A 250 kilométer hosszú és 50 kilométer széles képződményt helyenként majdnem négy kilométer vastag jégpáncél borítja. 1994-ben fedezték fel orosz és brit kutatók. A feltételezések szerint a hatalmas édesvizű tó több mint 14 millió éve el van vágva a külvilágtól - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

Az évmilliók óta elszigetelt víztömeg vegyi összetétele sokat elárulhat a földtörténeti múltról. Az orosz expedíció vezetői remélik, hogy a tóban olyan ősi, hidegtűrő mikroorganizmusok is létezhetnek, amelyek alkalmazkodtak a sötét, jeges környezethez.

Az orosz Északi- és Déli-Sarkvidéki Kutatóintézet közleménye szerint a kutatócsoport január 10-én 3406 méter mélységben érte el a tó vizét. A furat "fehér, buborékos" jeget tartalmazott, amely különbözött a tavat a külvilágtól elzáró átlátszatlan, porózus jégtől.

Az orosz expedíció az előző nyári szezonban, 2012 februárjában már elérte a tó vizét, de a mintákban nem talált eredeti élő szervezeteket. A kutatócsoport októberi beszámolója szerint a vizsgált mikroorganizmusok azonosnak bizonyultak azokkal a baktériumokkal, amelyek a 3769 méteres jégréteg átfúrása során felhasznált fagyálló- és síkosító anyagokat szennyezték.

A déli nyár során három ország kutatói próbálnak-próbáltak mintát venni az antarktiszi jégalatti tavakból. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram expedíciója, amely az Ellsworth-tóból akart mintát venni, feladta, miután 300 méter mélységbe jutott a három kilométer vastagságú jégpáncélban végzett forró vizes fúrással. Az amerikai expedíció viszont a napokban érkezik a Whillans-tóhoz, amelyet "mindössze" 762 méter vastagságú jég borít.