Az elmúlt évtizedekben a különböző tudományos területek kutatásai egyre többet foglalkoznak a nőkkel. Már tudhatjuk, bár a cégvezetők és a marketingesek még nem szívesen szembesülnek vele, hogy a nők a fogyasztói társadalom valódi urai. Az evolúciós kutatásoknak köszönhetően tudhatjuk, hogy minden magzat a női létből indul el és hogy a férfi, mint rendszer azért olyan sérülékeny egész élete során, mert jellegéből adódóan instabil. Ugyanebből kifolyólag (is) egészségesebbek, tartósabbak a nők – egyszerűen jobban ki vannak találva. Szóval Ádám bordája és a péniszirigység mind minimum ostoba tévedés volt, ha nem rosszindulatú hazugság. Genetikai kutatási eredmények egy bizonyos olvasata pedig már a férfiak hosszú távú eltűnésével riogat, csökken a spermaszám és satnyul az Y kromoszóma.

www.bookline.hu

Minden bizonnyal a feminizmusnak köszönhető az is, hogy beindult a nemek biológiai különbözőségének kutatása, amely szintén jónéhány meglepő eredményt hozott már és hol vagyunk még a végétől. Az már eddig is nyilvánvaló volt, hogy bizonyos betegségek jellemzőbbek a nőkre vagy a férfiakra, de a rosszhírű, bár ettől még esetleg eredményes rasszspecifikus gyógyszerek és terápiák után megjelenhetnek a külön férfiak vagy nők számára készült terápiás javaslatok és pirulák is.

Louann Brizendine amerikai pszichiáter és neurobiológus új könyve, A női agy, amely valóban forradalmi szemléletű, ahogy a borítón áll, még több új információt tartalmaz a témával kapcsolatban, egyszerűen kihagyhatatlan darab. Brezendine a magzati kortól időskorig elemzi a női test és azon belül is leginkább a női agy működését, ami legalább olyan bénán hangzik, mint az általa alapított Női Kedély- és Hormonklinika neve, de az olvasó unalom helyett inkább egyik ámulatból a másikba esik.

A szerző saját klinikai gyakorlatának tapasztalatai és az összes menő, aktuális kutatás eredménye alapján vicces dologra jutott: a nőket a hormonjaik irányítják. Mintha eddig nem tudtuk volna. (Egyébként a férfiakat is, csak a tesztoszteronnak jobb a sajtója, mint az ösztrogénnek.) Az újdonságot nem az jelenti, hogy a hormonok rabjai vagyunk, hanem az, hogy pontosan mit is csinálnak velünk ezek a kis izék. Mert az egészen nyilvánvaló hangulatingadozások mögött valójában egy végletekig kifinomult eszköz áll, amely a női lét során mindig is biztosította a túlélést és a sikeres működést. Az egyik legkellemesebb felismerést a menstruációs ciklus agyra gyakorolt mellékhatása jelenti, az ösztrogén és a progeszteron változó szintjének köszönhetően ugyanis az agy minden hónapban megújul és felfrissül, ami pozitív hatással van a teljesítményére. Brizendine tudományosan igazolja a terhesség és a szoptatás alatti elbutulás érzését is, amellyel sok nőnek kell szembenéznie, várandósság alatt ugyanis - megint csak a hormonoknak köszönhetően - a női agy kisebb lesz. Bizonyos részei ugyan megnőnek, mások azonban összezsugorodnak, a szülés utáni hatodik hónapra azonban visszanyeri eredeti méretét és a kisbabának köszönhetően új szolgáltatásokkal bővül a kínálat. Csak hogy néhány érdekességet említsünk.

Sokan méltatják Brizendine valóban olvasmányos és könnyed stílusát, mi viszont túlságosan leegyszerűsítettnek éreztük a kis illusztrációs történeteket, de amerikai bestseller könyveknél ez sajnos kötelező elem. A fiúk, férfiak viselkedését és képességeit illető negatív megjegyzésekért sem voltunk oda, remélhetőleg őket következő könyvében, amely a férfi agyról szól, rehabilitálja a szerző. Mert bármilyen felszabadító is nőként Brizendine-t (és az evolúciós kutatási eredményeket) olvasni és hiába jelent elégtételt a férfi nem biológiai tökéletlensége a sok évszázadnyi elnyomás után, tudjuk, milyen sokat köszönhetünk a hímek instabilitásának és szélsőségeinek. Valójában úgy lenne tökéletes, ha miután a női nemet végre tökéletesen elismerik, később egyetlen könyvből tudhatnánk meg, miért is vagyunk olyanok, amilyenek. Ilyen csodálatosak – nemtől függetlenül.