Az éneklés, a zene évezredek óta az emberi kultúra része. A vadászok ritmikus törzsi tánccal ünnepelték az elejtett vadat, a közös dalok reményt adtak a szárazságban vagy a rabszolgaságban, a templomi közösségeknek pedig istenhitük erősítésében. A zene felemel és elröpít, adrenalint termel, levezeti a stresszt, fokozza a boldogságérzetet. Az éneklés olyan természetes drog, amely nem rombolja, hanem erősíti, építi a lelket.

Bármilyen zenéről legyen is szó, a hallgató sem marad passzív, a részesévé akar válni. Képzeletbeli karmesterként vezényel, gitározik, dobol, énekel vagy legalább táncra perdül  kedvenc muzsikájára. Amikor énekelünk, agyunk mindkét féltekéjét használjuk, ami harmóniát, örömérzetet kelt, az együtt éneklés pedig lelki közösséget teremt a résztvevők között. Éneklés közben minden más megszűnik számunkra a világon   eltűnnek a napi gondok, megnyugszunk, kikapcsolunk.

A karaoke ebből a lelki szükségletből indult, és évtizedek óta tartó, világméretű népszerűsége töretlenül hódítja meg a zenére nyitott szíveket és torkokat.

Mi történik a karaoke-bulikon?

A karaoke-partik alapkellékei: a műsorvezető, a zenelejátszó és hifi-berendezés, mikrofonok, a dallista, néhány üres cetli és tollak. Akik énekelni szeretnének, átböngészik a listát, kiválasztják, mit szeretnének előadni, majd a műsorvezetőnek odaadják a cetlit, amire felírják a dal címét és a saját nevüket. A műsorvezető rendszerezi és teljesíti a kívánságokat: berakja a kért számot, és szólítja az előadót. Aki nem szeretne egyedül énekelni, és talál maga mellé vállalkozó szellemű kísérőket, másokat is magával vihet a színpadra. Ez általában nem is igazi színpad, csak egy üres rész az adott szórakozóhelyen. De jól szórakozhat az is, aki nem szeret vagy tud énekelni: táncolhat, beszélgethet az asztaloknál, vagy egyszerűen hallgathatja a nála tehetségesebb vagy inkább csak merészebb előadókat.

Egy kis történelem és technika

Az ének nélküli zeneszámok rögzítése nagyjából egyidős a stúdiófelvételekkel, ahol a különböző hangszereket, a vokált és a szóló éneket mindig is külön sávon rögzítették, majd a tökéletes hangzás kedvéért digitálisan állították egymáshoz azok hangszintjét. A technikai alapok tehát már rég adottak voltak. Az első karaoke-gépet egy japán dobos, Daisuke Inoue készítette a 70-es évek elején, majd az otthoni sikereket követően a műfaj gyorsan körbejárta a világot. A 80-as évek végére már az Egyesült Államokban is voltak karaoke-bárok. 

A szórakoztató elektronikai berendezéseket gyártó cégek hamar ráharaptak az új világőrületre, és villámsebesen megindultak a fejlesztések. Először a szórakozóhelyek karaoke-egységei tökéletesedtek. A CD-hez hasonló technológiát használó VCD-ket (video-CD) és -lejátszókat készítettek, amelyek mind látványban, mind hangzásban a házimozikhoz hasonló élményt kínáltak. Közben egyre többen ismerkedtek meg a karaokével, és hamarosan a házibulik, az otthoni hifi-berendezések, a személyi számítógépek, a konzolos játékok, sőt napjainkra már a mobiltelefonok is karaoke-lejátszókká avanzsáltak.

Az interneten is megjelentek az ingyenes lejátszók (például a Van Basco karaoke player), és hozzá százával a különböző műfajú, minőségű zenei alapok. Az ingyenes lejátszók után feltűntek az ingyenes karaoke-készítő programok. Ezek segítségével bárki betölthet egyet az interneten korlátlan mennyiségben megtalálható, üres zenei fájlok közül, de kereshet hozzá háttérképeket, majd beszerkesztheti a szöveget a zene ütemére.

