Az egyik mű Tony Blair – The Musical címmel inkább operett, a másik, a Tony! The Blair Musical című pedig inkább szatirikus revü. Mindkét alkotás bírálja Blairt az iraki háború miatt, amely mindörökké beárnyékolja majd politikai hagyatékát, és kigúnyolja a szórakoztató iparra jellemző kétszínűségét.

Quentin Letts politikai szemleíró szerint már rég esedékes volt, hogy Blair kap egy kis gyomrozást a színházművészettől. „Teljesen gyávák, hogy ezt nem tíz évvel ezelőtt tették meg.” A szatirikus revü érdekessége, hogy Ed Duncan, Iain Duncan egykori konzervatív pártvezér fia a darabban éppen apja szerepét játssza a négy tory vezér közül Blair miniszterelnöksége idején; a konzervatív pártvezérek egyike sem tudta soha felülmúlni a kormányfőt.

Duncan a műben áttér a politika másik oldalára is, hogy eljátssza Blair befolyásos szóvivőjének, Alastair Campbellnek a szerepét is.

Chris Bush író és rendező az egykori kormányfőt tragikus személyiségnek látja, aki tökéletes alanya egy musicalnek, és aki jól illik a fényes körülményekhez. „Bármit is tett, még ha az katasztrofális is volt, úgy vélte, hogy az helyes" – mondta az író Blairről.

James Lark, az operett szerzője művében szimpátia mutatkozik Blair iránt. Szerinte az ex-kormányfő személyét az tette tragikussá, hogy miután csatlakozott Irak amerikai megszállásához, soha sem tudta újra teremteni azt a jó közérzetet, mint ami hatalomba kerülésekor volt. „Ez lenyűgözött engem, szeretni kellett őt” – mondta Lark. „Nagy volt az elvárás, mert ő teremtette meg azt. Saját petárdái találták el, különösen miniszterelnöksége második felében” – tette hozzá a szerző.