Valószínűleg a szárazföldön készítették, és csak később, a vízszint emelkedése miatt merült a víz alá az újszövetségi iratokban Genezáreti-tóként szereplő, de Galileai-tenger néven is ismert édesvízű tóban.

Régészek szerint emberkéz alkotta a hatalmas szerkezetet, mert nem hasonlít semmilyen természeti jelenségre. Úgy tűnik, hatalmas sziklákat halmoztak egymásra, de egyelőre csak találgatják az építmény egykori feladatát. Talán valamiféle temetési szertartás részeként emelték, ahogy a világ több más helyén tették.

Először 2003 nyarán egy hanglokátoros felmérésnél vették észre a vastagon homokborította monumentális kőhalmot a víz mélyén, melynek régészeti feltárása remélhetőleg megválaszolja egykori feladatát és pontos korát – jelenleg több mint négyezer évesre becsülik.

Az időszámításunk előtti harmadik évezredben a közelben egy Bet Jerah vagy Kirbet Kerak nevű város állt, amely akkoriban a térség legnagyobb erődítménnyel védett központja volt, itt a tudósok szerint akár ötezren is lakhattak, és képesek lehettek egy ekkora kőépítményt létrehozó, szervezett munkavégzést igénylő feladatra.