Janet Evanovich könyve, amelynek eredeti címe One For The Money, itthon előszörre és másodszorra Egy, megérett a megy címmel jelent meg, az idei új, Ulpius-ház által jegyzett kiadásnak azonban már figyelemfelkeltőbbnek szánt címe van: Stephanie Plum, a szingli fejvadász. A szingli hordák nyilván rohannak a boltba vásárolni e hívószót meghallva. Vagy ha erre nem hallgatnak, majd a rózsaszínre-feketére hangolt címlap tudatosítja bennük, hogy ők a célcsoport. Úgy tűnik, Magyarországon az úgynevezett szórakoztató könyveknek nem szabad minőségi ruhát készíteni, mert az még véletlenül elriaszthatja az olvasóközönséget. A borító egyébként nem feltétlenül az Ulpiust ízlését minősíti, hiszen a nem kifejezetten „fiatal, egyedülálló” nőknek szóló könyveik fedele legtöbbször kellemes, de arról sokat mond, mit gondol a kiadó a „fiatal, egyedülálló” nőkről. A nevükben is köszönjük.

Stephanie Plum egy a mostanában egyre divatosabb női akcióhősök és detektívek közül, de legtöbbjükkel ellentétben nincsenek igazán különleges képességei, körülbelül akkora lúzer, mint Bridget Jones. Fejvadásznak is csak azért ment, mert semmilyen más állásba nem vették fel és az óvadéki iroda tulajdonosa a nagybátyja, aki egyébként szintén nem akarta alkalmazni, de Plum eleget tudott róla ahhoz, hogy megzsarolja. Ez a könyv kiindulási pontja, ami önmagában nem túl ígéretes, főleg, hogy nálunk ez az egész óvadékosdi elég idegen, de Janet Evanovich hálistennek kifejezetten szórakoztatóra és viccesre írta Stephanie Plum figuráját, a családjáról nem is beszélve.

Legjobb fej a nagymama, aki szerintünk egyáltalán nem szenilis, ahogy ezt több kritika is írja, sőt, nem is elmeháborodott, csak második gyerekkorát éli és ettől roppant szórakoztató szövegeket nyom, valamint egy tinédzser lazaságával csinál bármit, ami eszébe jut. Például elsüt az ebédlőasztalnál egy pisztolyt, fenéken találva ezzel a főfogásként felszolgált csirkét. Vagy kék biciklisnadrágban megy halottat nézni. A fényes, tapadós nadrágok és a sportpólók egyébként mondhatni állandó szereplői a sorozatnak, ami 1994-ben, a megjelenéskor talán még irtóra trendi lehetett, de mostanra, hiába a retro, inkább kínos. Úgy szeretnénk, ha valaki végre elmagyarázná az íróknak, hogy miért nem érdemes a legdivatosabb rucikat felismerhetően beleírni a sztoriba. Mi értjük, hogy nekik nem dolguk érteni az öltözködéshez, de akkor meg minek erőltetik? A vizuálisabb olvasókat a hideg rázza majd Stephanie ruhatárát elképzelve – minden, amit el akartál felejteni a kilencvenes évekből.

Na, szóval, a férjezetlen Plum lány fejvadásznak áll, első célpontja rögtön egy volt szeretője, akivel kapcsolatuk meglehetősen ambivalens. Az addig hivatásszerűen bugyivásárlással foglalkozó főszereplő a kutatás során azonban még a vártnál is durvább dolgokba keveredik és itt kezd el letehetelenül izgalmassá válni a könyv. Konkrét szex ugyan nincs a sztoriban, de a hangulat kifejezetten erotikus, még ha néha erősen zavaró módon is – nem akarunk többet mondani, mert azzal elrontatánk az élvezetet.

Stephanie Plum akkora sikert aratott az amerikai olvasók körében, hogy 2007-ig összesen tizenöt részesre duzzadt a sorozat, reméljük, magyarul is olvashatjuk némelyiket. Az első részből tévéfilm is készült és a rajongók jelentős része szerint a történet moziban is megállná a helyét, ez esetben szinte mindenki Sandra Bullockot szeretné Stephanie szerepében látni.