Lepukkant paradicsom – sűríti két szóba a sziget jelenlegi állapotát a versenytémát kijelölő építész, Borsay Attila. A balatonlellei minimalista apartman-együttesével a tópartnak minőségi eleganciát kölcsönző, a budapesti Tranzit kávézóval az ütött-kopott buszterminált kortárs jellé alakító építész szerint a sziget a belváros egyik legkomolyabb zöld attrakciója lehetne, amely pillanatnyilag leginkább elszalasztott lehetőség, a kerület, a főváros és a szakma adóssága. És sorolja a funkcionális és esztétikai szépséghibákat: a világszenzációnak beillő panorámával bíró, lelakatolt teniszpályákat, a lelakott szabadtéri színpadot, a roskadozó épületeket, a többnyire vattacukorra és műanyag nyalánkságokra szorítkozó vendéglátást, a látogatók parki kultúrájának hiányosságait, a rendszeres kulturális programok elmaradását.

Noha a pályázóktól átfogó, a megvalósíthatónál akár jóval merészebb elképzeléseket vártak, hogy az ötletbörzével figyelmet generáljanak, és provokálják a közös gondolkodást, Borsay szerint sem új épületre, sem gyaloghídra nincs szükség. Ez utóbbi megtörné ugyanis a budapesti hidak ritmusát, és a megújuló, gyalogos- és biciklibarát Margit hidat figyelembe véve nem is tudna olyan újabb, kardinális várospontokat összekötni, mint ahogy történt legutóbb például Londonban, a Tate Modern múzeumépületét és a Szent Pál-katedrálist két végpontjára tűző híd esetében. Borsay továbbra is fenntartja korábbi elképzelését, mely a Spenótház 2006-os áttervezésekor körvonalazódott, és az egykori Roosevelt tér parkosított sétatérré alakítása mellett átadta volna a gyalogosoknak a Lánchidat.

 A teljes cikket elolvashatja a HVG e heti számában, illetve a hvg.hu hírportálon.