Karaoke-bárok és -bokszok

Mivel a karaoke-bulikhoz ma már nincsen szükség drága berendezésekre, elég egy sima laptop, és bármilyen szórakozóhely karaoke-bárrá válhat. E divat népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Angliában a viktoriánus épületek hagyományos sörözői is tartanak karaoke-partikat. Ott a legtöbb söröző csak este 11-ig tart nyitva, ezért a bulik délután 6-kor kezdődnek, ami bizony furcsa lehet a magyar turistáknak. A hangulat viszont garantált! A szigetország lakói rendkívül muzikálisak, és nem ritka, hogy egy-egy focimeccs után a megtermett „futballhuligánok” fognak bele valami érzelmes nótába a hatvanas évek repertoárjából. 

Londonban, a Sohóban akkor indul az élet, amikor a többi városrészben bezárnak a pubok. Kisebb létszámú társaságoknak kiváló szórakozási lehetőséget kínálnak azok a japán stílusú bárok, ahol több kisebb teremben énekelhetünk, kizárólag a szűk baráti körünkben. Ezekben a bárokban egymástól különálló, tökéletesen hangszigetelt privát bárokat, „dobozokat” alakítottak ki, saját karaoke-lejátszóval és mikrofonokkal. A kistermek legfeljebb 8 10 fő befogadására alkalmasak, és mindegyikhez saját pincér jár, aki néha bejön, megkérdezi, mit szeretnénk inni, és összegyűjti az üres poharakat. A különálló bokszokban kizárólag magunk lehetünk, így a félénkebbek is bátran kiereszthetik a hangjukat. A termeket óradíj ellenében lehet bérelni, amire még rájön a fogyasztás, tehát ez a szórakozási forma kimondottan drága. Magyarországon Csillaghegyen nyílt nemrégiben egy ilyen karaoke-bár. Az árak itthon is borsosak: a legkisebb, 5 fő befogadására alkalmas „szoba” 7500 forintba kerül óránként.

Kelet-Ázsiában annyira a mindennapok részévé vált a karaoke, hogy már a játéktermekben is feltűntek a karaoke-gépek. Ezek olyan, zárható, hangszigetelt kis kapszulák, amibe csak egy ember tud beállni, berakhatja kedvenc számát, és kedvére énekelhet egyet. Első hangzásra meglepő ötletnek tűnik, népszerűsége azonban azt mutatja, hogy igenis, van igény a karaoke-gépekre, és előbb-utóbb meghódítják majd a világot.

A bátrak nyilvánosan dalolnak

A karaokét gyakran a tömegek vonzására, újdonságok népszerűsítésére használják. Kiállításokon, vásárokon mindig tömeg van az olyan pavilonok körül, ahol énekléssel invitálják a látogatókat. A texasi Houston nemzetközi repülőterén például 2008 karácsonyára az átszálló és várakozó utasokat lepték meg az üzemeltetők egy rendhagyó, két hétig tartó karaoke show-val. Kezdeményezésük olyan nagy sikert aratott, hogy minden bizonnyal hagyományt fognak teremteni, és más intézmények is követik majd a példájukat.

Itt az idő tehát, hogy eloszlassuk azt a tévhitet, miszerint aki egy karaoke-partin kiáll énekelni, az magamutogató önjelölt sztár, hogy csak jó hangú énekeseknek való, vagy csak egy szűk réteg szórakozási formája. A karaoke mindenkinek élvezetes lehet. Nem korosztályhoz kötött, a családi ünnepeket, a céges rendezvényeket, esküvőket és házibulikat éppenúgy színesítheti, mint ahogy feldobhat egy szürke hétköznap estét vagy unalmas reptéri várakozást is.