Ebben a hónapban jelenik meg az angol könyvpiacon (és az Amazonon) Dr. Susan Maushart ausztrál írónő legújabb könyve: The Winter of Our Disconnect. A tanulságos írás arról szól, hogyan élte túl az írónő és három tini gyereke – a 14 éves Sussy, a 15 éves Bill és a 18 éves Anni – amikor Maushart hat hónapra kikapcsolta otthonukban az elektromos média minden formáját.

„Akkor ütött először szöget a fejembe a gondolat, hogy talán valami nem stimmel a családi életünkben, amikor sms-t kellett küldenem a gyerekeimnek, hogy jöjjenek már vacsorázni”- mesél a The Guardiannak Maushart a kísérlet és a könyv ötletéről. „A családunk megszűnt családként működni, inkább emberek egy csoportja voltunk, akik együtt éltek, de csupán kifele működtek, a munkában, az iskolában, a szórakoztatásban és a szabadidőben egyaránt.”

Az írónő szerint közte és gyerekei között nem volt valós kapcsolat, szorosabb érzelmi kontaktus, vagy több annál, mint a napi élethez szükséges funkcionális párbeszéd, mert mindannyian online töltötték minden éber percüket. Nem csak egyszerűen használták az elektronikus médiát, hanem "úgy éltek benne, mint hal a vízben”.

randomhouse.com

Maushart srácai közül a 14 éves Sussy volt legjobban hozzánőve a laptopjához. A lány szinte az egész életét online töltötte, sokszor még az éjszaka közepén is javában csetelt. Bill – ahogy az a tini fiúknál szokás – inkább konzolokon és a Nintendoján játszott. Csak a 18 éves Anni élt némi valós társadalmi életet, néha összejött a barátaival, de az ideje nagyobb részét ő is inkább a közösségi oldalakon töltötte: nagy Facebook-os és Twitteres volt. Maushart maga sem vetette meg az elektronikus médiát, hiszen rögtön könyve alcímében bevallja, hogy rendszeresen az iPhone-jával aludt. Mindezek ellenére mégsem hagyta nyugodni ez a családkép, és elhatározta, hogy tesz ellene valamit.

Lakat alá került a számítógép, a laptop, a mobiltelefon, az összes játékkonzol, még a rádió és a televízió is. A tiniknek nem volt többé lehetősége rá, hogy gubancos lelkiállapotukról percről-percre tudósíthassanak a Facebook-on, nem volt mobil sem, hogy azon múlassák az időt. Maushartnak óriási elvárásai voltak a „kísérlettel” kapcsolatban: „ Azt reméltem, hogy ez a tapasztalat átalakítja az életünket, hogy több közünk lesz egymáshoz, hogy leülünk együtt az asztalhoz enni és játszani, esetleg zenét hallgatni.”

A remények nagy része meg is valósult idővel. A gyerekek jól alkalmazkodtak az offline élethez, a család többet beszélgetett, és közösen vacsorázott. Időtöltésként társasjátékoztak, elkezdtek együtt moziba járni, amelyet jobban élveztek mint valaha. Anninak szokásává vált, hogy beült az egyetemi könyvtárba, Bill pedig rátalált az oly régóta elhagyott szaxofonjára. Talán csak Sussy-val volt egy kis probléma, aki a projekt elején az apjához költözött hat hétre, mert nem bírt meglenni online kapcsolatok nélkül. Egy idő után persze ő is visszajött a házba, és rájött, hogy ha nem a képernyőt bámulja fél éjszaka, akkor többet tud aludni, és sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek a nappalai.

Maushart szerint a család egyik legfőbb tapasztalata az volt, hogy megismerkedett az UNALOMMAL. Ettől az írónő tartott is egy kicsit, hiszen a mai tinik nem ismerik ezt az állapotot. A folyamatos telítettség pedig megszünteti a motivációt és enerválttá teszi őket, ebből nehéz lesz felébredni - gondolta Maushart. A másik fontos tapasztalat az volt, hogy a gyerekek megtanultak egyszerre csak EGY dologra koncentrálni. Az írónő szerint ugyanis egy átlagos amerikai tini 7,5 órát tölt valamilyen elektronikus médiát használva, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy folyamatosan több dologgal foglalkozik egyszerre.

Maushart meggyőződése, hogy ezzel a hat hónapos periódussal nem büntette a gyerekeit, hanem nagy szolgálatot tett nekik, mert az elektronikus média használata ma már nem életstílus vagy anyagi háttér kérdése. A legtöbb tini beleszületik ebbe az állapotba, így eleve nem ismer más életformát.
Az írónő a kísérlettel le akarta vetni a „folyamatos csatlakozás terhét” a gyerekekről és alternatívát kínálni nekik egy „dobozon kívüli” élethez. Ez sikerült is, éppen ezért a kísérletről készült könyvvel Maushart a többi szülőnek is felajánlja ezt a lépést.

Az írónő kísérlete tehát több okból is sikeres volt, de csodák nincsenek, hat hónap után mindenki örömmel csatlakozott vissza a virtuális valóságba. Csakhogy nem úgy, mint régen, a család ezentúl (örömmel) megfogadja a kísérletből származó tanulságok parancsolatait, amelyek a következők:
1. Ne féld az unalmat
2. Ne tégy több dolgot egyszerre (mindaddig amíg a mennyek országa el nem jő, vagy amíg a házi feladatod el nem készül)
3. Ne sms-ezz és vezess (vagy beszélj vagy aludj) egyszerre
4. Az Úr napját tartsd képernyőmentesen
5. Kiáltsd ki a hálószobádat médiamentes zónának
6. Mások adatait és belépését tiszteld
7. A szomszéd új gépét ne kívánd
8. Evés közben ne használj semmilyen médiát
9. Médiahasználat közben ne egyél