Az éjszakában dolgozók már ismerik a szert és a kamionsofőrök is. Az egyetemi vizsgadrukkal küszködők pedig úgy szedik ezeket a tudor bogyókat, mint a cukrot. Nem csoda, hiszen a gyógyszerek élesítik az elmét, elősegítik a koncentrációt, a döntésképességet, javítják a memóriát, a közérzetet, a jókedvet, és fokozzák az ébrenlétet a hozzászokás veszélye nélkül. A hatóanyag metilfenidát, amelyről az a hír járja, hogy a jövő koffeinje, a különféle szerek a nemzetközi internetes gyógyszertárakban pedgi legálisan bárki által megvásárolhatók.
A szerrel foglalkozó weboldalak egytől-egyig tele vannak sikersztorikkal. Olvashattunk tanulókról, akik végre a végére jutottak a Háború és Békének. De ott van az amerikai póker játékos Paul Phillips története is, aki állítása szerint a Modafinilel nyert meg egy másfél millió dolláros kártyajátszmát. Egy érettségiző tanuló vallomása szerint „politikát tanultam egy ideig, amit utáltam és mindig is hanyagoltam megtanulni. Egész évben lógtam, aztán éjjel-nappal készültem a vizsgákra ezen gyógyszereknek a segítségével. Sokan úgy gondolják, hogy ez talán csalás, de ez nem olyan mint a sport, ahol lebukhatsz a szteroidok miatt.”
Ezeknek az egyre népszérűsödő oldalaknak és pozitív vallomásoknak a hatására a Sunday Times című angol hetilap egyik vezető újságírója Fleur Britten, elhatározta, hogy kipróbálja a szert és cikket ír róla. Az internetes patikák közül azt választotta, amelyet egy neves és megbízható gyógyszeróriás ajánlott. A szer meg is érkezett, szimpla, barna borítékban, a félreütött bélyegzőn az állt Mumbai-India. A kétséges kinézetű csomagban semmi más nem volt, mint 10 darab legálisnak látszó tabletta, használati utasítást nem mellékeltek.
A másnapot az írónő rögtön egy varázstablettával kezdte, és várta a Heuréka-érzést, ám az nem egészen úgy érkezett, ahogy azt gondolta. Először teljesen normálisnak érezte magát, sem okosabbnak, sem éhesebbnek, mindössze egy makacs száraz migrént kapott, ahhoz hasonlóan, mint amikor az ember egy kicsit túlkávézza magát. Britten csak a kora délutáni órákban vett észre változást. A szokás szerinti szieszta kényszer elmaradt, aznap nem akart a billentyűzetre borulva szundikálni, inkább tettre készen és kreatívan gyártotta egyik cikket a másik után. Négy óra körül sem érkezett a szokásos köd, amely ilyenkor az ember agyára nehezedik, az írónőnek inkább sztahanovista gondolatai támadtak. Elhatározta, bent marad éjszakára, hogy az ihletet kihasználja, és alig tudta magát elszakítani az íróasztalától. Jóval sötétedés után történt, hogy a gyógyszer egyik mellékhatása, az álmatlanság idegesítővé vált, Britten hajnal kettőkor még mindig friss elmével ketyegett, és két altató kellett, hogy legalább két órát aludni tudjon.
Rengeteg használónak nincsen problémája az alvással és a 48 órás ébrenlét a tablettával állítólag nem okoz koncentrációs problémát, ha a 48 óra után rendesen kialusszuk magunkat. Brittenek ez nem jött be, két órányi alvás után a 35. órában már nem volt annyira penge az újságírónő, és egyre több kávéra is szükség volt, mert totálisan rongynak érezte magát. A konklúzió szerint a produktivitás tényleg megnőtt, ám annyira nem, hogy az ellensúlyozza a kínzó fejfájást, így Britten egyenlőre marad a kávénál.
Annál is inkább, mert elégé zavaró módon senki sem tudja pontosan, hogyan működnek ezek a szerek, pedig a tablettát 10 éve gyártják. Amerikában általános a használata az akadémikusok körében, de a gyógyszergyár elzárkózik attól, hogy támogassa az egészséges embereken történő teszteket, és azt sem tervezi, hogy vény nélkülivé teszi a gyógyszert.
Trevor Robbins, a Cambridge-i Egyetem professzora e gyógyszerek specialistája. Szerinte a szer „úgy működik, mint egyfajta agymenedzser, és optimizálja a teljesítményt több egymástól különböző síkon. Emellett csökkenti az impulzív viselkedést is, így mentesülhetünk a meggondolatlan állításoktól." Na de nem csalás ez? „A kávé is a centrális idegrendszert stimulálja, ennek ellenére az emberek nem egyformán gondolkoznak a két dologról, pedig mind a kettő serkentő, és talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor vitamintablettát szed az ember.
Itt már csak az a kérdés hogy Brittennél miért nem ütött be a tabletta oly módon, ahogy azt az állandó használók emlegetik. „Ha valakinek olyan a habitusa, hogy az agya folyamatosan a maximumon működik, akkor azt tovább optimizálni már nem lehet gyógyszerrel sem. Vannak olyan emberek, akiknek genetikailag nincsenek úgy kódolva, hogy a szer hathasson” - magyarázza Robbins professzor, aki maga sem szed semmilyen serkentőt, mert az ő agya már optimális szinten működik amúgy is. Valószínűleg Britten újságíró nővel is ez történhetett.
Krisztina O’Brien
