Az ortopéd sebészként dolgozó Branemark felfedezése azonban nem is azért volt elsősorban jelentős, mert erős anyag a titán, hanem azért, mert korábban az implantátumokat a szervezet egyszerűen kidobta, kivetette magából. A titánból készült protézisek azonban „barátságos” anyagnak minősülnek az emberi testben, nem járnak nemkívánatos hatással, az esetek zömében 90-95, sőt bizonyos eljárásoknál 98 százalékos a siker. Branemark az ötvenes években hallott egy cambridge-i nyúlkísérletről, ahol titánt ültettek be az állatba, de az emberi szervezet titánt tűrő képességével csak a hatvanas évek közepétől foglalkozott. Svéd állami és vállalati támogatást is kapott: a hadiipari Bofors cég és a Nobelpharma karolta fel ötletét. A ma már Nobel Biocare nevű cég bizonyos ágazatokban azért lett világelső, mert Branemark találmányát alkalmazta a világpiacon. A cikk folytatódik, kattintson!