Vágó Péter sosem akart megállni egy szóra, és kvízmesterkedéshez sem volt kedve. Sőt, kisfiúként motoros rendőr szeretett volna lenni, de később sem merült fel benne, hogy azt az utat válassza, amit édesapja sikeresen kitaposott előtte. Vágó István fia ehelyett a vendéglátóiparba vágyott, jelenleg üzletvezetőként dolgozik, de van egy saját vállalkozása is.
Vágó István fia nem kérdez, és nem is vágyik nyilvánosságra
MTI
„A Vágó nevet szeretném más szakmában öregbíteni” – mondta el kérdésünkre a kamerától ódzkodó fiatalember, aki kicsi korától megtapasztalhatta, milyen a média világa, de nem kért belőle. „Legfőképp irigységet szült, ha megtudták, Vágó István az apám” – meséli, ezért inkább kijárt három iskolát, és végigjárta a szamárlétrát; volt hidegkonyhás szakács és felszolgáló is, mielőtt előléptették vezetőnek. Most épp pénzügyi és adózási ismereteket szerez egy gazdasági főiskolán, hogy egy nagyobb vállalkozásba fogjon.
„Akinek nincs ambíciója, az nem is él igazán” – véli Vágó Péter, aki bár sikerorientált, az átlagemberek élete mégis jobban vonzza, mint a médiavilág. „Nem szeretek szerepelni, nem szeretem a rongyrázást, és nem gondolom, hogy ki kellene teregetnem a szennyest” – meséli, és még fotót sem kapunk tőle, hiába is kértük.
A 30 éves Vágó fiú tisztában van azzal, mivel járna, ha az apja árnyékában kellene karriert építenie: „azt látom, hogy a közszereplők közül legfeljebb minden tizedik ember boldog, s ez nem valami jó arány”.
Buza Sándor fia, Buza Marci nem így látja, a rádiós és tévés műsorvezető fia nemrég debütált a VIVA zenei csatornán, és sosem érezte a hátrányait annak, hogy apját egy egész ország látja és hallgatja. „Nem is vertem nagydobra, hogy Buza Sándor csemetéje vagyok” – mondta el kérdésünkre. Viszont mivel gyerekkorától fogva járt forgatásokra és a rádióadások szüneteiben is apja térdén lovagolt, megragadt benne a média iránti érdeklődés.
A 23 éves főiskolai hallgató kereskedelmi és marketing szakot végez, és tanulmányai mellett VJ-zik: „A munka mellett diák vagyok, a diplomám megszerzése nagyon fontos”. Így egyezett meg a csatornával is, ahova egy tavalyi castingon jelentkezett, de akkor nem rá esett a választás. „Jó egy évvel később kaptam lehetőséget, de ez nem baj, mert volt időm fejlődni.” És, hogy mennyi köze van az apának a fiú tehetségéhez? „Egy asztalos fia is tudja, hogyan kell megfogni a fúrót” – sommáz Buza.
Egy borász gyermeke pedig azt tudja, hogyan kell cukorfokot mérni. Nem csoda, ha a bortermelőknél szinte íratlan szabály a „pályakövető magatartás”. Gál Tibor gyermekei apjuk örökét viszik tovább, a pincészet weboldalán pedig ez áll: Mi akkoriban még nem értettük, mi a lényege az egésznek, miért pinceszagú állandóan apa kabátja, és miért kell minden vasárnap délben megkóstolni azt a pohár bort. Ahogy nőttünk, egyre jobban beleértünk, megértettük, és a vasárnapi adagot szinte már mi követeltük.
Az elhunyt borász fia, Gál Tibor 26 évesen két tucat embert koordinál az egri pincészetben, és bár kisfiúként Forma 1-es pilóta szeretett volna lenni, gimnázium alatt már tudta, hogy édesapja nyomdokaiba fog lépni.
„Tizennyolc évesen egyéves szakmai gyakorlaton voltam Toszkánában, húszévesen pedig átvettem a borászatot” – meséli Gál, akit gyerekként okosan vezetett rá édesapja a szakma szeretetére: „Amikor mentünk a szőlőbe, akkor beülhettünk a volán mögé. Így tanultunk meg vezetni. Az autózás miatt szerettünk kijárni, nem a préselés miatt”.
De arra is tudja a választ az ifjú bortermelő, hogy miért marad a családban a szőlőtermelés: „A gyerekek pozitív példát látnak maguk előtt, a szüleik sikeresek, elismerik a munkájukat, ez pedig egy olyan gazdagságot ad, ami pénzben nem mérhető. Ám igen vonzó, még ha kamaszként azt is gondoltam, hogy milliomos leszek, és megváltom a világot".