcsolatban sokszor már a megjelenéskor megindul a találgatás, vajon kikről-miről mintázta azokat az az alkotó.

Az úgynevezett non-fiction, tehát tényközlő szándékú könyvek esetében azonban a szerző és a kiadó erkölcsi felelőssége egyértelmű mind az olvasókkal, mind a mű szereplőivel szemben. Ha egy irodalmár „csak” az olvasókat csapja be, az legfeljebb saját írói hitelét csökkenti, ahogy például Truman Capote-n is sokan számonkérik utólag a Hidegvérrel című tényregény létrejöttével kapcsolatos gyanús körülményeket, állítólag feleslegesen.

Ha viszont a szerző egy életrajzban, önéletrajzban, dokumentarista műben a szereplőkről állít valótlanságokat vagy túlságosan személyes jellegű adatokat hoz nyilvánosságra, akkor a morális következmények mellett a jogi és pénzügyi kártérítés lehetőségével is szembe kell néznie. Amikor a kérdéses szereplő híresség, rendelkezésére áll minden anyagi és személyi feltétel, hogy akár a könyv megjelenését is megakadályozza. Egyszerű, mezei emberek esetében azonban a hazugság és a rosszindulat bizonyítása sokkal nehezebb feladat. Pontosan erre panaszkodik a Turcotte család is, akikről Burroughs a Running with Scissors főszereplőit mintázta.  A Turcotte-ok pert indítottak Burroughs és kiadója, a St. Martin's ellen a magánélet megsértése és rágalmazás miatt. A könyv megjelenése ellen semmit sem tehettek. Tudomásuk sem volt róla s  amíg nem olvasták el, kifejezetten örültek régi barátjuk sikerének, és csak a sztori ismeretében ébredtek rá, hogy a külső szemlélő számára néha vicces, néha undorító, de mindenképpen nagyon különleges történet hősei ők maguk.

Turcotte-ék azonban sok mindenre egészen másképp emlékeznek, mint Burroughs. A Vanity Fair-nek  adott interjúban több családtag is nyilatkozott és egyöntetűen cáfolnak jó néhány állítást a könyvből. Bizonyos dolgokkal nehéz vitatkozni. A 2000-ben meghalt pszichiáter családfő, akinek gondjaira édesanyja az akkor még kamasz írót bízta, valóban nagyon furcsa ember volt, orvosi módszereivel sokan nem értettek egyet, gyógyszer felírási jogát vissza is vonták. Az is tény, hogy 13 éves lányát egy felnőtt férfi gyámsága alá helyezte, akit később elítéltek kiskorú megrontásáért, a Turcotte család tehát, mondhatni, nem volt átlagos. De egy dolog mindezeket megélni, felnőttként feldolgozni, más pedig egy sikerlistás könyv oldalain vagy egy hollywoodi filmben viszontlátni – ez a per magánéletet érintő része. Truccote-ék azt állítják, hogy a könyv rájuk vonatkozó részei, amelyeket Burroughs a Vanity Fair-nek adott korábbi nyilatkozatában is egyértelműen hitelesnek nevezett, nem mind igazak. Például a Running with Scissors szerint Burroughs öt évet töltött a pszichiáter otthonában 12 éves korától, míg a gyámsági papírok szerint 15 éves volt, amikor hozzájuk került és összesen másfél évig vendégeskedett az orvos házában. Apró dolgok, amelyek azonban a történet más részeinek valódiságát is megkérdőjelezik.

Burroughs azzal védekezik, hogy megváltoztatta a neveket, de például utcaneveket, foglalkozást és számos külső tulajdonságot meghagyott, így a könyv sikere után a médiának könnyű dolga volt a szereplők beazonosításában. Joseph Steinfield ügyvéd, a médiaügyek és a szabad vélemény nyilvánítás jogi szakértője, a Boston.com-nak adott nyilatkozatában a névváltoztatást rossz gyakorlatnak tartja.  „...ha elrejted a személyazonosságot, az arra utal, hogy amit írsz, biztosan rossz, hogy bűntudatod van.” - mondta a jogász. Burroughs és kiadója eljárását számos más szakértő is elítélte, de rajongóit mindez nem tántorítja el.

A Burroughs ellen indított per még folyamatban van, a végső kimenet bármi lehet, de az beszédes adalék, hogy a filmet készítő Sony stúdió peren kívül megegyezett Turcotte-ékkal és a forgatókönyvből kihagytak néhány, a család által kifogásolt jelenetet.