„Jó estét Hölgyem! Ön Frédéric Rollin-Jaquet édesanyja? A  fiának balesete volt 3 óra 30-kor….életét vesztette…meg kell kérnem, hogy velem jöjjön, azonosítania kell a fia holttestét” - ezzel a tragikus hírrel csenget be hajnalban egy rendőr egy családanyához. A következő jelenetben a házibulin találjuk magunkat, ahol a fiatalok leisszák magukat, majd autóba ülnek.

Az ütközést, majd a sebesülteket is premier plánban mutatja be a hirdetés, amely Franciaország lakosságát ijesztgeti egy hete. A filmben minden szemszögből átélhetjük az eseményt: látjuk az anyát, akit kikeltenek az ágyból, a barátokat, akik várnak a bulizókra, a baleset okozóját, akibe beletöltik a sokadik pohár tömény alkoholt, a csecsemőt, akit kimentenek a szabályosan közlekedő autóroncsból és a rendőrt, akinek át kell adnia a halálhírt.

A megrökönyödést keltő hirdetés a sokkterápiát használja az elrettentéshez, ez a társadalmi célú hirdetések esetében egyre általánosabb, főleg ha ennyire komoly következményekre figyelmeztet. A britek nemrég a sebességkorlátozás jelentőségére akarták felhívni a figyelmet, amikor a következő szpotot sugározták:

A filmben szereplő férfit mindenhova követi a kisfiú megdermedt holtteste, így emlékeztetve a tettére. Egy másik videóban pedig lassítva nézhetjük végig, ahogy a motorháztetőn elcsuklik a gyermek teste a 30 m/h-t átlépő vezető autóján.

A nézők sokszor tiltakoznak a nyugalmat megzavaró klipek ellen, sok országban durva képeket tartalmazó reklámokat nem engednek képernyőre. Magyarországon a fair play kampány keretében, 2008-ban láthattunk hasonló, bár enyhébb tartalmú reklámokat, melyek az emberek érzelmére játszva, a halál ábrázolásával szeretné elijeszteni a meggondolatlan (főképp fiatal) vezetőket.

Míg a régi reklámtörvény általános rendelkezései között még szerepelt az a kitétel, miszerint „Tilos közzétenni olyan reklámot, amely félelemérzetet kelt",  a 2008-as módosított szabályozásban már nem szerepel ez a korlátozás. 2009-ben a magyar reklámszakma tömörülése, a Magyar Reklámszövetség által elfogadott Reklámetikai Kódex alapelvei között megtalálhatjuk, hogy "a reklám csak körültekintően és indokolt esetben építhet a szorongásra, a szerencsétlenségtől, az emberi szenvedéstől való félelemre és nem használhatja ki a babonaságot. Az ajánlásokat tartalmazó dokumentum következő bekezdésében mégis szerepel, hogy "a társadalmi célú reklám kivételével a reklám nem kelthet indokolatlan, a termék jellegétől idegen félelmet, nem alkalmazhat sokkoló érveket vagy képeket pusztán a figyelem megragadása érdekében."

Idehaza is megengedett tehát a sokkolás, de eddig még a közérdekben készülő kreatívok nem merték követni a franciák példáját. Az hogy valóban szükséges és indokolt-e az elrettentő képek megjelenése a képernyőn csak akkor bizonyosodik be, ha valóban csökken az ittas vezetésből és gyorshajtásból bekövetkező halálos balesetek száma az utakon.