A lelet az Innsbruck közelében található Seefeld olajpala-lelőhelyéről származik. A tudományos vizsgálat megállapította, hogy egy kistermetű protoszaurusz faj, a Langobardisaurus pandolfii szinte teljesen ép csontvázáról van szó. Az egyetem szerint szenzációs leletről van szó, a világon mindössze három másik Langobardisaurus pandolfii maradványról tudnak ugyanis a kutatók.

A Langobardisaurus pandolfii kistermetű hüllő volt hosszú nyakkal és hosszú farokkal. Életmódjáról csak annyit tudni, hogy valószínűleg képes volt a hátsó lábain egyensúlyozva szaladni. A kifejlett példányok testhossza fél méter lehetett, ennek felét a farok tette ki. A Tirolban talált őslénylelet körülbelül 25 centiméter hosszú, ezért egy fiatal állat csontváza lehet.

A fosszília néhány éve került az egyetem birtokába, akkor kezdték el vizsgálni. Előzőleg csaknem negyed évszázadon át egy magángyűjtőnél volt.

A seefeldi olajpala a megkövesedett állati és növényi maradványok rendkívül gazdag lelőhelye: egyedül a növénymaradványok között 70 különféle fajt azonosítottak. A sötét színű, bitumenre hasonlító szagú kőzet körülbelül 210 millió éve keletkezett, akkor, amikor a mai Alpok térségében még trópusi tenger terült el. Ebben a tengerben hasonló viszonyok alakultak ki, mint a mai Fekete-tengerben: a gyenge áramlás és az algák elszaporodása miatt egy bizonyos mélységtől lefelé teljesen hiányzott az oxigén. A fenéken szerves iszap rakódott le, és ebben az oxigénmentes környezetben nem rothadtak el, hanem megkövesedtek az élőlények maradványai.

A seefeldi bitument a 14. századtól kezdve egészen 1964-ig bányászták. A kőzetből az ichthyol nevű orvosi hatóanyagot nyerték ki. A bányászat leállítása óta ritkábban kerülnek elő őslényleletek. 1970-ben és 1990-ben egy-egy szárnyas dinoszaurusz maradványait találták meg a seefeldi olajpalában.