Bár a világ bódultan csodálja a francia gasztronómiát és még számos más gall terméket, az ország kultúrája valahogy túlságosan egyedinek tűnik ahhoz, hogy széles körben fogyaszthatóvá tudjon válni. Pedig a francia az egyik legműveltebb nemzet és igazán nem szűkölködnek nagy írókban, filmkészítőkben és más művészekben, de ahogy a könnyebben befogadható festészetről vagy szobrászatról áttérnénk az irodalomra vagy a mozgóképre, a rajongók száma hirtelen drámaian lecsökken.

Ennek egyik oka maga a nyelv, hiszen jóval kevesebben beszélik, mint az angolt, de a fordítások sem tudják eléggé vonzóvá tennni a gall irodalmat, különösen az angolszászok fogadják be nehezen a “léha erkölcsöket”. Tagadhatatlan, hogy a franciák sokszor elképesztően bizarr, néha meglepően unalmas történeteket találnak szórakoztatónak, amelyeket csak jelentős átalakítással lehet világsikerre vinni. Az ilyen fura mesék egyik nagy mestere Colette, aki valószínűleg a világ egyik legnagyobb írója lehetett volna, ha nem franciának születik.

polc.hu

Az írónő egyik hatalmas sikert aratott története volt például a Gigi, amelyből számos színpadi és filmes feldolgozás is készült, de ahhoz, hogy igazán népszerűvé váljon, ki kellett belőle írtani a lényegét adó “buja romlottságot”. Mert Colette, pont mint egy rakás más gall művész, látványosan rajong a “rosszhírű” nőkért, akiknek egyébként Franciaországban láthatóan egészen más a megítélése, mint más országokban. Csak míg mások fénykorukban ábrázolják a híres kurtizánokat, Colette arról szeret mesélni, mi történik a színfalak mögött, hogyan folytatódik a történet, amikor már megkopott a hamvasság, megereszkedtek a friss husikák. Szinte már rémisztően tárgyilagosan ábrázolja az öregedő szépségek problémáit, de ennek ellenére nyilvánvaló, mennyire szereti őket és milyen szórakoztatónak tartja legtöbb törvényen kívül álló világukat.

Ebbe a környezetbe kalauzolja az olvasót a Chéri című regény is, amely nemrég jelent meg felfrissített fordításban a Nyitott Könyvműhelynél. Colette-et manapság nem túl divatos kiadni, a borítóból is egyértelmű, hogy a kiadó a Michelle Pfeiffer főszereplésével készült filmet próbálja meglovagolni. Remélhetőleg sikerrel, bár a Colette történetekhez méltón jelen esetben is meglehetősen furcsa a tálalás. A borító felirata ugyan “a csábítás bűnös játékát” ígéri, de valójában egészen másról van szó. Persze, a történetben van szerelem és szex is rendesen, Colette nagy barátságban van fizikai szükségleteinkkel, de nem ettől lesz érdekes. Az öregedő kurtizán, Lea és 26 évvel fiatalabb szeretője, Chéri kapcsolata inkább csak ürügy arra, hogy minél többet mesélhessen erről a bizarr, sokszor beteges, ám kétségkívül szórakoztató társaságról. Ebben a világban bármi számíthat normálisnak, amitől a “rendes” embereket kirázza a hideg, agg nénikék öltöznek a legdivatosabb ruhákba és szexelnek harmatos ifjakkal, a férfiak nők általi kitartása és fordítva is tökéletesen elfogadott és persze az azonos neműek egymás iránti vonzalmával sincs semmi gond.Mindeközben pedig a pletykás és hiú volt kurtizánok olyan számítóak és határozottak, ha pénzről van szó, mint legjobb bankár szeretőik, az irracionális kapcsolatok hátterében sokszor komoly érdekek és döntések állnak.

Nem véletlen, hogy bár a Chéri filmváltozatát a legnagyobb nevek jegyzik, többszörös Oscar jelöltek és győztesek dugták össze a fejüket, kereskedelmileg mégis hatalmas bukásnak számít. A forgalmazók alig hirdették a filmet, sok országban csak dvd-n adták ki és ugyan az imdb.com-on aránylag jó értékelést kapott, a legtöbb néző nem rajongott a nagymama és az unoka szerelméért.

Valóban, sok csodás dolog van a világon, amelyet csak a független ízlésű emberek képesek élvezni. Némelyik külseje kifejezetten taszító, felül kell emelkedni a látszaton, belekóstolni ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire finom.